Vizuál

Filmzenét írt hat óra alatt, nyert – interjú Hodován Milánnal

2020.02.17. 16:40
Ajánlom
A Zeneakadémia hallgatója huszonegy évesen hozta el a legjobb filmzenéért járó díjat az Eindhoveni Film­fesztivál 48 Hour Film Project versenyéről decemberben. Hodován Milánnal beszélgettem. A FIGARO MAGAZIN CIKKE.

Már a kiutazás előtt tudtad, hogy nem­csak a Birds on the Catwalk című filmet, hanem többek között a zenét is díjazzák?

Tudtam, hogy lesznek kategóriák, de nem gondoltam bele mélyebben. Őszintén, nem szá­mítottam rá, hogy díjaznának, elsősorban a premier­vetítés és az élmény miatt tartottam én is a csapattal.

A legjobb filmzenén kívül egyéb díjakat és jelölé­seket is hazahoztatok. Mik voltak ezek? És hogy kell elképzelni egy ilyen díjátadót?

A filmet tizenegy kategóriában jelölték. Az az öt, amit meg is nyertünk: legjobb film második helyezés, legjobb vágás, legjobb látvány, legjobb rendezés, és legjobb filmzene. A díjátadó úgy zajlott, mint az ilyen díjátadók többsége. Rövid bejátszással ismertették a jelölteket, aztán felnyitották a borítékot, amiben a győztes neve szerepelt, aki ezután a színpadon vehette át a díját, és szót kapott a mikrofonnál is. A gála utáni afterparty pedig nagyon jó lehetőséget nyújtott a ta­lálkozásra és beszélgetésre más szakmabeliekkel.

Kaptál esetleg kritikát?

Csak gratuláltak.

Ami viszont vicces volt és egy­ben nagyon jólesett, hogy amikor véget ért a premier, és a közönségnek lehetősége nyílt a filmről kérdezni, egy férfi azt mondta: „Nincs kérdés. Meg akarom ven­ni ezt a soundtracket.”

A közönség visszajelzései min­dig nagyon fontosak.

BirdsonCatwalk-084444.jpg

Birds on the Catwalk

Mit éreztél, amikor átvetted a díjat?

Nagyon várt, fontos pillanatot jelent az életem­ben. Pont az utóbbi évben kezdtem el azon gondolkoz­ni, milyen jó lenne valamiféle elismerést kapni a filmes munkáimért, de akkor ezt még nagyon távolinak érez­tem. Kicsit viccesen is jött ki, mert félreinformáltak a kezdés időpontjával kapcsolatban, így végül a legjobb zenéért járó díj átadása előtt nem sokkal érkeztünk meg. Először annyira meglepődtem, hogy el sem hit­tem.

Mivel tényleg nem számítottam rá, külön beszéd­del sem készültem, rögtönöznöm kellett.

A saját díjam mellett persze borzasztóan örültem a csapat többi si­kerének is, jó kapcsolat alakult ki közöttünk, még ha csak negyvennyolc óra volt is a közös munkánk ideje, sőt, nekem kevesebb.

A filmnek két nap alatt kellett elkészülnie, innen is a verseny neve. Hogy is történt ez akkor pontosan?

A nemzetközi filmkészítő versenyt több mint százharminc országban rendezik meg minden évben. A lényege, hogy a résztvevőknek csupán negyvennyolc órájuk van arra, hogy forgatókönyvvel és utómunkák­kal együtt elkészítsenek egy filmet, amiben el kell han­goznia egy, a verseny előtt élőben kihúzott mondatnak, használnia kell egy kapott karaktert, illetve a műfaj is adott. Emiatt a verseny maximális együttműködést és gyors döntéshozatalt követel, ráadásul a zene és a hangutómunka minden esetben a filmkészítés utolsó láncszeme, ezért nekem csak hat óra munkaidő jutott.

Hat óra alatt megírni egy majdnem tíz perces filmzenét nem könnyű. Milyen taktikával dolgoztál?

Miután kihúzták, egyből kaptam is az infót a műfajt illetően, illetve már korábban egyeztettünk a rendezővel elképzelések terén, például a vizuális stí­lusról, ezért a munkához szükséges hangszíneket már előre össze tudtam állítani, valamint ötletelgettem, hogy a későbbiekben legyen egy-két használható ze­nei anyagom. Mindig is gyorsan dolgoztam, ezt tartom az erősségemnek, és persze az én malmomra hajtotta a vizet az is, hogy populáris, elektronikus zenét kellett írni, ami azért jóval egyszerűbb a klasszikus vonalnál. Gyorsította a folyamatot továbbá, hogy a rendező és a hangmérnök végig mellettem maradt, így nem veszí­tettünk időt az ide-oda küldözgetéssel, javítással.

Mit lehet tudni a filmről és a zenéről?

A film egy divatbemutatón játszódik, így a zené­nek is ezt a hangulatot kellett megteremtenie. Mivel – hollywoodi kifejezéssel élve – faltól-falig kellett írni, nehéz dolgom volt. A történet egy modellt követ, aki rájön, hogy a divattervező kihasználja őt és modell­társait, csak ezt fényűzéssel próbálja leplezni. A film vizuálisan főleg a neonfények zűrzavarával játszik: az alapszituáció sokszínű, a negatív emlékek vörösek, a megoldás pedig fehér. Ezeket a zenében is mind figye­lembe kellett vennem, de úgy, hogy az egyes részek ne térjenek el kiugróan egymástól. Végül folyamatosan előrehaladó zenét építettem fel, monoton elemek­kel, de izgalmas hangzásokkal. Ez szólhat a kifutón, miközben a modellek vonulnak, de hangulatot teremt a háttérből beszűrődve is, és megoldható belőle a végső kiteljesedés, ahol már nem forrászeneként, ha­nem tisztán filmzeneként van jelen. A negatív emlékek mindig élesen villannak be, amiket hanghatás erősít, mintegy megszakítva a zenét, jelezve, hogy éppen az illető fejében járunk. A finom nyomasztó hatás végig ott marad mint ritmikai személyiség (tekintve, hogy a történet záróképe a divattervező közös meggyilkolá­sa). Egyébként nagyon erősnek tartom a témaválasz­tást az aktualitása miatt.

Milyen érzés volt a csapattal dolgozni?

Nagyszerű szakmai kihívásként éltem meg, olyan profikkal dolgozhattam együtt, mint például Törőcsik Franciska, Joey Blangé, illetve szeretném kiemelni a rendezőt, Szatmári Andreát, akinek a lélekjelenléte sokat segített a munkafolyamat során. Úgy néz ki, jö­vőre is együtt dolgozunk ugyanezen a projekten, de ezúttal a legjobb film díjat tűzzük ki célul, aminek el­nyerésével lehetőségünk lenne a cannes-i filmfesztivál előszobájába kerülni.

Hogyan kapcsolódik Cannes-hoz az eindhoveni fesztivál?

Minden ország legjobb film díjazottja kijut a Filmapalooza nevű fesztiválra, ahonnan pedig a leg-jobb tizenkettő indulhat Cannes-ban.

Dolgozol most új filmen?

Jelenleg az Isteni kéz (Hands of God) című egész estés dokumentumfilm zenéjét komponálom, ami számomra egyébként az egyik legmeghatóbb film, amit valaha láttam. Csak ajánlani tudom, a témája szintén zenei! A rendezője László Barna, a premier február 1-jén lesz a Cinema City Arénában. Ezen kívül a Strive to the Rhythm című, szintén dokumentumfil­men dolgozom, ami több ország együttműködésé­vel készül Takács Mária rendezésében. A bemutató február 27-én lesz az Art+ Cinemában.

Az írás a Figaro februári számában jelent meg. A Figaro a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzatának ingyenes zenei lapja. Elérhető a Zeneakadémia épületeiben, a budapesti konzikban, illetve a következő helyeken: Óbudai Társaskör, Fonó Budai Zeneház, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény, Rózsavölgyi Szalon, Írók Boltja, MOMKult.

Magyar zeneszerző hozta el a legjobb filmzenéért járó díjat az Eindhoveni Filmfesztiválról

Kapcsolódó

Magyar zeneszerző hozta el a legjobb filmzenéért járó díjat az Eindhoveni Filmfesztiválról

Hodován Milán, a Zeneakadémia alkalmazott zeneszerzés szakos hallgatója kapta a legjobb filmzenéért járó díjat az Eindhoveni Filmfesztivál „48 Hour Film Project” nevű versenyén, csapatával pedig összesítve második helyezést ért el a legjobb film kategóriájában.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

„A politika félelmetes szinten átszőtt mindent” – Vecsei H. Miklós is megszólalt a Junior Prima-közlemény kapcsán

A Junior Prima Díj átadóján Vilmányi Benett nem vette át a kitüntetést, amelyre a korábbi díjazottak közös közleményben reagáltak. Az aláírók között volt Vecsei H. Miklós is, aki közösségi oldalán fejtette ki véleményét az ügyről.
Színház

„Elkötelezett hívei vagyunk a vélemény- és szólásszabadságnak” – közleményt adtak ki a Junior Prima Díj birtokosai

A Junior Prima szeptember 20-án tartott díjátadó ünnepségén az egyik díjazott, Vilmányi Benett személyes nézeteire hivatkozva nem vette át a kitüntetést. Az elismerés birtokosai most közleményben reagáltak az esetre – adta hírül a Színház Online.
Klasszikus

Időutazás Anna Netrebkóval

Különösen személyes hangvételű estet adott Anna Netrebko szeptember 25-én este a Magyar Állami Operaházban, a mostanában a hírekben politikai állásfoglalása (vagy annak hiánya) miatt szereplő orosz szoprán néhány órára visszarepítette a nézőket a boldog békeidőkbe.
Színház

A Candide és a Szólít a szörny nyerte az eSzínház Fesztivál fődíját

Második alkalommal rendezték meg a virtuális térben az eSzínház Fesztivált, melynek keretében szeptember 16. és 25. között 18 színház 19 produkcióját láthatta a közönség. Az online szemlét négy kontinens 23 országából követték a nézők, a fesztivál végével a zsűri és a közönség döntött a legjobb produkciókról és alkotókról.
Vizuál

Pasifilm, háromgenerációnyi pasiüggyel – interjú Breier Ádámmal

Krasznahorkai Lászlóról és Havannában élő magyarokról forgatott dokumentumfilmet, jelenleg pedig Lefkovicsék gyászolnak címmel készíti első nagyjátékfilmjét. Breier Ádám rendezővel többek közt a forgatókönyvírás nehézségeiről, kubai tanulmányairól, a zsidó kultúra megfoghatatlanságáról, a kritikáktól való félelemről beszélgettünk.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál hír

A gép szívében című filmet indítja az Oscar-díjért Bulgária

Martin Makariev alkotását indítja az Anya című film helyett Bulgária a 2023-as Oscar-díj legjobb nemzetközi film kategóriájában. A történet a kommunista Bulgáriába kalauzolja el a nézőket, ahol egy fegyenccsoport túszdrámába keveredik.
Vizuál ajánló

Artists in Residence – különleges programmal készül a Babel Camp Balatonbogláron

A boglári Babel Camp főképp azért csatlakozott a VEB2023 EKF Kultháló programjához, hogy a szezonon kívül is kulturális programokat biztosíthassanak a tó déli partján. Ennek kapcsán szeptember 25. és október 25. között összművészeti alkotótáborral várják a művészetek iránt érdeklődőket.
Vizuál ajánló

Art Market Budapest 2022 – A kortárs képzőművészet hazai csúcstalálkozója

Október 6. és 9. között 30 országból érkező mintegy 120 kiállító, több mint 500 művész több ezer alkotásával várja a közönséget a Bálna Budapest épületének négy emeletén, összesen mintegy 8000 négyzetméteren – ezzel Közép- és Kelet-Európa vezető kortárs képzőművészeti vására tovább erősíti meghatározó szerepét a régióban.
Vizuál ajánló

„Anyu, én nem akarok háborút!” – Gyerekrajzokból nyílt kiállítás a Lengyel Intézet előtt

Hibrid kiállítás nyílt a budapesti Lengyel Intézet előtt és az online kiállítótérben „Anyu, én nem akarok háborút! 1939-45 Lengyelország / 2022 Ukrajna” címmel. A lengyel-ukrán levéltári projekt saját országuk háborús gyerekrajzait mutatja be.
Vizuál interjú

Pasifilm, háromgenerációnyi pasiüggyel – interjú Breier Ádámmal

Krasznahorkai Lászlóról és Havannában élő magyarokról forgatott dokumentumfilmet, jelenleg pedig Lefkovicsék gyászolnak címmel készíti első nagyjátékfilmjét. Breier Ádám rendezővel többek közt a forgatókönyvírás nehézségeiről, kubai tanulmányairól, a zsidó kultúra megfoghatatlanságáról, a kritikáktól való félelemről beszélgettünk.