A Budapesti Történeti Múzeum az elmúlt hónapokban folyamatosan felidézte a vészkorszak fontos napjait, a „végső megoldás” végrehajtásának kezdetét jelentő április 16-tól a gyűjteményben őrzött tárgyakkal és művekkel emlékezett több százezer zsidó származású magyar honfitársunk nyolcvan évvel ezelőtti meghurcolására és meggyilkolására. A holokauszt emlékévet egy kutatás és annak publikálása zárja – amely mától elérhető az intézmény honlapján – az 1994 júliusától 1995 januárjáig a BTM Vármúzeumában rendezett, a rendszerváltást követő első és máig talán legnagyobb emlékkiállításról, a Holocaust Magyarországon című monumentális tárlatról. Ennek kurátora a maga is túlélő Horn Emil volt, a Munkásmozgalmi (később Legújabbkori) Múzeum történésze, aki az Auschwitzi Állami Múzeum 1979-ben elkészült állandó magyar kiállítását is jegyezte.
A finanszírozási gondok mellett az állami szerepvállalás is problémát jelentett, végül többségében zsidó szervezetek támogatásával mégis megvalósult a huszonhat kisebb egységből, egyetlen lehetséges útvonalon bejárható a tárlat a főváros múzeumában, amelyet Fodor Gábor, az akkor frissen kinevezett kulturális miniszter nyitott meg.
A látványtervet Rajk László készítette – Horn Emil precíz, 85 oldalas forgatókönyve alapján – feketében, barnában, szürkében, kavics, homok, márvány, fémlemezek felhasználásával.
A gettó területe Budapest makettjén (Fotó/Forrás: BTM Vármúzeum)
A kiállítás körülményeinek felidézését a BTM Adattárában őrzött fotók és leírások mellett a Rajk László Archívumban található téma- és látványtervek tették lehetővé – ezeket az összeállítást elkészítő Gréczi Emőkével az archívumot gondozó Rajk Judit osztotta meg.
„Innen derült ki – mondta el a Fideliónak Gréczi Emőke, a múzeum munkatársa –, hogy a filmszerű, az akkori kiállításrendezői gyakorlathoz képest szokatlan forradalmi látványelemeket a MAFILM gyártotta le. Máig emlékezetes részlete volt egy üresen hagyott zsidó lakás enteriőrjének berendezése, egy vagon a MÁV-tól, amelyen áthaladva a néző Auschwitz kapujába érkezett, vagy Radnóti Miklós kiásott sírjának rekonstrukciója. A látványos díszletelemek mellett rengeteg eredeti dokumentum is szerepelt, többek között az Auschwitz-jegyzőkönyv egyik eredeti másolata, melyet Serédi Jusztinián hercegprímásnak juttattak el.
A kiállítás első termében a látogató egy kavicsot vett a kezébe – a zsidó hit szerint az örök élet szimbólumát –, amelyet mindvégig magánál tartott, majd az utolsó térben elhelyezett, az áldozatok emlékére.”
A kiállítás részletei mozgóképen is fennmaradtak és Böjte József producer jóvoltából mindenki számára megtekinthetők: Jancsó Miklós ugyanis itt forgatta Elmondták-e? című dokumentumfilmjét, a kamera szinte a teljes tárlaton végighalad.
A kutatás eredményeként született tanulmány a BTM Adattárából és a Rajk László Archívumból válogatott fotókkal és dokumentumokkal a múzeum honlapján olvasható.
Fejléckép: A Holocaust Magyarországon című tárlat nyitó installációja az Oroszlános Udvarban (Fotó/Forrás: BTM Vármúzeum)
hírlevél
