Fotófüggők, figyelem! – megjelent a Fortepan albuma az Abszurdtól a Vörös csillagig

15 éves a Fortepan – ez végre egy számomra is behatárolható évforduló, ugyanis emlékszem az indulására. Édesapám mutogatta a laptopján a fotókat, első körben talán pár száz fényképet, előhívott negatívot böngészhettem végig. Nyilván találkoztam már régi fotográfiákkal, eredetiekkel és könyvbe rendezettekkel. Családi képeket, híres szociofotókat, beállított portrékat, jól elkapott, kifejező felvételeket, de ennyi és ennyiféle régi, amatőr fotóval még sosem találkoztam, mint akkor 2010-ben. Többször végignéztem a sorozatot, és nem tudtam, hogy épp Fortepan-felhasználóvá válok. Később ugyanis pont olyan egyértelművé vált az oldal felkeresése, mint a Wikipédiáé. Gyakran látogattam a weblapra adat- vagy ihletgyűjtés céljából, na meg persze, puszta passzióból. Eleinte nem fogtam föl, mi az értéke a többnyire fekete-fehér fotóknak, de aztán az élet meghozta: miután napi szinten árasztják el a retinámat a szuperre szerkesztett, agyonfilterezett, igénytelen, művészkedő, torz, hivalkodó és teljesen érdektelen fotók, ma már pontosan tisztában vagyok vele, mekkora kincs is a Fortepan. Egy oldal, amely a mindennapok mementóit őrzi, történjen az a pillanat egy szürke vasárnap délután vagy ’56 forgatagában.

Tamási Miklós, a Fortepan fotóarchívum alapítójának szerkesztésében nemrég látott napvilágot egy 580 fényképet tartalmazó album, ezt veszi alapul

a Kieselbach Galériában szeptember 19-ig megtekinthető kiállítás, ahol a könyv is megvásárolható.

A Fortepan ABC Tamási Miklós első könyve – erről kérdeztük a fotókurátort.

Kifejezetten a jubileumra készült el a Fortepan ABC?

15 évvel ezelőtt, augusztus 20-án indult az oldal, úgyhogy ilyen szempontból valamiféle összegző, évfordulós könyvként is megállja a helyét, de valójában több mint öt éve kezdtem el dolgozni rajta, és mostanra lett kész. A munka lezárásában segítségemre volt a kötetet kiadó Kieselbach Galéria vezetője, Kieselbach Tamás, gyakorlatilag ő mondta ki, hogy nincs mese, idén augusztusban meg kell jelennie.

Miért tartott öt évig a munkafolyamat?

Először azt gondoltam, hogy ez egy egyszerű könyv lesz, ahol olyan képeket mutatok be, amiken valamilyen magyar nyelvű szöveg, betűfelirat látható – a kiindulási pont egyébként meg is maradt. Mindig is érdekelt, hogy a 20. században milyen betűk, szövegek jelentek meg az utcán, lakásban, gyárban, akár egy felvonuláson. Aztán idővel kialakult az az elképzelésem, hogy írok a képek mellé valamennyi kis háttérinformációt vagy megfigyeléseket, jegyzeteket. Végül a második vagy harmadik körben jöttem rá, hogy muszáj minden képhez írni valamit, és minthogy 580 fotó van a kötetben, ez a munka igencsak elhúzódott. Ha minden időmet erre fordítom, biztosan gyorsabban ment volna, de cserébe tényleg azt gondolom, hogy

egy nagyon sokszínű, történetekkel teli album született, amelyben hullámvasút-szerűen jelenik meg a 20. század.

Ráadásul bárhol föl lehet csapni a könyvet, mert ilyen értelemben nincs egy merev rendszere, viszont szerteágazó, pont mint a múlt századunk.

Időbeni rendezőelvet kell elképzelnünk az album kapcsán, úgy épül föl, mint a Fortepan oldalán lévő idősáv?

Nem, mert az idővonalak sajátossága pont az a merevség, amit igyekeztem elkerülni, hiszen a kronológia esetén 1900 után 1901-nek kellene következnie, és így tovább. A Fortepan ABC-ben olyan struktúrát alakítottam ki, ahol a kiválogatott képekhez tulajdonképpen tageket rendeltem, ezek lettek aztán a fejezetcímek, a könyv a tagek ábécéjét követi. ’Ablakkal’ kezdődik, aztán jön az ’Abszurd’, az utolsó pedig a ’Vörös csillag’. Alapvetően pár kép tartozik egy tag alá, de vannak benne nagyobb fejezetek, például Trianon vagy az I. és II. világháború, amelyek nyilván a nagy történelmi kataklizmákhoz kötődnek, ezekhez 10-20 fotót is beválogattam.

A vezérfonalat a feliratok adják, ezáltal inkább urbánus környezetben született fotókról van szó?

Nem teljesen, hiszen a lövészárkok világa meg a falusi iskola táblája is látható. De jogos kérdés, hiszen a fotográfia jellemzően városi jelenség. A könyv legerősebb része városi fotókból áll, de törekedtem arra, hogy megjelenjen a vidék, akár a kistelepülések vagy a tanyák miliője.

A Fortepan ABC című kötet (Fotó/Forrás: Kieselbach Galéria)

Melyik a Budapesttől legtávolabb eső település, ahonnan fotó származik?
Kilométerben a legmesszebbről talán Izraelből vagy az USA-ból származik fotó. Van egy jeruzsálemi fénykép, ahol magyar felirat látható, de van nápolyi, sőt kelet-ukrajnai is.

Személyesen melyik felirattípus vonz a legjobban?

A kötet egyik kiindulópontja dizájntörténeti vonal volt, foglalkoztat a régi cégtáblák, üzlettáblák, majd később a neonok világa. Utcaképeink sokkal szebbek voltak egykoron, hisz létezett a címfestő szakma, amit már 30 éve nem oktatnak. Manapság leginkább a véletlen alakítja a legtöbb táblát. Tehát volt ez az esztétikai vonal,

de legalább ugyanennyire érdekelt az is, hogy a politika hogyan jelent meg az utcán.

Ennek kezdete a 20-as, 30-as évekre datálható. Az 50-es, 60-as években már úton-útfélen politikai üzenetekkel találkozhattunk, még ha át is siklott fölöttük a tekintetünk. Gondoljunk csak a november 7-ét, május 1-jét, április 4-ét ünneplő plakátokra és egyéb, burkoltabb üzenetekre. Tulajdonképpen a mai napig érdekel a politikai tartalom és az utcakép kapcsolata, néha fotózgatok én is, és ilyen szempontból mondjuk a Fidesz 15 éve nagyon erős felhozatalt adott, kezdve a kampányoktól a Covid alatti kijárási tilalmat hirdető plakátokig.