Vizuál

Frici Pesten, Aranka Budán

2013.04.14. 06:58
Ajánlom
Karinthy Frigyes olyan mélyen beépült kollektív emlékezetünkbe, hogy lépten nyomon találkozhatunk sziporkázó elméjének nyomaival Budapesten. Ezekben a hetekben két kiállítás is felidézi az író alakját és környezetét: a PIM teljes pályaképet ad, a Szatyor Galéria pedig második feleségének alakjával szembesít. KRITIKA

Karinthy a pesti vicc terjedési sebességét úgy mérte, hogy ha elmesélt egyet a Centrál Kávéházban, kiderítette, az mikorra ért a Hadikba. Kicsit úgy éreztem magam, mint ha az én sebességemet mérte volna a mennyei riporter, amikor egyik kiállításról mentem a másikra: a Petőfi Irodalmi Múzeum ugyanis csak két lépésre van a Centrál kávéháztól, innen mentem a szintén régi pompájában felújított Hadikba, ahol a kávéház épületében, de elkülönítetten működik a képzőművészek által megnyitott Szatyor Bár, ahol is a Böhm Aranka hommage művek láthatók.

A Petőfi Irodalmi Múzeum nem várta meg a következő évfordulót (ha már az előzőről lekésett) a maga Karinthy-emlékezésével. De nincs mit a magyar irodalom hagyományait példásan népszerűsítő intézmény szemére hányni: az első fényképalbumot Karinthyról éppen az a Kovács Ida szerkesztette 1982-ben, aki most is fontos szerepet vállalt a kiállítás létrehozásában.

A PIM-nek saját gyűjteményén messze túlmutató, kialakult stílusa és eszköztára van, amivel például Karinthyt közel tudják hozni a látogatóhoz. Persze őt nem nehéz: első öt (!) könyvének megjelenése, 1912 óta beépült a magyar nyelven olvasók gondolataiba, megszámlálhatatlan szállóigével, rengeteg viccel és szellemi szikrával gazdagította nyelvünket. Mindjárt az első teremben, melyet a Tanár úr kérem gimnáziumi osztályterme alapján rendeztek be, kitettek a falra egy nagy, barátságtalan vekkerórát. Nem kell kommentár, felirat hozzá, nyilvánvaló, hogy miért. A kiállítás stílusát meghatározza, hogy a katedra, rajta a tanári asztallal és a szertárszekrénnyel ferde a padló síkjához képest. Ezzel felkészítik a látogatót arra, hogy Karinthynál minden másképpen van, semmit se vegyenek magától értetődőnek.

Az író gondolatvilágának ez az egyik legfontosabb talpköve: a szavak jelentését meg kell újra határozni, tisztázni kell a fogalmakat, meg kell szerkeszteni az új, a Nagy Enciklopédiát, hogy megint értsük egymást. Ezzel kapcsolatban már Karinthy életében, részben neki magának is tulajdoníthatóan elterjedt az a téves mítosz, hogy az író ezzel hiába próbálkozott, ez a műve, sőt valójában az egész életműve befejezetlen, torzóban maradt. Ez nem így van. Ha az idestova száz éve írt főműveit nézzük, népszerűségük nem csökken, közülük a legszűkkeblűen mérve is legalább három csodálatos könyv értéke vitathatatlan: Tanár úr kérem; Így írtok ti; Utazás a koponyám körül, és akkor a Találkozás egy fiatalemberrel  című novellát vagy a Számadás a tálentumról című klasszikus verset még nem is említettük. A tálentumot, a bibliásan kántáló lírai önértékelést tették meg a PIM kurátorai a kiállítás vezérmotívumának, és általa sikerült is megközelítő teljességgel éppen azt demonstrálniuk, hogy nincs mit hiányolnunk Karinthy életművében, vagy nincs mit  számon kérnünk rajta. (Karinthy viszont azt a kellemetlen kérdést tehetné fel nekünk, az utókornak, hogy miért maradt eddig mindig abba minden életműkiadása, az ötvenes években Szalay Károly, a hetvenesekben Ungváry Tamás szerkesztésében, de bízzunk benne, hogy a legutóbbi, 22 kötetes még talán folytatódik.)

Az Irodalmi Múzeumban felvonultatták szinte az összes, az új médiumokra támaszkodó kiállítási technikát, amivel meg lehet mutatni Karinthy képét és írásait, túl a fotón, rajzon, illetve könyborítón és kéziraton. Rögtön a második terem első elkülönítött részében be is húzzák a látogatót a csőbe. A karikatúrával összefirkált márványasztalos kávéházban - a hely, ahol az írók eszik egymást - a látogató fel kell vegye a korabeli fali telefont, mert megszólal, ha mellette elsétál („Halló, halló, itt Karinthy Frigyes költő a huszadik századból"). Azután érintőképernyőn lapozgathatja a Színházi Élet, a budoármagazin és a többi bulvárlap riportjait róla és cikkeit tőle, máshol pedig anagrammát játszhat az írók neveivel, vagy tippelhet személyükre fotóik alapján. A két terem alig elég Karinthy legjellemzőbb témáit és pályájának legfontosabb fordulatait bemutatni.

De nem maradhatott ki ugyancsak szeparéként a mozi, amelynek plakátjain Korda Sándorral vagy Nagy Endrével olvasható együtt a neve, és amelynek vásznán Cinivel és fogadott fiával hógolyózik. Hangsúlyosan mutatják Karinthyt mint repülő embert, hiszen különösen izgatta minden új technikai vívmány, lenyűgözte az egész világ a maga tárgyi valójában. A Zeppelin léghajó fedélzetéről, ahonnan egyébként Az Est-lapok olvasóit különtudósította, postai képeslapot írt fiatalkori, örök barátjának, Kosztolányi Dezsőnek. Karinthy sokrekeszes aktatáskája szimbolikus jelentőségű tárgya a kiállításnak, ebben cipelte magával félkész, rekeszenként külön tárolt, de egymással mindig összefüggő ötleteit és kéziratait, ahogy zsebeinek tucatnyi kacatjáról pedig örökbecsű humoreszket írt. Fejlhallgatón hallhatjuk az írót nótát is énekelni, láthatjuk verskéziratainak néhány lapját, és belepillanthatunk agyának belsejébe is, az Utazás a koponyám körül doku-regényt ilusztráló, borzongató részben kiállított röntgenfelvételeken. Karinthy - bár sokszor melléfognak ezzel a szóval manapság - valódi ikonként jelenik meg a kiállításon, számtalan karikatúra, fénykép, könyvborító és reprodukció formájában, de mielőtt még szoborrá fagyna rendhagyó klasszikusunk alakja, a paravánokra lopakodik fehér színű kontúrként énke, az író lelkiismeretét, tudatalattiját és iróniáját egyszerre megtestesítő alteregója.

A sűrű információs anyagot mértékkel közvetetítő kiállítás felirataiban csak bagatell szinten találtam pontatlanságot: például Karinthy nem Bécsbe, hanem külföldre; Berlinbe szöktette leendő feleségét, aki akkor még másnak a felesége volt, vagy hogy Freud, Ibsen és Strindberg legfeljebb együtt lehetett akkora hatással a Capillária  gondolatvilágára, mint Otto Weininger egyedül. Két eredeti festmény, a múzeum saját tulajdonában álló, felbecsülhetetlen értékű Rippl-Rónai (1925), valamint Karinthy kedves illusztrátora és karikaturistája, Szigethy István képei mellett nagyon fontos funkciót tölt be Harasztÿ István Fáziseltoló című hommage-a, elképesztő, lenyűgöző munka.

Ha véletlenül továbbmegyünk a Petőfi Irodalmi Múzeumban (érdemes), újabb bizonyítékát látjuk annak, hogy Karinthy benne él a mai köztudatban: Tettamanti Béla grafikus kiállításának legelső képe egy Karinthy-centenáriumi címlapterv. A múzeum adott kölcsön az íróról és második feleségéről, Böhm Arankáról egy fotót is a Szatyor Galériának. A Bartók Béla úti étterem és bár felső szintjén lévő galéria az író híres feleségének alakjával szembesíti a látogatót. Kortárs képzőművészek közelítenek a két világháború közötti időszak egyik leginkább emancipált, a Hadikban saját asztaltársaságot fenntartó, híres femme fatale-ként Déry Tiborral és Németh Adnrorral is kapcsolatot létesítő orvos-pszichológussal, aki Adynak is múzsája volt fiatalon. Böhm Aranka Auschwitzban halt meg, hogy pontosan hogyan, azt nem lehet tudni, de akár így, akár úgy, a fasizmus gyilkolta meg őt is, ami mindenképpen felveti az utókor felelősségét, és ez érződik is a munkák többségén.

Sajnos nem feliratozták az alkotásokat, az odakészített műlistával a kezemben próbáltam meg azonosítani őket (de az egyetlen férfi képzőművész videóját nem találtam). Az egyik leginkább kiérlelt munka, az Anyám cipője, Rabóczky Judit Ritáé, amely ugyan önéletrajzi fogantatású, mégis eszünkbe juttatja Pauer Gyula dunaparti mementóját. Távolról, de hasonló közelítést alkalmaz tussal a szinte csak kontúrt mutató Almássy Ottilia. Sokkal távolabbi asszociációk vezérelték Czank Nikolettát installációja berendezésében. Verebics Kata Arankáról és Friciről készült közös fotót fest újra, valóban életre keltve őket. Kettejük viharos, nagyrészt a budapesti művészvilág nyilvánossága előtt leélt házassága megformált gesztusként is érthető, amelynek értelmezéséhez a maga eszközeivel mindkét kiállítás hozzájárul.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

„Az igazi függetlenséghez fel kell nőni” – Székely Csaba is megszólalt a Junior Prima-ügy kapcsán

A szeptember 20-i Junior Prima díjátadón az egyik díjazott, Vilmányi Benett személyes nézeteire hivatkozva nem vette át a kitüntetést, melynek kapcsán a kulturális élet több szereplője kifejtette álláspontját.
Könyv

Tóth Krisztina: Ne húzzuk be a nyakunkat!

Az írók szerepéről, a múlt borzalmainak lejegyzéséről, a populizmus terjedéséről, valamint a társadalmak szélsőséges megosztottságáról beszélt Tóth Krisztina a Könyvfesztivál megnyitóeseményén. Az idei díszvendéget, Szvetlana Alekszijevicset Háy Hános laudálta.
Színház

Közzétette el nem mondott szenátusi beszédét Karsai György

Rátóti Zoltán egy hónappal ezelőtt, augusztus 26-án menesztette a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájának vezetőjét, Karsai Györgyöt. A döntés ellen több intézmény és művész felszólalt, később a professzor maga is reagált a történtekre. Most azt a beszédét osztotta meg közösségi oldalán, melyet az egyetem 2021. szeptember 17-i szenátusi ülésén szeretett volna elmondani.
Jazz/World

„A dalaink közösséget hivatottak teremteni” – megjelent a Harcsa Veronika-Gyémánt Bálint Quartet új lemeze

A Fidelio felületén debütál Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint új lemeze, az About Time. A két zenésszel az album címén túl a koncertek feloldó hatásáról, a nemzetközi jelenlétről, illetve közelgő, november 22-i müpás koncertjükről beszélgettünk. A lemez meghallgatható a cikkben.
Zenés színház

Éneklő Kádár-kockák a kifutón – így készült a Soharóza új színházi divatbemutatója, a Keleti Blokk (GALÉRIA)

Szeptember 9-én mutatták be a Trafóban Halas Dóra és Nagy Fruzsina legújabb catwalk koncertjét, a Keleti blokkot, amely egy elképzelt jövőn keresztül tekint vissza a múltra. Dubniczki Attila fotókon keresztül mutatja be a premier előtti utolsó pillanatokat és a háttérben zajló munkát.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál magazin

KÉP-regény: Tanuljunk meg angolul!

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal a napokban elhunyt világhírű rapperről, Coolióról emlékezett meg, akit egy interjú során kapott lencsevégre.
Vizuál ajánló

Díjnyertes szlovén filmek érkeznek a Toldiba

Valahol a Bridget Jones és a Trainspotting közt elhelyezkedő, különleges hangulatú történet, egy egzisztenciális thriller a fekete komédia elemeivel vegyítve, valamint egy váratlan találkozás az idősek otthonában. Három kortárs alkotást láthatunk október végén a Szlovén Filmnapokon.
Vizuál ajánló

Kiállítással, művészeti vásárral és divatbemutatóval vár az idén 40 éves FISE

Az iparművészet minden területét felölelő kiállítás nyílik október 6-án a B32 Galériában. A tárlaton 185 kiállító, csaknem kétszáz alkotása látható majd egészen október 20-ig. A kiállítás mellett iparművészeti vásárral, divatbemutatóval és két új FISE kiadvánnyal is készülnek.
Vizuál ajánló

Több ezer műtárggyal várja a látogatókat az Art Market Budapest

Több mint ötszáz kiállító művésszel és több ezer alkotással várja az Art Market Budapest az érdeklődőket október 6-9. között a Bálnában. Közép- és Kelet-Európa vezető művészeti vásárát a Duna-parti épület négy emeletén összesen mintegy 8.000 négyzetméteren építik fel. A vásár idei díszvendége Szerbia.
Vizuál magazin

„Csak a magammal vitt pálinka mentett meg a fagyhaláltól” – Ata Kandó fotókiállítása az 1956-ban elmenekült gyerekekről

„Azoknak az embereknek, különösen a gyerekeknek a sorsát akartam megmutatni, akik nagyobb szabadságért harcoltak a kommunista Magyarországon” – mondta a 103 évet élt Ata Kandó fotóművész egy korábbi interjújában az 1956-os menekülthullám idején készített gyerekportréi kapcsán. Ezekből a képekből láthatunk most egy válogatást a PaperLab Galériában, Messzemenők címmel.