A 3 bársonyruha a híressé vált 1988-as berlini divathétre készült kollekció része volt. Abban az évben Berlin elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet. Ebből az alkalomból kapott felkérést a nemzetközi divatvilágban elismert berlini tervező, Claudia Skoda, hogy szervezzen az akkori Nyugat-Berlinben egy divathetet, amely a Dressater nevet kapta. Összesen hét divattervezőt hívott meg, többek között az 1970-es évek óta a mai napig világsikernek örvendő Vivenne Westwoodot, illetve egyedüli kelet-európai tervezőként Király Tamást.
Egy nagyon komoly, 30-40 darabos kollekció készült a berlini bemutatóra, amelyből csak az a 3 darab maradt meg az utókornak, amelyek a kiállításon láthatók.
Király Tamás ruhaszobrai a Ludwig Múzeum Időgép című állandó kiállításának termében Fehér László, Rajk László és Bachman Gábor művei között (Fotó/Forrás: Rosta József / Ludwig Múzeum)
A rendkívül letisztult ruhákon a geometriai formák dominálnak. A kollekciót Oscar Schlemmer, a Bauhaus mestere által megálmodott Triádikus balett című előadás nagyméretű, olykor groteszk jelmezei inspirálták.
A berlini bemutatóra készült darabok fő vonalát alkották a kiállításon is látható sötétkék és fekete bársonyruhák. Ezeket a legolcsóbb pamutanyagból készült pomponok díszítették. A sötétkék anyag a tradicionális kékfestőre hasonlított, ezen kívül a fekete, piros és a szürke színek uralták a kifutót. A ruhákat formájuk szerint is lehetett csoportosítani: csillagruhákat, lépcsőruhákat és virágruhákat láthatott a berlini közönség, és láthatunk mi is a jelenlegi tárlaton. Ezeken kívül még az úgynevezett hajó- vagy vitorlaruhák szerepeltek, amelyek mozgás közben a tenger hullámzására emlékeztettek. Mindegyik ruhához különleges kalapot is viseltek a modellek. A kiegészítők terén Király Tamás kreativitása nem ismert határokat, ugyanis a legkülönlegesebb ruhákat a leghétköznapibb kiegészítőkkel úgy tudta ötvözni, hogy azok tökéletesen harmonizáltak egymással. A berlini bemutatón a legnagyobb sikert a kismamacipő aratta, mivel a nyugat-berlini közönség tagjainak ez a fajta lábbeli teljesen ismeretlen volt.
A bemutatókat az akkoriban üresen álló, ma már kortárs művészeti múzeumként funkcionáló Hamburger Bahnhof hatalmas épületében tartották. A modellek egy meredek lépcsőn sétáltak le, majd egy körülbelül ötven méter hosszú, a nézők feje felett belógatott kifutón vonultak végig.
A különböző alakzatú bársonyruhát és kismamacipőt viselő modellek elindulnak a kifutón az 1988-as berlini bemutatón (Fotó/Forrás: Almási J. Csaba / Ludwig Múzeum)
Király Tamás, ahogy a többi Berlinbe meghívott tervező is, egy önálló show keretén belül mutatta be alkotásait, Open Doors címmel. A komoly sajtóérdeklődéstől kísért nagy volumenű bemutató hatalmas sikert aratott. Sokak szerint a berlini kollekció Király Tamás fő műve, amely után a külföldi tévéstábok és magazinok sorra látogattak el hozzá, készítettek vele interjút, jelentettek meg róla cikkeket a BBC-től a Stern magazinig, amelyben „divatpápának” nevezték annak ellenére, hogy ő maga soha nem törődött az éppen aktuális divattal.
Fejléckép: A berlini bemutatót megidéző terem a Ludwig Múzeum Király Tamás. Out of the Box című kiállításán 2019-ben (fotó: Végel Dániel / Ludwig Múzeum)
Támogatott tartalom.
hírlevél
