- Mikor és hogyan értesült arról, hogy immár nem ön a Velencei Biennále nemzeti biztosa?

- A Magyar Alkotóművészeti Nonprofit Kft., azaz a MANK vezetőjétől tudtam meg, akinél Balog Zoltán miniszter levélben kezdeményezte a váltást.

- A MANK adja a biennále intézményi hátterét, de mi köze van a miniszternek egy közhasznú kft. belső ügyeihez?

- Többnyire nem sok, de a nemzeti biztosi funkció ebből a szempontból rendhagyó státusz. A miniszter delegálja, és természetesen vissza is vonhatja a megbízatást. Ez benne volt a szerződésemben. Tehát Balog Zoltán lépése jogszerű.

- Kapott-e bármiféle jelzést a minisztériumtól, vagy máshonnan, hogy netán rosszul végzi a munkájáét?

- Nem.

- Úgy tudjuk, nem Balatoni Mónika ambicionálta a pozíciót, lehet, hogy ismét Fekete György MMA elnök keze van a dologban?

- Arra a kérdésre, hogy a miniszter úr milyen szempontok alapján döntött, nyilvánvalóan ő tud válaszolni. Nem szeretnék találgatni, sem feltételezéseket megfogalmazni. Annak örülök, hogy az utódom azt a pályázati kiírást tette közzé, amit én fogalmaztam.

- Azóta nyilvános lett a zsűri is, az ön által felkért zsűritagok közül volt olyan, aki visszautasította az utódja felkérését?

- Én Bukta Imrét, Gerber Pált, Keserü Katalint, Lovas Ilonát, Boros Gézát és Sturcz János kértem fel. Azt, hogy miképpen alakul a bíráló bizottság összetétele, őszintén szólva nem követem. (Balatoni eddig: Keserü Katalin, Bukta Imre, Gerber Pál, Sturcz János, Lovas Ilona, Kopek Gábor, valamint Uhl Gabriella nevét árulta el a zsűri tagjai közül - a szerk.)

- Miért nem jelent meg korábban a pályázati kiírás?

- A kiírás esetében soha nem a pályázat megszövegezése jelenti a kihívást - főleg, ha az alig változik -, hanem a gazdasági háttér biztosítása - anélkül ugyanis nem jelenhet meg. A pályázatot már régebben leadtam a MANK-nak, nekik kellett közzétenni. Biztos vagyok benne, jó okuk volt rá, hogy eddig vártak.

- Elindult egy bojkottfelhívás is, amiatt tiltakoznak, hogy Balatoni Monika személyében olyan nemzeti biztosa lett az eseménynek, akinek nincs köze a kortárs  művészethez. Mit gondol erről?

- Félő, hogy politikai, s nem szakmai kontextusba került a tiltakozás. S bár konkrétan ennek az ügynek, ha úgy tetszik, a vesztese vagyok, én azt szeretném, ha a munka, amit elkezdtem, tovább folytatódna. Hiszen a tét mégiscsak a magyar képzőművészet nemzetközi megmutatkozása, láthatóvá tétele. Úgy vélem, hogy egy jó szakmai zsűrivel ez nincs veszélyeztetve. Nagy bajnak tartanám, ha a váltás miatt tehetséges fiatal művészek nem pályáznának.

- A petíció megfogalmazóinak azért abban igazuk van, hogy Balatoni Monika soha nem foglalkozott a kortárs képzőművészettel. Azt állítják továbbá, hogy elég nagy butaságokat beszélt első nyilatkozatában.

- A nyilatkozatáról nekem más a véleményem, de az tény, hogy az új nemzeti biztos korábban nem foglalkozott kortárs művészettel.

-  Feltételezése szerint azért vittek képzőművészeti kiállítást a képzőművészeti biennáléra, mert mindeddig a Műcsarnok vezetője volt a biennále nemzeti biztosa.

- Ha valóban ezt mondta (remélem, hogy nem), arra nem tudok mást reagálni, mint hogy ez tévedés. De úgy vélem, hogy itt nem a sajtónyilatkozatok az igazán fontosak, hanem a pályázat és a bírálat szakmaisága, korrektsége.

- Szóval nem problémás Balatoni személye?

- Nem lenne elegáns, ha az utódomat minősíteném, egyébként pedig azt gondolom, a munkája dönti majd el, hogy jó döntés volt-e a kinevezése.

- Ön mit tart leginkább saját sikerének a biennálék utóbbi éveiből?

- Három dolgot emelnék ki. Az egyik, hogy hosszú időszak elmaradását pótolva az elmúlt három évben sikerült jelentősen javítani a magyar pavilon műszaki állapotán. Még mindig van javítanivaló az épületen, de sok mindent megcsináltunk. A másik, hogy a pályázatokon résztvevők száma a megelőző időszakhoz képest a többszörösére nőtt, s a nagyszámú kandidáló minden alkalommal elfogadta a végső döntést. Ez korábban, finoman szólva, nem volt mindig így. A harmadik, hogy - más nemzetek gyakorlatához hasonlóan - sikerült a biennálénak helyt adó Giardinin, a magyar pavilonon kívül, a város egy-egy izgalmas helyszínén bemutatni egy másik kiállítást. Nem volt egyszerű, hiszen ezekre pluszforrást kellett találni s többnyire önkéntes munkában dolgoztak a résztvevők, de idén s tavaly is nagy szakmai és közönségsikert hozott a másik magyar velencei kiállítás. Remélem, hogy ez a folyamat sem áll meg.

Balatoni Monikával készült interjúnkat ide kattintva olvashatja.

A bojkottfelhívásról itt olvashat bővebben.