Vizuál

Gulyás Gábor: Hat perc – hat problémafelvetés

2012.02.06. 16:17
Ajánlom
Az alábbiakban a Műcsarnok igazgatójának a Krétakör szervezte Szünet nélkül! – a magyar kultúra érdekében címmel rendezett konferencián elhangzott felszólalását olvashatják.

Az ismert indiai történet szerint egy napon három férfi ment egy erdei úton, amikor feltűnt előttük egy tigris. Az első rémülten így kiáltott: Végünk van! A tigris mindnyájunkat felfal. A második így szólt: Ne féljetek! Hárman együtt kiáltsunk a könyörületes Istenhez segítségért. Biztosan tudom: meg fogja hallgatni! - Ugyan, miért nyaggatnók Istent - mondta a harmadik férfi. - Másszunk fel inkább mindhárman egy fára!

Nemcsak azért mondtam el ezt a mesét, mert az abban megjelenő három magatartástípus - a pusztulást elfogadó fatalista, a hitében erős csodaváró és a cselekvő - a mai magyar kultúra alakítóinak jellegzetes attitűdjét idézi, hanem azért is, mert sokunk tapasztalata szerint az egzisztenciális fenyegetettséget jelentő veszély a kultúra világában - amely, Hegel után szabadon, végtére is az otthonunk -, szóval a szellemi otthonunkban az ilyesfajta veszély egyáltalán nem irreális. Amint a történet is mutatja, többféleképpen lehet viszonyulni egy ilyen szituációhoz - ha jól érzékelem, ennek a kis konferenciának az ethosza a cselekvő-típushoz köthető; ennek megfelelően én néhány konkrét javaslatot teszek a helyzet kezelésére (még akkor is, ha a hatperces felszólalási időkorlát nem tesz lehetővé érdemi kifejtést).

Ma Magyarországon nemzetközi viszonylatban is jelentős állami intézményrendszere van a képzőművészetnek. Ennek a tekintélyes intézményrendszernek - az általános alulfinanszírozottságon túl, amely a magaskultúra egészét sújtja - jelenleg hat lényegi problémával kell szembenéznie. Az első a legrégebbi: a földrajzi aránytalanság. Az, hogy olyan jelentős vidéki kulturális központokban, mint például Debrecen, Pécs, Győr vagy Szeged régóta nincs állami finanszírozású képzőművészeti kiállítóhely vagy múzeum, rendkívül komoly veszélyeket rejt. A második egy újabb keletű probléma: a fővárosban lévő négy nagy művészeti intézmény - a Magyar Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum, a Ludwig Múzeum és a Műcsarnok - profilja az elmúlt két évtizedben amorffá vált. Márpedig nem szerencsés, ha nincsenek világos kiállítási stratégiák, és az sem, ha a meglévők esetlegesen, a különféle intézményi kényszerek révén jönnek létre. A harmadik probléma a nemzetközi képzőművészet legjavának megjelenése Magyarországon. A szépirodalom esetében evidencia, hogy az idegen nyelvű kortárs művek legjava előbb-utóbb napvilágot lát magyarul is, az is magától értetődő, hogy az artmozik a legjobb külföldi művészfilmekből szemezgetnek stb., ugyanakkor a legizgalmasabb, nemzetközi viszonylatban legnagyobb hatást kiváltó külföldi kortárs képzőművészeti alkotások közül gyakorlatilag semmi nem jut el Magyarországra. A negyedik probléma a magyar művészet autentikus külföldi megjelenése. Az állami reprezentációhoz kötött kiállítások - legyenek bár Pekingben vagy Brüsszelben - nemcsak anakronisztikusak, hanem gyakorlati hozadékuk sincs (legalábbis ebből a szempontból). Számos helyen jelen van persze a magyar művészet, de a világ legnagyobb kortárs művészeti gyűjteményeinek többségében egyetlen Magyarországon élő magyar művésztől sem találhatunk munkákat. Magyarán: a magyar képművészet nemzetközi pozíciója nincs összhangban azzal, ahogyan azt a hazai kánonformálás szereplői láttatják. És ide kapcsolódik az ötödik, a legnagyobb probléma. Mégpedig az, hogy a magyar képzőművészetben számos téren továbbél a kádárizmus. Nem elsősorban a természetes úton egyébként is egyre csökkenő számú egykori elvtársak, mint inkább olyan fiatal emberek éltetik tovább, akik annak idején még nem lehettek pozícióban, de az általuk újólag felvállalt, ad absurdum a nemzetköziség zászlaja alá bújtatott, ám valójában az ideológiai együvé tartozást legitimáló provincializmus akolmelege áporodott levegővel árasztja el a hazai képzőművészetet. Látnunk kell, hogy a kortárs magyar képzőművészet közös kulturális otthonná való tételében ma a legnagyobb gát a különféle ideológiai vagy politikai érdekeket képviselő csoportok közötti pozícióharc. Éppen ideje lenne, hogy az ideológiát a kiállítótermekben leváltsa az esztétika! És ez már a hatodik problémát is érinti: az oktatás kérdését. Nagy gond, hogy az alsó- és középfokú oktatásban nincsenek a jelenkori művészet szempontjait átvevő, korszerű szakmai modulok. Arra is szükség van, hogy az egyetemi oktatásban - mesterszinten - elinduljon egy olyan korszerű kurátor- és kritikusképzés, amely elsősorban kép- és medialitáselméleti, valamint esztétikai alapokra épül.

Üdvösnek tartanám, ha a képzőművészet nemzeti intézményei a jelenleginél határozottabb, átláthatóbb profillal működhetnének - ez olyasmi, amit a kultúráért felelős minisztérium tudna koordinálni. Ha ez megtörténne, rögtön utána újra lehetne gondolni a finanszírozást is. A megyei közigazgatás megszűnése alkalmat adhat arra, hogy az egykori megyei múzeumok közül néhányban állami fenntartású művészeti kiállítóhely jöjjön létre, akár - francia mintára - meglévő nemzeti intézményekhez kapcsolódva.

Fontosnak tartanám az olyan anakronisztikus intézmények jól előkészített átalakítását, mint például a Képzőművészeti Lektorátus. Azt, hogy ez mennyire nem tölti be a rendszerváltozás idején neki szánt hivatását (annak ellenére, hogy több kitűnő szakember dolgozik ott), jól példázza az alkotmányillusztrációnak rendelt festmények nagy vihart kavart ügye. Egy olyan szervezetre, amely az állami művészeti projekteket koordinálja, előkészíti az állami vásárlásokat, segíti a külföldi megjelenést stb. nagy szükség van, de nem az egykori szovjet struktúra szerint. Vannak jó példák, mint a német IFA, amely akár mintaként is szolgálhatna egy ilyen átalakításhoz.

Hatalmas előrelépést hozhatna a magyar kortárs művészet külföldi megjelenésében, ha - a román vagy lengyel gyakorlathoz hasonlóan - felépíthetnénk egy galériahálózatot a nyugati szcéna meghatározó központjaiban. Ehhez a Műcsarnok konkrét tervekkel rendelkezik.

Végezetül szeretném elmondani, hogy a nemzetközi szcénához való megalapozott és tartós kap­csolódáshoz a Műcsarnokban egy olyan projekten dolgozunk, amely 2014 tavaszától rendszeres fórumot biztosít majd a magyar képzőművészetnek: ez lesz a Budapest Biennálé. A tervezett biennálé képes lesz megjeleníteni a kortárs képzőművészet aktuális irányzatait, tendenciáit. Nemcsak a Mű­csar­nok­ban, hanem a város több pontján. Ennyiben ez nem pusztán művészeti, hanem városarculati és turisztikai projekt is. Ezzel a világraszóló eseménnyel a kortárs magyar képzőművészet elindulhat azon az úton, amelyen már rég el kellett volna indulnia, s amelyen óriási hátránya van nemcsak a nemzetközi mezőnyhöz viszonyítva, de a magyar kultúra egészéhez képest is.

Konferenciabeszámolónk ide kattintva olvasható.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Zenés színház

Bartók Plusz Operafesztivál: Rohanok koncertről koncertre

Milyen jó is azoknak, akik nem szeretik a klasszikus zenét! Jaj nem, persze nem úgy értem, szóval milyen könnyű is azoknak... Hm, nem, nem könnyű, sőt... Akkor meg milyen jó azoknak, akik két-három helyen is tudnak lenni egyszerre! Olyan meg nincs...
Klasszikus

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.
Színház

Székely Krisztát, Kováts Adélt és a kolozsvári társulatot is díjazta a POSZT

A XVIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó szakmai, színész- és közönségzsűrije idén is döntött a fesztivál díjairól. A Kolozsvári Állami Magyar Színházé a legjobb előadásnak járó elismerés, a Fidelio támogatásával átadott legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat Szakács Hajnalka vehette át. Íme a díjazottak listája!
Klasszikus

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Vizuál plakát

Száz év magyar plakátjai a Magyar Nemzeti Múzeumban

Sör és vetőmag plakátok, színházi és politikai hirdetések is megtalálhatóak a Tolongó idők című időszaki kiállításon.
Vizuál színész

Makulátlan pálya - a színész, akinek minden filmjét Oscarra jelölték

Marlon Brando? Daniel Day-Lewis? Esetleg Jack Nicholson? Valószínűleg ők ugranak be először, ha minden idők legjobb színészére gondolunk. Pedig a legtökéletesebb filmográfiája valószínűleg John Cazale-nak volt - ehhez azonban sajnos korai halála is hozzájárult.
Vizuál frida kahlo

Frida Kahlo személyes tárgyai a Victoria és Albert Múzeumban

A Frida Kahlo: Making Her Self Up (Hogyan építette fel magát Frida Kahlo) című kiállítás több mint 200 tárgyat mutat be a művész mexikóvárosi szülőházából, a Kék Házból, ahol 1954-ben, 47 éves korában meghalt. Festményei július elején Budapestre érkeznek.
Vizuál pályázat

Indul a második Budapest Art Mentor Képzőművészeti Program

Július 7-ig lehet jelentkezni az ősszel induló képzésre, ahol a képzőművészeknek személyre szabott segítséget nyújtanak karrierjükben.
Vizuál pesti vigadó

Kulisszatitkok – színház kívül-belül

Csoportos tárlat és programsorozat 70 színházi iparművész 150 különleges alkotásával a Vigadó Galériában.