A 30-as évek közepén a világ legtöbb országa még a gazdasági válságból igyekezett kilábalni, a mozikban viszont reneszánszukat élték a musicalek. 1935 és 1939 között a világszinten legsikeresebb filmek körülbelül fele minden évben musical volt. Olyan klasszikusok születtek és értek el irtózatos sikereket ekkor, mint a Frakkban és klakkban, A nagy Ziegfield vagy épp az Óz, a csodák csodája. A legnagyobb filmsztár egy apró, sugárzó mosolyú kislány volt. Az emberek emlékeiben még élénken éltek a képek az országban keresztül-kasul, munka után koslató emberek tömegeiről, vagy épp a kenyérért hosszú sorban álló emberekről. Nem csoda, hogy a való élet elől menekülve moziba jártak – ehhez pedig egy aranyos kislány és a zenés-táncos musicalek tökéletesen megfeleltek.
Voltak azonban akik egyszerűen nem fogadták el, hogy egy 7-10 éves gyerek filmjein csüng az egész világ. rosszindulatú pletykák kezdtek el terjedni, arról, hogy Shirley Temple valójában egy 30 éves, kisnövésű nő, akinek 10 éves gyereke van.
Temple-t szülei íratták be tánciskolába, amikor mindössze 3 éves volt. Itt fedezte fel egy producer és válogatta be Baby Burlesk című műsorában. Ez egy rövid kis szkeccsekből álló sorozat volt, mely aktuális filmes, politikai eseményeket parodizált ki kizárólag gyerekszereplőkkel. Ezt további filmes és reklámszerepek követték. A fordulópontot egy másik rövidfilmes sorozata, a Frolics of Youth hozta meg számára: a Fox Film zeneszerzője, Jay Gorney épp a sorozat egy vetítése után látta meg, Temple-t, amint a mozi előterében táncol. Behívta meghallgatásra, 1933-ban pedig az ekkor még mindig csak 5 éves kislány már a Fox Film szerződéses színésznőjévé vált.
Temple nem keresett rosszul, szerződését pedig folyamatosan hosszabbították, és még édesanyját is felvették mellé fodrásznak/személyi trénernek. Önéletrajzi könyvében viszont a színésznő évtizedekkel később rávilágított arra, menyire kiszolgáltatott volt ekkoriban a gyerekszínészek sorsa. Nemcsak mindenben a stúdió parancsolt számukra, de ha rosszul viselkedtek a forgatáson, előfordult hogy büntetésből beállították őket egy pocsolyába, vagy hideg jégtömbre ültették a csintalan gyerekeket. Temple ennek ellenére nem ábrándult ki Hollywoodból.
Mély és felejthetetlen leckét kaptam: az idő pénz. Ha időt pocsékolsz, akkor pénzt is vesztegetsz, ilyenkor pedig könnyen bajba kerülhetsz!
– emlékezett vissza könyvében.
Első sikerét 1934-ben a Nevess, örülj, szeress című filmmel aratta. Ezt a Little Miss Marker, majd a Babszem kisasszony követte, melyek nagy sikert arattak és hamar bebetonozták Temple nevét is a köztudatba. Családjával együtt minden egyes könnyed, szórakoztató moziért óriási összegeket tehetett zsebre. 1934-re már kifejezetten rá írták a Kacagó szemek című filmet. Ebben az évben összesen 12 filmben szerepelt, ami őrületes munkatempóról árulkodik.
Egy évvel később tiszteletbeli Oscart kapott az 1934-es év mozis szórakoztatásához való hozzájárulásáért.
A közönség megőrült érte – a róla mintázott játékbaba 1941 előtt 45 milliós bevételt ért el. Még az amerikai elnök is odáig volt érte:
Amíg Shirley Temple velünk van, minden rendben lesz!
– hangzott Roosevelt ikonikus mondása.
A óceán másik oldalán viszont nem mindenkit nyert meg magának a gyereksztár. Az angol író, Graham Greene az 1937-es India lángokban című családi kalandfilmjéről írt eléggé lehúzó kritikát. Ebben azt sugallta, hogy lehetséges, Temple igazából egy törpenövésű felnőtt. Sokak szerint Greene valójában szatírának szánta cikkét, melyben a gyerekszínészekkel kapcsolatos filmes gyakorlatot állította pellengérre. Ennek ellenére a stúdió, és Temple családja is felháborodott, és beperelték az írót. Végül kártérítésre kötelezték Greene-t, és bocsánatot is kellett kérnie.
A cikkben sugalltak viszont szárnyra kaptak, és hamarosan már amerikai lapok kezdték el boncolgatni a témát: lehetséges, hogy Amerika kedvenc gyereke egy törpe, akinek ráadásul van egy 10 éves kislánya is? A színészi teljesítmény mellett volt még valami, ami a pletykát táplálta:
Temple látszólag soha nem vesztette el tejfogait.
Minden egyes szerepében gyönyörű, teljes fogsorral vigyorgott, soha nem hiányzott egyetlen tejfoga sem, ahogy a korához illő többi gyereknek. Erre is megvan persze a magyarázat: forgatásokon fogászati sapkákat és fogorvosi pótlásokat kellett viselnie a szájában, hogy mosolya mindig kifogástalan legyen a vásznon.

Shirley Temple a Fehér Házból jövet édesanyjával és testőreivel 1938-ban (forrás: Wikipedia) (Fotó/Forrás: John Griffith / Harris & Ewing, United States Library of Congress's Prints and Photographs division)
A híresztelés annyira bevésődött a közvélekedésbe, hogy egyfajta semleges harmadik félként a Vatikán követet küldött Temple-höz. Visszaemlékezéseiből kiderül, mennyire sokkolta gyerekként a szembesülés a hírekkel. Massante atya jelentésében leírta, hogy természetesen a pletyka nem igaz. Nem ez volt az egyetlen rosszindulatú híresztelés a kislány körül: sokan nem hitték el, hogy fürtjei valódiak, ezért mikor a közelébe férkőztek, meghúzták a haját, mint a Télapó szakállát szokás, hogy kiderítsék az igazságot.
Mindezek ellenére Shirley Temple csillaga a 40-es évekig töretlenül ívelt felfelé. Nagyobb sztárnak számított, mint Clark Gable, és az elnökkel is rendszeresen fotózkodott.
Aztán ahogy lassan tinédzserré cseperedett, ártatlan kislányból fiús lánnyá változott – ezzel együtt pedig a pénzügyi sikerek is elmaradoztak a kasszáknál.
A húszas éveiben szép lassan visszavonult a filmezéstől: az 50-es években volt még néhány felejthető filmje, 1958 és 61 között pedig a róla elnevezett gyerekantológiai sorozatban szerepelt. Végül '63-ban feltűnt még egy showműsorban – ez volt az utolsó filmszerepe. Ezután ugyanis egészen más szerepek vártak rá: politikai aktivista lett a Republikánusok oldalán, valamint Ghánában és Csehszlovákiában is szolgát nagykövetként. 2014-ben, 85 éves korában hunyt el. Élete végén is olyan mosolygós, ragyogó személyiség volt, mint amikor először feltűnt a vászon.
(Via The Vintage News)