Gyógyító mesék

A művészet jótékony ereje közismert: a pszichodráma, a tánc-, a zene- és a képzőművészet-terápia segíthet megküzdeni a különböző lelki problémákkal. A közgondolkodásban főleg a felnőttek terápiája van középpontban, pedig a gyerekpszichológiára is nagy szükség van, főleg a Tűzoltó utcai gyerekklinika onkológiai gyerekosztályain, ahol már három éve zajlik a Játszóház Alapítvány Festménymesék elnevezésű foglalkozása a MOL gyermekgyógyító program keretein belül.

A gyerekpszichodráma és a képzőművészet-terápia eszközeit vegyítő, heti rendszerességű terápiás foglalkozásokon a kezelések alatt álló, éppen a kórházban tartózkodó 5-14 éves gyerekek vesznek részt. Minden héten más klasszikus festő képe a terápia kiindulópontja, ebből születik a lejátszandó mese és a gyerekek által készített kép is. Bevezetésként a terapeuták mesélnek a festő életéről, a korról, amelyben alkotott és a korszak művészeti stílusáról is. Mindez azért is fontos, mert a kis betegek a kezelés időszakában kiesnek a megszokott mindennapokból, kimaradnak az óvodából, iskolából, a Festménymeséken viszont közösségben tanulhatnak és alkothatnak.

P1070339

A csoportban Soós Dóra pszichodráma-vezető és Marton Vera művészetterapeuta tudatosan, a gyerekeket foglalkoztató témák mentén választja ki a képeket. Dóra elmondása szerint fontos szimbólumok például a híd, amely világokat tud összekötni, a kalitka, melyből ki lehet szabadulni, a biztonságos barlang, vagy épp a sárkánnyal való megküzdés. Erős szimbolikája miatt gyakran visszatérő festmény a foglalkozásokon Csontváry Magányos cédrusa. Volt, hogy az égig emelkedett, és a másvilágra lehetett eljutni általa; volt, hogy kidőlt, de egy pici része életben maradt, és elültetve újra erőre kapott. Máskor pedig kívánságokat teljesítő gyümölcsöket hozott.

Az erdész és a fa meséje

Dóra egy, a módszer lényegét jól szemléltető mesét meg is osztott lapunkkal az erdészről, aki elültetett egy magot, és minden évben, az ültetés évfordulóján elment és megnézte, ahogy növekedett.

„A fa tizedik születésnapján is ellátogatott a fához, és látta, hogy egy harkály ütögeti és lyukakat fúr az oldalába. Sikerült elüldöznie, ám a baj nem múlt el, mert megjelent egy fekete „gonoszság”, és rátelepedett a fára. Nem tudta elűzni jó szóval, ezért lángszórójával nekiesett, mire a fa teteje lángba borult, és a gonosz végre lezuhant. Az erdész eltemette a fa mellett, és fa a következő évben új gallyakat növesztett és gyümölcsöt is hozott. Ám egy része örökre fekete maradt, de ezt nem bánták, mert a rosszra emlékezni kell; erőt ad, és a fa így nőtt kétezer meg kétezer méterig tovább.”

P1100044 (1)

A Festménymeséknek Dóra elmondása szerint az az alapvető célja, hogy a gyerekek a bennük lévő feszültséget és szorongást ki tudják adni, „játszani” magukból, és a kórházi körülményeket feledve egy „boldog órát” töltsenek el. A programra gyakran kezelés közben érkeznek gyerekek, ilyenkor

a játékban az infúziós állvány is szerepet kap:

van, hogy fa lesz, ami mögé elbújnak, vagy hajóorr, amin utaznak.

Ez a munka külső szemlélőnek nagyon nehéz lehet. Dóra szerint teljesen más benne lenni, mint kívülről nézni. A Festménymesék közben nem beteg gyerekeket lát, hanem gyerekeket, akiknek meghallgatja a történeteit. „A három év alatt sok szép élmény ért minket a mesék által, de a legszebb visszajelzés az volt, mikor egy kisfiú a lezárult kezelések után kontrollra jött a kórházba, minket is felkeresett, és közösen felidéztük a játékokat. Mesélte, hogy a nálunk alkotott képei bekeretezve szobáját díszítik, és a suliban megmutatta a rajztanárának is.”