Hogy Strausz Éva kiállítása itt kapott helyet, nagyban köszönhető annak, hogy a Magyar Fotográfusok Házának további három termét szeptemberig az Űrlenyomat gyűjteménye foglalja el. Ami a csillagászatért érdeklődőknek jó hír, a hollandiai hangulatra vágyóknak kevésbé.
A válogatás címe, az Egy fotográfus Hollandiából utalhat arra, hogy a szerző bennfentesként, bár a holland-magyar identitás kevert tudatában készíti műveit. A honlapon olvasott rövid leírást nem látni viszont a helyszínen, így a címadást magyarázó életrajzi elemeket az előbbi forrásból kénytelenek felidézni a látogatók.
Strausz Éva gyerekként, 1956-ban vándorolt ki családjával Hollandiába, ahol később a neves építészeti fotográfus, Jaap d'Oliviera tanítványaként szerzett fotóművészi diplomát. Évekig fényképezett egy építészirodának, a geometriai formák iránti érdeklődése visszaköszön a tárlat két, hajógyárat és hajóbontót, bemutató sorozatán is.
Egy fotográfus Hollandiából, aki nagyon is nemzetközi témákkal érkezik, fekete-fehérre fotózott arcai - halászok, szórakozó fiatalok, útépítésen dolgozó munkások - bármely nyugat-európai országban élhetnének. Politikai, közéleti jellegű portréin a rasszizmus elleni tüntetés vagy a fesztiválok szabados hangulata általánosabb annál a liberális életérzésnél, amit a turisták az amszterdami coffee shopok környékén keresnek.
A holland mindennapok közé keveredik egy-egy személyes hangvételű, családtagot, barátot megörökítő fotó, ezek érdekesen egészítik ki a szomszédos felvételeket. A pénztár köré helyezett képeket nehezebb megközelíteni, így óhatatlanul elkülönülnek a többi kiállított darabtól, ráadásul kissé ki is lógnak a tárlat koncepciójából. A budapesti zsinagóga felújításáról szóló sorozat értelmezhető a szerző identitásának részeként, ám a hangulati váltás nem zökkenőmentes; nem beszélve a melegek felvonulásán lőtt pillanatképről.
A szűk térben szinte lehetetlen megvalósítani, hogy az egyes képek igazán éljenek. Ilyen esetben a válogatás is komoly kompromisszumokkal jár, a kimaradt művekből - hiányérzetünk csökkentésére - diavetítés fut egy képernyőn. Hogy végül nem időztem sokat a galériában, nem Strausz Éva hibája. Fotói kedvesek, hangulatosak, szellősebb elrendezésben remekül érvényesülnének. Sokkal inkább riasztó, hogy légkondicionálás, illetve légmozgás hiányában egy meleg nyári napon szaunává változik a Kis Manó. Kérdés, a fotók hogy bírják ezt a klímát.
Egy fotográfus Hollandiából
Mai Manó Ház - Magyar Fotográfusok Háza
Nyitva: augusztus 2-ig
hírlevél
