Pillanatnyi szakmaváltásomat áttételesen a járvány okozta: az etyeki Korda Filmpark a külföldi stábok elmaradása miatt felszabadult idejében úgy döntött, hogy rendhagyó sajtótájékoztatót tart egy busznyi újságírónak fotósostul, operatőröstül bemutatva, milyen stúdiótúrákon kalandozhatnak a bátor látogatók a díszletekben.
Bemelegítésként a kávé és a pogácsa mellé profi maszkmestereket biztosítottak, akik a királynői sminktől az élethű nyílt sebekig bármit megoldottak.
Reggel a sminkesek közölték, hogy akkor eltörik az orromat”
– tájékoztat vidáman az egyik kísérőnk, akinek megdicsérem véraláfutástól lilás, alvadt vérmaszatos orrát. „Neked is szívesen megcsinálják!” Mivel ezt már négyévesen, önerőből megoldottam, így kedvesen hárítom a lehetőséget.
Hamarosan azonban francia arisztokratára unatkozom magam. Beszédbe elegyedek a mellettem álló hölggyel a dísznek tűnő parókákról, amikről pillanatok alatt kiderül, hogy nagyon is bevethetőek, ahogy beszélgetőpartneremről is, hogy makeup artist.
Hamarosan ellát nemcsak a megfelelő mennyiségű fehér loknival, de a szépségpötty sem marad el,
miközben fotós kollégám nagyon koncentrál, hogy a nevetéstől ne rázkódjon az objektívje.
Miután visszavedlek 21. századi önmagammá – hajilag is – megkezdődik maga a túra. Két csoportba osztva elindulunk. Mi a greenscreen felé tartunk, ahol hevenyészett ismertetőt kapunk a rövidfilmből, amit velünk forgatnak majd. A nyakamban fityegő belépőn a Cable guy felirat biztatóan háttérmunkára utal. Ez azonban egy másik játék, ahogy a fentiekből is kiderült.
Egy rendező és egy operatőr néhány kellék és jelmez segítségével egy középkori fantasy-t visz majd filmre velünk. Az iskolai feleléseknél kiélesített érzékek itt is létfontosságúnak bizonyulnak.
A szereplők kiválasztásakor nem megfelelő időben felnézve könnyen egy vándor hős szerepében találhatja magát az ember.
Abban a pillanatban, amint kicsit lankad a figyelmem és felnézek, már el is kapta a tekintetem a rendező és udvarias nógatással hív ki a többiek biztató (értsd. megkönnyebbült) mosolygása közepette.
A korábban látott jelmezek – egy királyi palást és egy mesés lila mágusköpeny – után vérmes reményekkel tekintek a jelmezválasztás elé.
A rám felsegített fekete köpeny alapján vagy egy mélynövésű hobbit leszek vagy Harry Potter, aki még a talárját is Dudley-tól örökölte.
Kiegészítésként kapok egy kardot, aminek következetesen elfordul a pengéje. Az utasítás szerint be kell sétálnom a színre és körbetekintenem azon csodálkozva, hogyan kerültem ide – a karakterem ugyanis, aki valamiféle túlélő / hős / lázadó egy idegen világba csöppen. Úgy érzem, ezt tudom hozni! Van némi szakmai nézeteltérésem a rendezővel a helyes kardtartásról: szerinte a pengénél fogjam, mert akkor nem fordul el, mire önérzetesen közlöm, hogy az a hitelesség rovására menne. Nem éles – biztat erre barátilag a láthatóan fából készült fegyver kapcsán. Az „És ennyi!” – kiáltás után boldogan iszkolnék a helyemre, de kiderül, hogy a többiekkel ellentétben még két jelenetem lesz.
Végleg alátámasztottnak érzem a döntésemet, hogy az írott sajtó felé fordultam a képernyős szereplés helyett.
A beltéri alapozás után, ahol volt még egy varázsgömbbel dolgozó mágusunk és két ember, akiknek csúnyán kellett nézni a kamerába –
átvágunk a stúdiók között és bevesszük magunkat a középkori városba.
Itt a korábban megmérgezett királynőt még éljenzi a nép, de az ármánykodó varázslónő már feltűnik a soraikban.
A forgatás egy kicsit elhúzódik. Az éppen nem szereplő résztvevők az üresjáratokban unatkoznak. Ez valószínűleg abból adódik, hogy a csoportunk tagjai nem ismerik egymás. Osztályok vagy baráti társaságok esetében, akik egymás szereplését is élvezik, jobban működhet a dolog. Mi két elhagyott trónon unatkozunk és váruk, hogy a falusiak befejezzék a lázadást és megdöntsék az aktuális uralkodót.
A külső helyszínt az eső ösztönzésére dinamikusan elhagyjuk és a stúdió kiállításán folytatjuk az utat. Itt eredeti filmes relikviákat, jelmezeket és kellékeket csodálhatunk meg, sőt azt is ki lehet próbálni, hogy keletkeznek a vásznon látott képekhez a zörejek és zajok.
Ha pedig valakit nem győzött meg a helyszín, akkor a néhány nap múlva emailben érkező kis filmecske fog. A filmpark munkatársai ugyanis egy rendes, háromperces trailert vágnak össze a felvett részletecskékből. Ebből tudtam meg, hogy a Kardok csatája című fiktív moziban játszottam a hőst.
A fenti kalandokat nemcsak a kivételezett újságíróknak élhetik át, hanem bárki, aki kilátogat Etyek mellé. A programokat 12 év felettieknek ajánlják, de a családok, osztályok vagy céges csapatépítők részére is találnak megfelelő szórakozást.
A sminkbemutató, a kiállítás és a kétféle díszlet - középkori és New York-i utca - bejárása mellett lehet szinkronizálni, kaszkadőr bemutatót nézni vagy nyomozónak állni egy krimijátékban.
Arra sajnos hiába számítunk, hogy Timothée Chalamet vagy Jason Momoa sétál velünk szembe, mivel az itt készülő produkciókra a titoktartási és biztonsági szabályok miatt nem lehet belesni.
A Korda Filmpark és Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) szakmai együttműködésének köszönhetően az egyetem Művészeti és Kreatívipari Karának hallgatói pedig egészen közelről is belekóstolhatnak a filmezés gyakorlati oldalába.
Köszönjük az átváltozáshoz a sminkeket, a parókákat és a profi segítséget a Budapest Sminkiskolának!
hírlevél
