Vizuál

Ha veszekedtél már a szüleiddel, neked ez lesz az év legjobb mozija

2018.03.01. 09:22
Ajánlom
Greta Gerwig rendezői bemutatkozása egyszerre ismerős és hihetetlenül friss film a felnőtté válásról és a szülő-gyerek kapcsolatról.

Kevés olyan színésznő dolgozik jelenleg a filmiparban, mint Greta Gerwig: szinte kizárólag függetlenfilmekben tűnik fel, mégsem mondhatnánk, hogy kevésbé ismert, vagy hogy az áttörése még várat magára. Saját, indie közegében az egyik legnagyobb sztárnak számít.

Elég a nevét meglátnunk a vásznon, és máris be tudjuk lőni, milyen filmre ültünk be.

Általában keserédes, sokat és pörgősen szövegelős, huszon-harmincvalahány éves főhősöket követő dramedy, amelyben a dráma inkább a felszín alatt játszódik le. A befejezésre legtöbbször helyreáll a rend, de nincs nagyképernyős happy-end, inkább csak valamiféle megelégedés-beletörődés. A jeleneteket áthatja egy finom nosztalgia, a szereplőket pedig egyfajta búslakodó elvágyódás. Ilyen volt a Frances Ha, vagy az Amerikai álomlány is, amelyekben nem csak a főszerepet játszotta, de íróként is közreműködött.

Ilyen előzmények után Greta Gerwig rendezői bemutatkozása pontosan olyan, amilyet tőle várhatunk: maga a nagybetűs INDIE film, ami olyan, mintha a "Hogyan készítsünk független filmeket?" nevezetű kátéból rakták volna össze.

A főszereplő egy korosztállyal fiatalabb, mint Gerwig a filmjeiben, de minden más stimmel: tipikus outsider főhős, aki sehogy sem illeszkedik környezetébe. Az alaphelyzet mint minden hasonszőrű filmben, itt is egy köztes állapot: ezúttal a középiskola befejezése és a kirepülés a családi fészekből. A sztori tetemes részét a coming of age-szál teszi ki; és felbukkan a művészet is, mint a "se veled, se nélküled"-partner. 

A Lady Birdben tényleg nincs semmiféle meglepő: ahogy sejthető, a legvégén kiderül, hogy akiről, vagy amiről azt hittük utáljuk, azt valójában szeretjük. A szerelemmel kapcsolatos apró-cseprő konfliktusok is pont úgy oldódnak meg, ahogy várjuk, és természetesen a rokonszenvesebb barátnő kerül ki győztesen a tinédzser-egóharcból is. 

És mégis, a Lady Birdre egyszerűen nem lehet haragudni - persze, imádni sem fogja mindenki, hiszen elképzelhető, hogy a film hangulata nem kapja el az embert. A legtöbbször emlegetett érvet is meg lehet érteni: mit esznek ezen a filmen a kritikusok, hiszen nincs benne semmi forradalmi, nem történik benne semmi.

A rendező azonban pont ezeket, a látszólag jelentéktelen epizódokat fűzi össze zseniálisan úgy, hogy abból mégis egy megkapó és drámai sztori lesz. Ami ugyanúgy lejátszódik a vásznon, mint bennünk. 

Mint minden elsőfilm, ez is tele van a rendező saját életéből vett elemekkel, de Gerwigre látszólag nem is ezek hatottak, hanem azok a kis, független filmek, amelyekben korábban játszott: a Lady Bird ugyanis ezek tökéletes esszenciája. Egy interjúban a rendező elmondta, hogy lényegében egyetlen sort írt le egy üres papír tetejére, a film pedig lényegében ebből született:

Miért nem szólítasz Lady Birdnek? Megígérted, hogy így hívsz!

Mindezt a főhősnő szegezi édesanyjának, és ebben a pár szóban az egész film benne van. Az elkészült forgatókönyv mindössze annyit tett, hogy feltárta a két mondat címzettje és feladója közötti kapcsolatot. Lady Bird ugyanis a saját bevallása szerint a világ legunalmasabb városának számító kaliforniai Sacramentóban él, ahol soha semmi nem történik. Ráadásul egyházi iskolába jár, ahol a legnagyobb eseménynek egy iskolai színdarab számít. Ki szeretne törni ebből a közegből, New Yorkba költözni, művészetet tanulni, érdekes emberekkel találkozni. Édesanyja azonban igyekszik két lábbal a földön tartani, és felhívni a figyelmét hogy nagyratörő terveinek a pénz, a lehetőségek és a valóság is gátat szab. Így aztán Lady Bird kénytelen a helyi viszonyoknak megfelelően lázadni: rányomul azokra az osztálytársaira, akik kicsit is kirínak a tömegből, amíg pedig nem éri el álmait, hazudik magának egy jobb életet.

Lady Bird és Gerwig karaktere között sok a közös pont. Nem véletlen rugóztak annyit a kritikusok azon, ez egy önéletrajzi ihletésű film. Gerwig, akárcsak figurája, valóban Sacramentóból származik, és szintén egyházi iskolába járt. Mégsem tehetünk egyenlőségjelet alkotó és főszereplő közé. A film egyik legemlékezetesebb részében például anyja látványosan nem szól Lady Birdhöz, így fejezve ki nemtetszését. A film után állítólag Gerwig anyja odafordult lányához, és csak ennyit mondott: Csak szeretted volna, ha én is ilyen vagyok!

A film legerősebb pontja egyértelműen az anya és lánya közötti dinamika: egyik pillanatban még meghatódottan pityeregnek, miután együtt meghallgattak egy hangoskönyvet, majd képesek néhány szón hajba kapni.

Egy másik jelenetben szintén egymásnak ugranak, majd hirtelen teljes egyetértésben választanak ki egy ruhát a turkálóban, hogy aztán próba közben szintén összevesszenek. Mindez pedig annyira valódi, annyira magától értetődő, hogy öröm nézni. Szerintem nincs olyan, akinek ne ugrana be valamelyik részről egy saját múltbeli csatározása, akár a szülői, akár a gyermeki oldalról.

A Lady Bird tele van ilyen jelenetekkel: látszólag semmi értelmük, viszont annyira ismerősek, annyira valódiak, hogy a karaktereket megtöltik élettel, minket pedig érzésekkel és emlékekkel.

Mindehhez persze kellenek a zseniális színészek is. A főhőst alakító Saoirse Ronan egyébként is az egyik legtehetségesebb fiatal színésznő. Mindössze 13 éves volt amikor feltűnt a Vágy és vezeklés című moziban, amiért Oscarra jelölték. Két éve szintén kapott egy jelölést a Brooklyn-ért, amiért a díjat is megérdemelte volna, csak úgy, mint most a Lady Birdért.

Az édesanyát alakító Laurie Metcalfról szintén csak szuperlatívuszokban lehet beszélni: nemcsak az olyan, látványosabb jelenetekben brillírozik, mint amikor épp kiborul a vásznon. Minden mozdulatában, minden gesztusában benne van a gyermekét féltő anya fojtott energiája, aki tudja, hogy fájdalmat okoz lányának, de azt is tudja, hogy mindezt az ő érdekében teszi. És persze nem csak ő sérti meg lányát, megtörténik fordítva is. Az egyik jelenetben Lady Bird barátja véletlenül elárulja neki, hogy szidja a lány az osztálytársai előtt a környéket, ahol laknak. Metcalf arcán egy pillanat alatt érzelmek teljes kavalkádja suhan át, majd egy pislogás alatt tudatosítja magában, hogy ő egy édesanya, aki idegenek előtt ilyen apróságok miatt nem borulhat ki - és már vissza is veszi szokásos arckifejezését.

Laurie Metcalfé az év egyik legjobb alakítása, ami nincs olyan látványos, mint Allison Janney játéka az Én, Tonyában, de annál sokkal mélyebb és átgondoltabb. Remélhetőleg mindezt az Oscar-szavazók is így látják majd, ugyanis a Legjobb női mellékszereplő díjáért ők ketten versenyeznek. A Lady Bird többi színésze is remekel: Tracy Letts alig néhány jelenetet kapott, de ennyi idő alatt is át tudta adni a szárnyaszegett apafigura drámáját. Őt ugyanúgy mellőzték az Oscaron, mint a Szólíts a nevedenben az idei év másik kiváló apa-karakterét alakító Michael Stuhlbargot.

A forgatókönyv remekül fűzi össze az anya-lánya "se vele, se nélküle"-dinamikáját Lady Bird és szülővárosa közötti kapcsolatával. A két epizód folyamatosan egymásra felelget, így ahelyett, hogy a szánkba rágnák, pontosan mi is a tanulság, vagy milyen változás következett be a karakterekben, mindezt egy áthallásos jelenetben kapjuk meg. Amellett, hogy ez példásan szépen végig van vezetve a filmben, minden más szabálytalan, játékos összevisszaságban történik: több hónap pörög le pár snitt alatt, a film elején elinduló szálak maradnak annyiban néhány jelenet múlva. A lényeg, a főhősök közötti viszony és a hangulat így is szinte átüt a vásznon.

Sokszor, sok helyen láttuk már a Lady Bird egyes jeleneteit, de Gerwig képes volt ezeket a bevett fordulatokat egy koherens, nosztalgiával és gyerekes szeretettel teli mozivá varázsolni, ami nemcsak a felnőtté válás, de szüleink és szülővárosunk előtt is fejet hajt a maga keresetlen módján - mindegy hogy Sacramentóból, vagy egy vidéki magyar kisvárosból származik valaki.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Online elérhető művészeti filmek a napfényes Itáliáról

Online elérhető A művészet templomai című népszerű ismeretterjesztő sorozat, első körben hat film, köztük a firenzei Uffizi képtárat, Róma bazilikáit, a milánói Scala történetét, Leonardo és Raffaello életpályáját bemutató alkotások nézhetők.
Színház

Kováts Adél: „Nem csak a járványt kell túlélnünk”

Kováts Adél Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, a Radnóti Színház igazgatója a napirendben hisz, megpróbál nem egész nap dolgozni, ugyanakkor élvezi is a home office előnyeit. Tudja, hogy a járványt követően szemléletet kell váltanunk, de most a legfontosabbnak a szolidaritást tartja.
Vizuál

Ki a legdrágább kortárs magyar festő? Itt vannak a rangsorok!

A Top10 élő magyar művész rangsora a 2019 aukciós eredmények alapján: Lakner László, Nádler Istán, Reigl Judit.
Plusz

Fesztiválozhatunk idén nyáron? – Hazai körkép a koronavírus árnyékában

Nem lesznek tavaszi fesztiválok Budapesten és vidéken. Lemondták a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált. De mi van a nyári programokkal? Ennek jártunk most utána!
Könyv

Milyen olvasmányokat ajánl Szabó T. Anna a karanténos napokra?

Folytatódik Nyáry Krisztián online beszélgetés-sorozata. Az irodalomtörténész április 3-án 16 órától Szabó T. Annát kérdezi arról, hogy mivel tölti a karanténos napokat és milyen olvasmányokat ajánl.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál ajánló

Slow Art Day a Ludwig Múzeum Facebook-oldalán

A Ludwig Múzeumban áprilisban nyílt volna a Lassú élet – Radikális hétköznapok című kiállítás, amely a koronavírus-járvány miatt csak később lesz látható. A veszélyhelyzet miatt a szombati nemzetközi Slow Art Day múzeumba meghirdetett programjai is elmaradnak, a Ludwig azonban két online programot kínál, amelyek a lassú élethez és a kiállításhoz kapcsolódnak.
Vizuál magazin

KÉP-regény: Szelfinvázió

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezen a héten arról elmélkedik, miért kéne letennünk a telefonunkat, és a fényképezés helyett a pillanatnak átadni magunkat.
Vizuál ajánló

Remény és jövőbetekintés a Ludwig Múzeum műveivel

A Ludwig Múzeum The Dead Web – The End című kiállításán bemutatott alkotások között több olyan munka is szerepel, amelyek a Ludwig gyűjteményének művei, és amelyeket a jövőben biztosan láthatunk, ha a múzeum újranyitja kapuit. Melyek ezek az alkotások?
Vizuál Nemzeti Filmintézet

Azonnali segély a szabadúszó filmeseknek

A Nemzeti Filmintézet 50 milliós Filmipari Segélyalapot nyit a koronavírus-járvány miatt nehéz helyzetbe került szabadúszó filmesek azonnali megsegítésére.
Vizuál fotó

Fény az éjszakában – Az első ismert éjszakai felvétel Budapestről

Mi vonzott 300 ezer embert a Duna-partra egy májusi estén 1903-ban? A Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának munkatársa az első ismert éjszakai Budapest-felvételről ír.