Vizuál

Hangok nagy tanárja

2011.01.26. 16:00
Ajánlom
"Bárhová juss, mindig hű rokon" - írta Liszthez szóló költeményében Vörösmarty Mihály, s méltán, hiszen a kétszáz esztendeje született zeneszerző ma csakúgy minket képvisel a nagyvilágban, mint tette azt fényes pályafutása során majd' mindenkor.

Liszt a miénk! - 1936-ban ezzel a címmel jelentette meg a Liszt Növendékek Emlékbizottsága a magyar zenei élet korabeli nagyságait, így mások mellett Bartók Bélát és Hubay Jenőt is felvonultató reprezentatív emlékkötetét. A munka felettébb beszédes címe azt az elhatározott szándékot tette közhírré, hogy a Bayreuthban sírba helyezett Liszt Ferencet hazánk tettleg és jelképesen is vissza kívánja perelni a magyar kultúrának. Azokban az években, az egymással korántsem békésen vetélkedő nacionalizmusok vészterhes korában fontosnak tetszett ez az aktus, ám mára mindez jócskán, s hozzá éppenséggel örvendetesen megváltozott. Liszt Ferencet természetesen most is váltig büszkén a magunkénak valljuk, azonban életművének tágassága, működésének széles művészi és földrajzi hatóköre, valamint romantikusan nagyszabású személyiségének világpolgári otthonossága egyszersmind az európai kultúrkör reprezentatív alakjának mutatja, aki e diplomáciailag is oly jelentős bicentenáriumi év során szerte Európában képviselheti kultúránk legjavát. Éppenséggel erről nyújt bizonyságot az a kiállítás is, amelynek anyagát a Művészetek Palotájában rendezett tárlattal párhuzamosan fél tucat magyar külképviselet is az érdeklődők elé tár majd.

A Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont kincsestárnyi archívumát ámultató anyagból egykönnyen kirajzolódhat előttünk a csodagyermekből csodafelnőtté növekedő Liszt megnyerő alakja, s a folyamat, melynek során a párizsi szalonok korán elkényeztetett bravúrpianistájából a korkívánalmaknak tökéletesen megfelelő, eldisputálhatatlanul nagy, tőrőlmetszett romantikus személyiség vált. S korántsem csupán a reklámozható külsőségekben vagy éppen magánéletének viharos mozzanataiban. Mert bár a szőke, majd idővel hófehérré őszült hajkorona, az extravagáns megjelenés és a Lisztet még idős korában is kísérő szerelmes rajongók hölgykoszorúja bízvást a zeneszerző védjegyének számított, ám kollegialitása és felelősségérzete, jótékonysága és művészi küldetéstudata messzemenően igazolta a külső megjelenés, s az olykor tagadhatatlanul némiképp teátrális gesztusok keltette hatást.

Doborján szülötte ugyan - némi eufémiával fogalmazva - sosem vált a magyar nyelv perfekt művelőjévé, ám jól tudjuk, nemzeti kötődését és hazafiúi kötelességét korántsem feledte. "Vezércsillagom, hogy Magyarország egykor büszkén mutathasson rám" - írta egy helyütt, míg egy másik levelében ekképp summázta tevékeny, használni vágyó honszeretetének motívumát: "Számomra a lényeg így foglalható össze: minthogy Magyarországon születtem, illő, hogy itt hasznát vegyék, bármily csekély mértékben is, zenei tehetségemnek. Anélkül, hogy frázisokkal fitogtatnám hazaszeretetemet, inkább azon vagyok, hogy a vele járó feladatokat teljesítsem." A Zeneakadémia megalapítása és az új intézmény presztízsének megszilárdítása körül szerzett érdemei, jótékonysági hangversenyeinek serege és magyarországi jelenlétének megannyi más közhasznú gesztusa bizonyították, hogy Liszt valóban nem sajnálta sem az erejét, sem az idejét, sem a tekintélyét, ha a segítségére szükség mutatkozott. Nagyvonalúsága, a zenetörténetben jószerint páratlan segítőkészsége nemcsak magyarországi ügyeket karolt fel: akár francia árvízkárosultakról, akár a bonni Beethoven-emlékmű fölállításáról, akár Anton Bruckner vagy Bedrich Smetana felkarolásáról volt szó - Liszt az első között nyújtott segédkezet.

"Németnek lenni annyi, mint önzetlenül cselekedni." Ha legalább retorikusan elfogadjuk Richard Wagner meghatározásának igazságát, úgy a Weimar szellemi életét újra felvirágoztató és német zeneegyletet alapító Lisztet ennyiben akár németnek is tekinthetjük. Ráadásul Liszt önzetlenségének alighanem éppen Wagner volt a legnagyobb haszonélvezője. Liszt ugyanis nem csupán fölismerte a két esztendővel ifjabb pályatárs "bátor és fölséges géniuszát", s nemcsak propagálta annak művészetét, de tevőlegesen is segítette az 1849-es drezdai felkelés bukását követően menekültté váló Wagner túlélését és további boldogulását. S noha lánya, a házas és többgyermekes családanya Cosima és a nős Wagner botrányos szerelmi kapcsolatát hevesen ellenezte, az atyai neheztelést idővel felülírta a Wagner iránt érzett baráti csodálat. Ezt a megbékülést bizonyította Liszt számos látogatása a Bayreuthban megtelepedő házaspárnál, s éppenséggel az az 1875-ös vigadóbeli koncert is, amelyen Liszt és Wagner közösen lépett fel - a bayreuthi Festspielhaus felépítésére gyűjtve.

"Hangok nagy tanárja" - Vörösmarty Mihály verse már 1840-ben így említette Lisztet, aki utóbb valósággal a 19. század jelentős zenepedagógusai közé emelkedett. A ma a Régi Zeneakadémia épületében székelő Liszt Emlékmúzeum anyaga természetesen a tanintézmény első elnökéről, a zongora mesteriskola professzoráról is sokat mesél. A nagy és szabadszellemű tanárról, akit Weimarban csakúgy tanítványok serege vett körül, mint Pesten, s aki korántsem szabványos modorban oktatta növendékeit. "Homlokon csókolja őket, megsimogatja arcukat, néha vállon veregeti őket, jó erősen, ha valamire különösen fel akarja hívni a figyelmüket" - számolt be Liszt oktatói stílusáról orosz tisztelője, a zeneszerző Alekszandr Borogyin, míg a tán legkiválóbb kései tanítvány, a ma elsősorban operaszerzőként ismerős nevű Eugène d'Albert így jellemezte a tanár Lisztet: "Mit törődik ő az előadás pontosságával, ha van benne élet! [...] félre a vaskalapos iskolamesterséggel!" Ezt az imponáló modorú, nyílt szellemű férfit, a máig eleven hatású tanárt, a világszerte ünnepelt virtuózt, s persze éppen nem utolsósorban az új utakat kereső, zseniális komponistát körvonalazza majd a kamaratárlat, s nyomában az egész bicentenáriumi emlékév - jogos büszkeséggel, hiszen Liszt valóban a miénk. Mindnyájunké.

Liszt! Minden tekintetben. Életút-kiállítás

2011. január 22. - 2011. február 28.

Művészetek Palotája - Előcsarnok

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Kiderült, kik ők: Kult50 – A kultúra 50 arca

Megvan A kultúra 50 arca, a legújabbak, akik 2018-ban „pörgették a magyar kultúrát”, és jelentős teljesítményük miatt tíz kategóriában bekerültek az idei Kult50-be. A Fidelio kiadványát és egész évre kiterjedő programját ma délelőtt mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban.
Klasszikus

"Tartozunk Bartóknak és Kodálynak" – Rohmann Ditta és a Söndörgő a Kult50-ben

Indul a Kult50 videósorozata! Hetente két alkalommal jelentkezünk videóval, melyekben párosával mutatjuk be az idei Kult50 szereplőit. Az első részben Rohmann Ditta csellóművészt és Eredics Benjamint, a délszláv népzenét játszó Söndörgő zenekar egyik tagját ültettük le beszélgetni, akik korábban soha nem találkoztak személyesen.
Klasszikus

Balogh Eszter: „Nem nyerni akartam, hanem hatni a közönségre!”

Elsöprő győzelmet aratott a londoni Hӓndel Énekversenyen Balogh Eszter mezzoszoprán. Megosztotta velünk a megmérettetésen szerzett tapasztalatait, gondolatait az opera szerepéről napjainkban, és azt is elárulta, hogy mi a célja az énekléssel.
Klasszikus

Túlélte a Notre Dame orgonája, de nem tudjuk, meg fog-e szólalni

A hangszerben három-négy évszázad orgonaépítői tapasztalata egyesült, különlegessége éppen a korában rejlett. Szívfájdító belegondolni, hogy lehet, soha nem fog megszólalni.
Plusz

Lángolt a Notre-Dame

Hétfő délután a fa tetőszerkezet kapott lángra a renoválás alatt álló katedrális - valószínűleg éppen a felújítással összefüggésben. A tűz gyorsan terjedt az egész épületben. Egy torony és a tetőszerkezet egy része is beomlott. A párizsiak döbbent csendben vagy vallásos énekeket énekelve álltak az utcán és figyelték az eseményeket.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál fényképTár

Róbert bácsi – jótevő vagy csaló?

A nagylelkű adakozót mindenki csak így ismerte Budapesten: Róbert bácsi. A városhoz tartozó egyik jellegzetes figura volt ő. Hogy ki is ő valójában, az már a kortársaknak is komoly fejtörést okozott, sőt rendőrségi nyomozás is volt az ügyben..
Vizuál interjú

Modern rabszolgák, akiket a félelem tart fogva

Maris modern rabszolgaként él napjaink Budapestjén egy családnál, ahol megalázzák, és fizikailag is bántalmazzák. Tuza-Ritter Bernadett másfél évig követte kamerájával az 52 éves asszony mindennapjait, hogy bemutassa, hogyan lehet valakit tíz évig fogva tartani rácsok helyett rettegéssel. 
Vizuál születésnap

Aki nélkül elképzelhetetlen a magyar film - 80 éves Ragályi Elemér

Régi idők focija, Az ajtó, 1945 - néhány film a magyar operatőri iskola egyik nagy alakjától, aki 1991-ben a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díj sikerében is osztozhatott. Április 18-án ünnepli nyolcvanadik születésnapját Ragályi Elemér Kossuth- és Emmy-díjas operatőr, filmrendező.
Vizuál galéria

Történeteket keresnek a talált képekhez – Fortepan

A Fortepan digitális fotóarchívum anyagából vonultat fel egy több mint háromszáz darabos válogatást a Magyar Nemzeti Galéria Minden múlt a múltam című kiállítása. A kiállításon szereplő képek szorosan kapcsolódnak Magyarország XX. századi történelméhez. Mindegyikhez tartozik, tartozott történet, ezeknek azonban csak egy részét ismerjük.
Vizuál Film

Ma este látható először a digitálisan restaurált Jób lázadása

Április 16-án, a Holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján vetíti az M5 csatorna Gyöngyössy Imre és Kabay Barna 1983-as filmjének 4K felbontású, teljeskörűen restaurált változatát. A film szín- és fényvilágát az operatőr, Szabó Gábor vezetésével rekonstruálták.