Bár nem hangzik túl kifinomult, elegáns és művészi témának, a történészek sem mentek el szó nélkül a jelenség mellett - írja a quartz.com. A szobrokon jól látszik, hogy a szobrászok pont annyi energiát fektettek a pénisz megformálásába, mint a szobrok többi testrészébe, és a művészettörténészeknek hála az is kiderült, hogy egy jól körülhatárolható ideológia mentén tették mindezt. Az ókori görögök az „alfahímet”; az akkori férfiideált próbálták megtestesíteni szobraikkal.
„A görögök a kicsi, nem erektált péniszt a mértékletességgel azonosították, ami az egyik legfontosabb tulajdonsága volt az akkori férfiideálnak” - magyarázza Andrew Lear, aki a Harvard, a Columbia és a New York-i egyetemeken vezetett kurzusokat, melyek középpontjában a homoszexualitás története állt.
„Rendkívül nagy a kontraszt a kicsi, nem erektált péniszű férfiideálok (hősök, istenek, meztelen atléták, stb) és a túlméretezett, erektált pénisszel rendelkező szatüruszok (mitikus, félig kecske, félig ember szobrok, melyeket a vadság és kéjsóvárság jellemez) között. Az idős, elaggott férfiszobrok is gyakran nagy pénisszel rendelkeznek.” Ugyanez az ellentét figyelhető meg az ókori görög irodalomban is. Arisztophanész A felhők című művében például a nagy pénisz sápadt arcszínnel, keskeny mellkassal és bujasággal párosult, mely a nem-sportos, sőt becstelen athéni fiatalok jellemzője volt. Kizárólag az ostoba, szexuális szükségletük által vezérelt férfiakat ábrázolták nagy pénisszel az ókori Görögországban. Ellen Oredsson művészettörténész megjegyzi; a korszak szobrai az egyensúlyt és az idealizmust hangsúlyozták.
„Az ideális görög férfi racionális, intellektuális és határozott volt. Ha fontos is volt neki a nemiség, ez semmiképpen sem függött össze a pénisze méretével, sőt a kis pénisz lehetővé tette a hűvös és logikus gondolkodást.”
Több teória is van arra, hogy miért változott meg az „ideál” napjainkra. Lear szerint valószínűsíthető a pornó előtérbe kerülése, és az ideológiai nyomás, a testmegszégyenítés, mellyel a férfiak is ugyanúgy szembesülnek, mint a nők manapság. Lear hozzáteszi; mindkét társadalomban a péniszméretről való elképzelések teljesen függetlenek az esztétikától és a racionalitástól.
„A görög férfiak szinte folyamatosan meztelenül látták egymást a tornacsarnokokban, így bizonyára tisztában voltak azzal, hogy nem minden nagyszerű és mérsékelt ember rendelkezik kis pénisszel, és fordítva; nem minden mértékletességre képtelen, iszákos férfinek van nagy pénisze” - teszi hozzá Lear.
A társadalom és az ideálok jelentősen átalakultak az évezredek alatt, de amikor a péniszméretről esik szó, csak annyi történt, hogy az egyik alaptalan feltételezés helyet cserélt a másikkal.