A kiállításon a Kossuth-díjas művész hozzávetőleg 35 munkáját mutatják be, köztük grafikai munkákat, fotókat, filmeket és festményeket, amelyek bemutatják pályafutásának sokszínűségét.

A londoni múzeum ajánlója szerint Maurer Dóra központi alakja volt a művészekből, költőkből és zenészekből álló független közösségnek, amely a hivatalos rendszeren kívül működött a szocializmus idején. A csoport tagjai lakásokban rendeztek kiállításokat, szamizdat folyóiratokat jelentettek meg.

Kapcsolódó

A nyomat nem kép, dokumentum

A pályája kezdeteit is bemutató Nyomhagyás – Nyomtatás című kiállítása kapcsán beszélgettünk a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia újonnan megválasztott elnökével, Maurer Dórával a rézlemezek viselkedéséről és a magyar képgrafikáról.

Maurer Dóra, aki grafikusnak tanult az 1950-es években, kísérleti munkáival a határokat feszegette a következő évtizedekben. Az 1970-es években kezdett el a fotográfiával és a mozgóképpel foglalkozni, gyakran működött együtt zenészekkel, tanított kreatív előadói workshopokon. Stílusa az 1970-es években egyre inkább geometrikussá és absztrakttá vált, festményeiben és grafikáiban egyaránt. A kiállítás csúcspontja a közelmúltban készült festményeit bemutató rész, az itt látható munkák színei olyan érzést keltenek, mintha az alakzatok úsznának a térben.

A Tate Modern ajánlója végül megjegyzi, hogy a tárlaton látható művek egy része a múzeum gyűjteményéből, egy részük magánkollekcióból származik, továbbá látható lesz öt olyan alkotás is, amelyet a Tate-nek ígértek.

Maurer Dóra 2017-ben bekerült a Fidelio gondozásában megjelenő Kult50 kiadványba. Munkásságát ide kattintva ismerheti meg:

Kapcsolódó

A KULT50 bemutatja: Maurer Dóra

Nem szívesen válik meg munkáitól, mert nem tartja magát műtárgycsinálónak. Maurer Dóra portréja a Fidelio gondozásában megjelent KULT50 kiadványból.

Fejléckép: Maurer Dóra (forrás: Ludwig Múzeum)