1908. március 5-én Reginald Carey néven látta meg a napvilágot Liverpool közelében, a
Rex, azaz király becenevet nem kis önbizalomról tanúságot téve saját maga alkotta.
Gyerekkorától színész akart lenni, de színiiskolába sohasem járt, bálványai a kor elegáns megjelenésű színészei - Gerald Du Maurier és Sir Seymour Hicks - voltak. Először tizenhat évesen állt a világot jelentő deszkákon, de egysoros szerepét is sikerült elrontania. Szerencséjére nem zavarták el, s kedvét sem szegte a kudarc.
A My Fair Lady színpadi verziója Julie Andrews-zal és Rex Harrisonnal (Fotó/Forrás: wikipedia)
Előre jutását két alapvető tulajdonságának, páratlan színészi technikájának és szinte mágneses vonzerejének köszönhette. Erőfeszítés nélkül volt képes előadni a legnehezebb szövegeket színpadon és a felvevőgép előtt is, többek között ezért foglalkoztatták élete végéig. Híres nőcsábász hírében állt,
a nők még kardigánban is rajongtak érte, ezért emlegették a pletykarovatokban "Szexi Rexi" néven.
Egoizmusa miatt nemigen volt tekintettel másokra, a férfiakat vetélytársnak tekintette, de a nőknek sem volt könnyű dolguk vele. Összesen hat feleséget "fogyasztott el", emellett számtalan kapcsolata is volt, és gyakran mutatkozott keménynek és szívtelennek.
Még harmincéves sem volt, s már meghódította Nagy-Britanniát, a New York-i Broadway-n 1936-ban debütált, és azonnal sztár lett itt is. A második világháborúban a Brit Királyi Légierő hadnagyaként szolgált, leszerelése után Hollywoodba költözött. 1946-ban emlékezetes alakítást nyújtott az Anna és a király című filmben,
karrierje egy botrány miatt mégis majdnem derékba tört. Házas emberként (ekkor Lili Palmer volt a felesége) viszonyt kezdett Carole Landis színésznővel, aki szakításuk után öngyilkosságot követett el.
Amikor Harrison rátalált, a nő még élt, de ő állítólag nem a mentőket hívta, hanem a színésznő magánorvosának telefonszámát kereste ki, hogy elkerülje a skandalumot. Ez fél órába tellett, s mire a doktor a helyszínre érkezett, már késő volt.
1955 - A színészházaspár, Rex Harrison és Kay Kendall, a'The Constant Husband' című film forgatásán, a rendező, Sidney Gilliat (Fotó/Forrás: Housewife/Housewife/Getty Images)
Harrison ezután Nagy-Britanniába utazott, már elkészült filmjeinek bemutatóját egy időre elnapolták, amíg a hullámok elcsendesednek, de a 20th Century Fox Stúdióval elváltak útjaik. Az 50-es években számtalan filmet készített, köztük Az örök férj című komédiát, ennek forgatásán ismerte meg élete talán egyetlen igazi szerelmét, Kay Kendallt. (Az asszonynak korábban Fülöp herceggel is volt viszonya.)
Harrison az ő kedvéért vált el második feleségétől, Lili Palmertől, hogy ápolhassa a leukémiában szenvedő színésznőt, aki azonban nem is tudott az állapotáról - azt hitte csupán vashiánya van.
1957-ben vette el Kendallt és mindössze két évet tölthettek együtt. (Állítólag Palmer és Harrison megállapodtak, hogy Kendall halála után ismét összeházasodnak, az asszony azonban időközben beleszeretett egy másik színészbe és hozzáment.)
Kleopátra című film plakátja - Elizabeth Taylor, Richard Burton, Rex Harrison - 1963 (Fotó/Forrás: port.hu)
Harrison legemlékezetesebb filmjei ezután, a 60-as, 70-es években születtek. 1963-ban a Kleopátra című monstre filmben Julius Caesarként "ellopta a show-t" Elizabeth Taylor és Richard Burton elől, alakításáért Oscar-díjra jelölték. Pályafutása meghatározó, színpadon és filmen is hatalmas sikert arató szerepe Henry Higgins professzor volt a My Fair Ladyben.
Saját szavai szerint hangterjedelme csak néhány hangnyi volt, s ezen az énektanárok sem tudtak segíteni, így a zeneszámok alatt is jószerével beszélve nyűgözte le a közönséget.
A G. B. Shaw színműve alapján készült musical 1956-os ősbemutatóján és az 1981-es felújításkor is ő alakította a férfi főszerepet.
Amikor a darabot 1964-ben megfilmesítették, természetesen szintén ő alakította Henry Higginst. Az eredeti szereposztás szerint Julie Andrews-t szerette volna partnerének, de a stúdió egy húzónevet akart, így került Audrey Hepburn a filmbe. Harrison ilyen előzmények után nem volt túl kedves a szerencsétlen színésznővel, aki ráadásul lelkesen járt énekórákra, hogy aztán a forgatáson tudja meg, hogy nem az eredeti hangját fogják használni a filmhez. (Ezt követően mindig kikötötte a szerződéseiben, hogy nem szinkronizálhatják az énekhangját.) A sors fintora, hogy az Oscar-díjat a túl tapasztalatlannak tartott Julie Andrews halászta el Hepburn orra elől a Mary Poppins főszerepéért. Harrison Higgins professzor alakításért megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat és a színházi Oscarnak nevezett Tony-díjat is.
Az elbizakodott, magányos agglegény professzor újabb sztárszerepeket hozott számára,
egyebek között az Agónia és extázisban, a Doctor Doolittle című filmmusicalben, majd a hetvenes években Az ötödik muskétás Dumas-parafrázisban és a kalandos Ashantiban. Élete utolsó éveit ismét nagy szerelmének, a színháznak szentelte, még halála előtt nem sokkal is hetente nyolcszor lépett színpadra.
Kendall után még Rachel Roberts volt a felesége, akitől 1971-ben vált el (a walesi színésznő 1980-ban öngyilkosságot követett el), majd Elizabeth Rees-Williams következett, a sort hatodikként Mercia Tinker zárta, aki harminc évvel volt nála fiatalabb. Ezzel
Harrison akár versenyre is kelhetett volna a szintén hatszor házasodó VIII. Henrikkel, akinek színpadi megformálásáért első Tony-díját kapta 1949-ben.
Önéletrajza, a Rex 1975-ben jelent meg, négy évvel később verseskötetet adott ki. Bár 1974-ben a magas adók miatt végleg elköltözött Angliából, 1989-ben II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte. Rex Harrison 1990. június 2-án New Yorkban halt meg hasnyálmirigyrákban.
hírlevél
