A helyi képzőművészek támogatását és bemutatását vállalta magára az idén tízéves Regionális Összművészeti Központ, amely évente egy-két alkotó rendez önálló kiállítást a szecessziós palotában, mondta el Nátyi Róbert művészettörténész a tárlat anyagát bemutatva.
Kántor Ágnes a Szegedi Tudományegyetem rajz és művészettörténet tanszékének oktatója, rendszeres résztvevője a szegedi Nyári Tárlatoknak és a Táblaképfestészeti Biennáléknak. Festészete túlmutat a klasszikus táblaképfestészet keretein, rendszeresen készít installációkat, térbeli projekteket.
A festőművész elmondta, hogy munkái technikailag változatosak, gyakran használ akrilt vásznon, sokszor készít formázott képeket, de ha úgy megfelelő, fából hoz létre munkákat vagy rajzokkal egészíti ki a látványt. Több külföldi rezidenciaprogramon vett részt, ezeken és különféle kiállításokra is készített nagyobb sorozatokat, ezek közül is bemutatnak néhányat.
Az utóbbi években a digitális terek kezdték foglalkoztatni, az egyik teremben kiállított festményein napjaink vizuális világának mintázatait igyekszik visszaadni.
Az egyik teremben a Viselhető identitás című installációt láthatja a közönség. Kántor Ágnes elárulta, a 2011-ben Mariborban készített projekt alapját az a felismerés adta, hogy az emberek szeretik kifejezni magukat öltözködésükkel, de általában csak olyan dolgokat mutatnak meg, melyekről szeretnék, hogy mások is tudjanak. A festett ruhadarabokon a művész olykor intim vagy teljesen hétköznapi személyes történeteket örökített meg.
“Kántor Ágnes képein az ábrázolt figuratív alakok épp annyira elvonatkoztatottak, mint amennyire az absztrakt/geometrikus elemek a valóság egy-egy szeletét láttatják" - mondja a csütörtökön nyíló kiállítás képeiről Fekete Vali. "A festmény keretei közt teremtett világ tér és idődimenziói megragadhatatlanok. Akár az álomban vagy az emlékekben, csak részek rajzolódnak ki tisztán s a részek közti viszonyok esetlegesek, pillanatnyiak.”
"A lazúros képsíkokon felderengő álomszerű képek különböző valóságelemeket kapcsolnak össze, amelyeket – többnyire absztrakt motívumok ismétlődése köt össze a változó képi kontextusokban a síkban elmosódó perspektívákban vagy azok hiányában. Álomképek, emlékképek, képek..."
Kántor Ágnes: Határérzet
Szeged, REÖK-palota
2017. február 2.-március 19.
hírlevél
