Vizuál

Hermann Ildi: "Ott állt a lányom egy óriási, sötétszürke papírbölény előtt"

2012.12.20. 08:04
Ajánlom
Hermann Ildit idén tavasszal Nyaralók című sorozatáért az egyik legrangosabb fotóművészeti elismeréssel, Lucien Hervé- és Rodolf Hervé-díjjal tüntették ki Párizsban. A fényképekből nemrég könyv jelent meg, a Bálint Házban pedig január 13-ig kiállítás nyílt a művész Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotós mesterszakára készített diplomamunkájából, a Lányaink sorozatból.

- Miért kezdtél éppen gyerekeket fotózni?

- A lányom volt a fő inspiráció. A kiindulópont az volt, hogy más szemmel kezdtem el nézni a gyerekemet, nem pedig szülőként. Amióta megszületett, szürreális helyzetek egész sorozatával találkoztam.  A sorozat első képe például egy szafariparkban készült, amelyet kifejezetten gyerekeknek találtak ki: az erdőben sétáltunk, ahol mindenféle állatok életnagyságú, papírból kivágott fotói vannak elrejtve a fák között. Egyszer csak ott állt a lányom egy óriási, sötétszürke papírbölény előtt. Ott kezdődött minden, a sorozat pedig azóta is folyamatosan bővül.

- Mennyire rendezed meg a képeket?

- A képek mindig valós szituációkból születnek. Folyamatosan figyelek, sokszor nálam van a kamera. Általában maguktól alakulnak ki ezek a helyzetek, néha alakítok rajtuk, elrendezem a gyerekeket, de a fontosabb az, hogy a különleges pillanatokat észrevegyem.

- A gyerekek nem nagyon mosolyognak. Tudatosan törekedtél a komolyságra?

- Az egyik képen egy szőke kislány látható, akit Finnországban fotóztam le. Nagyon szuggesztív jelenség, a tekintetéből árad a komolyság, a kezét ökölbe szorítja. A gyerek-mosoly képzettársítás túl egyszerű. Ők is komolyan veszik magukat, de mivel minden szülő a mosolygós kisgyerekét akarja viszontlátni a képeken, ezért beléjük rögzül, hogyha fotózzák őket, mosolyogniuk kell. Erről a babarózsaszín világról már sokat tudunk, én másra vagyok kíváncsi.

- A kiállítás talán legjobb képe igazi szociofotó. Van rajta kifli, nápolyi és szörp is.

- Azt hiszem, ez a kép mindent elmond a gyerekek világáról. Egy pizsamapartin készült, és ezt a mindenféle gyümölcsből és kiflicsücsökből álló installációt a vendéglátó gyerekek készítették a többi gyereknek. 

- A képet nézve nem sok minden változott a gyerektáborokban 1971 óta.

- Nem áll tőlem távol azoknak a helyeknek a hangulata, ahol megállt az idő. Mindig próbálom észrevenni az apró részleteket, amelyekben rengeteg sztori és mondanivaló van. A Nyaralók sorozatnál sem csak házakat és embereket fotóztam, hanem elsőre jelentéktelennek tűnő dolgokat is. Csak így lehet bekerülni a kép alanyainak világába, legyenek azok gyerekek vagy szocialista nyaralóházak lakói.

- A gyerekek mellett állatok is feltűnnek: az egyik képen például egy kislány kibomló hajában gumioroszlánok és vízálló műanyag zebrák vannak.

 - A szülő az állatvilágot is megkapja, egyfajta ráadásként a gyerek mellé. A mesék tele vannak állatokkal, amelyek tulajdonságokat személyesítenek meg, az Állatkert állatai mellett pedig ott vannak még a plüssállatok is. A gyerekek, különösen a lányok személyiségfejlődésében nagyon fontosak az állatok a gondoskodás miatt. Amikor pedig a gyereknek köszönhetően megjelennek egy lakásban, egészen váratlan, szürreális pozíciókban bukkanhatnak fel. A plasztikelefántok például a fürdőkád szélén, a szobanövények műdzsungelében.

- Ez a bájos abszurditás jelen van az említett Nyaralók sorozatban is.

- A férjemtől kaptam egy 1965-ben kiadott katalógust, amelyben húsz-harminc négyzetméteres nyaralók tervrajzai szerepeltek, olyan fantázianevekkel, mint például Bodza vagy Repkény. Az eredeti terv az volt, hogy megkeresem a megépült nyaralókat, így a Szentendrei-szigeten lévő házakat kezdtem el fotózni. Az első sorozatban három részre osztott képek voltak: a ház, a tulajdonos, és egy életkép a nyaraló enteriőrjéből.

- A szárazföldi nyaralók mellett álló Ladák, falhoz támasztott Csepelek mellett egy tó partján is fotóztál.

- Oroszlányban van egy hűtőtó, ahol a stégre épültek a faházak. Az emberek pedig ebben a teljesen abszurd környezetben, egy működő gyár melletti tóban horgásznak és úsznak. Amikor odamentem, el se tudtam képzelni, hogyan érezhetik jól magukat egy gyár közelében, de később én is ráéreztem a hangulatára.

- Akárcsak a párizsiak.

- Ők valószínűleg teljesen máshogy nézik a képeket. Nekik ez egy különös, furcsa világ, amire rácsodálkozhatnak. Nálunk inkább a nosztalgia dominál. Ez nekünk nem egzotikum, hanem a valóság, amelyben éltünk és élünk.


A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósulhatott meg.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Én vagyok az igazmondó a zenekarban

Konrád Györgynek kilencvennégy évesen már nem kell kertelnie. Örökifjú, máig kezébe fogja a brácsát, a hegedűt, és olyan egyszerűséggel beszél a zenéről, hogy öröm hallgatni. A zene mellett egy másik szenvedélye is megmaradt egy életen át, a sport. Mellesleg a hosszú élet titkát is elárulta.
Tánc

Elmaradó előadások az Experidance Társulatnál (FRISSÍTETT CIKK)

A Román Sándor vezette társulat közleménye szerint a repertoár bemutatása csak időszakosan szünetel, amelynek oka nyolc táncművész távozása. (CIKKÜNK FRISSÜLT.)
Színház

„Mindent elölről kell mindig kezdeni” – Fodor Tamás a Kult50-ben

Fodor Tamás, a Stúdió K alapítója A vihar és A székek című előadásban nyújtott alakításáért került be a Fidelio Kult50 című kiadványába. Videónkban a független színház mibenlétéről is beszélt nekünk.
Vizuál

Modern rabszolgák, akiket a félelem tart fogva

Maris modern rabszolgaként él napjaink Budapestjén egy családnál, ahol megalázzák, és fizikailag is bántalmazzák. Tuza-Ritter Bernadett másfél évig követte kamerájával az 52 éves asszony mindennapjait, hogy bemutassa, hogyan lehet valakit tíz évig fogva tartani rácsok helyett rettegéssel. 
Tánc

Cáfolja a megszűnésről szóló hírt az Experidance

A társulat ma adott ki sajtónyilatkozatot, melyben „egyértelműen és határozottan visszautasítják” azt a hírt, mely szerint feloszlanának.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál tűz

Kimentették a Notre-Dame festményeit

Az utolsó festményeket, 15 darab 17. századi képet is átszállították pénteken a tűzvész pusztította párizsi Notre-Dame-ból a Louvre múzeumába, miután a műkincseket és ereklyéket már az elmúlt napokban kimenekítették a katedrálisból.
Vizuál morphoto

KÉP-regény: A Notre-Dame lángjai

Ezt az egészet igazándiból sosem akartam megírni, de most olyan helyzetet teremtett az élet, hogy egyszerűen muszáj! 1992 nyarát Párizsban hédereltem végig egy cimbimmel, és ez megváltoztatta az egész életemet. Előtte ugyanis szerelmes voltam, utána meg már nem. Miközben állítólag Párizs a szerelmesek városa. Hát, nekem sikerült ezt is inverzben lehozni!
Vizuál Cannes 2019

A nagy visszatérők fesztiváljának ígérkezik Cannes

Jim Jarmusch zombifilmjével nyílik a 72. cannes-i fesztivál május 14-én. Visszatér és versenybe száll az Arany Pálmáért Pedro Almodóvar, Ken Loach, Xavier Dolan, Terrence Malick és a Dardenne fivérek is, a zsűri elnöke Alejandro González Inárritu lesz.
Vizuál fényképTár

Róbert bácsi – jótevő vagy csaló?

A nagylelkű adakozót mindenki csak így ismerte Budapesten: Róbert bácsi. A városhoz tartozó egyik jellegzetes figura volt ő. Hogy ki is ő valójában, az már a kortársaknak is komoly fejtörést okozott, sőt rendőrségi nyomozás is volt az ügyben..
Vizuál interjú

Modern rabszolgák, akiket a félelem tart fogva

Maris modern rabszolgaként él napjaink Budapestjén egy családnál, ahol megalázzák, és fizikailag is bántalmazzák. Tuza-Ritter Bernadett másfél évig követte kamerájával az 52 éves asszony mindennapjait, hogy bemutassa, hogyan lehet valakit tíz évig fogva tartani rácsok helyett rettegéssel.