Vizuál

Hétköznapi női hősök taroltak a Berlinalén

2022.02.18. 11:25
Ajánlom
Az idei Berlinale versenyfilmes mezőnyében a fődíj mellett majdnem minden más díjat is nők nyertek el. A legjobb filmnek járó Arany Medve díjat először nyerte el katalán nyelvű film, Carla Simón Alcarràs című alkotását  tüntették ki a rangos díjjal. Helyszíni tudósításunk Berlinből.

A 72. Berlinale nézőszámairól még nem tudunk beszámolni, hiszen a hivatalos program után még vasárnapig tartanak a közönségnapok. Ebben a négy napban végre 2 év után a publikumé lesznek a mozitermek, de ők is, akárcsak mi, újságírók a sajtóvetítéseken, csak minden második helyre ülhetnek, így 200 ezernél több néző biztosan nem várható. A legerősebb év a 2015-ös volt, 505.771 nézővel, tavaly az online fesztivált 60 ezren kísérték figyelemmel. De ha már a számoknál tartunk: az idén tíz filmes először kapott meghívást a versenyre, François Ozon és Hong Sang-soo hatodszor jöttek, Denis Côté negyedszer, Andreas Dresen, Urlich Seidel és Ursula Meier pedig másodjára  mérettethettek meg a versenyprogramban. A Berlinale harmadik alkalommal állt Carlo Chatrian (művészeti vezető) és Mariette Rissenbeek (menedzser) irányítása alatt.

05-goldener-baer_ORG-102533.jpg

Carla Simón az Alcarràs c. film rendezője, a Legjobb filmnek járó Arany Medve-díjjal a 72. Berlinalén (Fotó/Forrás: Erich Weiss / Berlinale 2022)

Jómagam Carla Simón díjnyertes Alcarràs című filmjét nem láttam, a tartalmát elolvasva nem szólított meg a katalán család őszibarack-ültetvényéének elvesztése, és inkább egy másik szekció vetítésére mentem. Azt meg álmomban sem gondoltam volna, hogy ezzel a témával valaki Arany Medvét nyerhetne.

A film reflexió a mai mezőgazdaságról, és azt a fontos kérdést firtatja: kié a föld?

Aki jövedelmezőségtől függetlenül már több generáció óta megműveli, vagy azé, akinek van pénze a területet megvenni és rajta valami jövedelmezőbb iparágat létrehozni? Avagy meddig élhet együtt a hagyomány és a változás egy kicsi faluban? A zsűri elnöke, M. Night Shyamalan amerikai rendező, a színészek „rendkívüli teljesítményével” indokolta döntését, és hogy a film képes megmutatni „a családon belüli gyengédséget és vidámságot”. Carla Simón rendezőnek ez a második díja a Berlinalén, 2017-ben az egy árva kislányról szóló 1993 nyara című első játékfilmjéért elnyerte a Generation plus legjobb elsőfilmesnek járó díját, az Alcarràs pedig egyben az első katalán nyelvű film, amely megkapta az Arany Medvét.

06-silberner-baer-beste-regie_ORG-101322.jpg

Claire Denis, rendező, a 72. Berlinale Legjobb rendezőnek járó Ezüst Medve-díjával (Fotó/Forrás: Piero Chiussi / Berlinale 2022)

A legjobb rendezésért járó Ezüst Medvét a francia Claire Denis kapta meg Avec amour et acharnement (Szeretettel és elszántsággal) című filmjéért, a mexikói-bolíviai Natalia López Gallardo a zsűri különdíját kiérdemlő Ezüst Medve díjas alkotását, a Robe of Gemst viszont nem mulasztottam el. A filmben Mexikó vidéken három nő sorsa keresztezi egymást. Három sors találkozik a zűrzavar és az elhagyatottság világában, ahol minden kiszolgáltatottság és borzalom ellenére él még a szerencsétlenség ellen lázadó emberi lélek.

A töredezett narratíva és a széttördelt jelenetek nem segítenek ugyan a történet megértésében, viszont jól kiemelik a férfiak agresszivitásának pusztító erejét.

A válás kellős közepén Isabel (Nailea Norvind) vidéken telepszik le, ahol megtudja, hogy házvezetőnőjének, Maríának (Antonia Olivares) eltűnt a nővére. Amikor Isabel felajánlja a segítségét, a két nő között kimondatlan szövetség születik az eltűnt testvér megtalálására. Eközben Roberta (Aida Roa), a helyi rendőrparancsnok abban reménykedik, hogy lázadásával kimentheti fiát a bűnözői alvilágból. Ez a film is egy újabb színfolt tehát az idei fesztivál hétköznapi női hősök sorozatból.

04b-silberner-baer-preis-der-jury_ORG-101241.jpg

Natalia López Gallardo, rendező, a 72. Berlinale Ezüst Medve-díjával (Fotó/Forrás: Erich Weiss / Berlinale 2022)

Ezt a sorozatot folytatja a Drii Winter című, svájci havasokban, svájci német nyelven játszódó film is, ami a zsűri dicséretét érdemelte ki, méltón. Anna és Marco egy távoli faluban élnek a svájci Alpokban. A robusztus Marco az alföldről származik, és szerelme, Anna miatt költözik a hegyi faluba. A pár szerelmét próbára teszi, amikor egy agydaganat következtében Marco elveszíti a kontrollt saját maga és tettei fölött. Ez nemcsak Annának, hanem a faluközösségnek is megnehezíti a vele való együttélést, hiszen itt évszázadok óta ugyanazok az írott és íratlan törvények működnek.  Bár Marco viselkedése egyre kiszámíthatatlanabb, és sokszor nagyon kínos, Anna megpróbálja tartani magát, és elkíséri a férfit egészen az utolsó útjára.

Szerintem nagyon szerethető volt az idei fesztivál, és minden abnormalitása ellenére, a filmeket és méretét tekintve is, ez volt az eddigi legemberibb Berlinale, amin valaha voltam.

Elmaradtak a nagy felhajtások, így a velük járó idegbaj is. Soha nem voltak ennyire türelmesek a nézők egymással, a biztonsági személyzet pedig soha nem volt ilyen kedves és emberséges, mint most. Általában ölni szoktuk egymást a jegyekért, bejutásért és a helyekért. Most az online térnek és a helyre szóló jegyeknek hála, ennek nyoma sem volt. Mindenki érezte, hogy milyen fantasztikus dolog újra hatalmas vásznakon filmeket nézni, ráadásul világpremiereket, és másokkal együtt sírni a maszk alatt, vagy együtt megtapsolni egy jól sikerült jelenetet, mondatot vagy szituációt. Röviden: felszabadító volt újra érezni, ahogyan több száz embernek egyszerre akadt el a lélegzete.

A hogyan tovább azonban kérdés marad a fesztivál számára, ha a nagy amerikai produkciók elmaradnak. Ez ugyanis automatikusan a nézőszám és a presztízs csökkenéséhez fog vezetni. A Berlinalénak azonban eddig sem az egója, hanem sokkal inkább a sokszínűsége volt a fontos, ez volt benne a vonzó. Ahogy a városban még mindig uralkodik a 2000-es évek elején ráaggasztott „szegény, de szexi” flair, miért ne lehetne a fesztivál is az?

Fejléckép: María Zamora producer és Carla Simón rendező az Alcarràs c. film alkotói, a Legjobb filmnek járó Arany Medve-díjjal a 72. Berlinalén  (fotó/forrás: Eric Weiss / Berlinale 2022)

A női boldogság megfejtésére vállalkoznak a Berlinále filmjei

Kapcsolódó

A női boldogság megfejtésére vállalkoznak a Berlinále filmjei

Két éve ilyenkor még azt írtuk volna, hogy túl vagyunk a fesztivál harmadán, ma azt írjuk, hogy túl vagyunk szinte az egészen. A világjárvány miatt ugyanis a Berlinale szakmai versenyprogramja mindössze egy hét után, a szerda esti díjátadóval zárul. Helyszíni tudósításunk Berlinből.

Feje tetejére állt, de újra él - Elindult a Berlinale

Feje tetejére állt, de újra él - Elindult a Berlinale

Filmeket nézni és a moziba bejutni igazi privilégium és kihívás lett a 72. Berlinalén. Kevesebb a sztár és a galmour, de a kötelező igazolványok, tanúsítványok, tesztek, maszkok ellenére mindenki boldog, hogy újra pereghet a film. Helyszíni tudósításunk a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválról.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Nyomokban Kovalikot tartalmaz – Széljegyzetek a Mefistofeléhez

Több mint tíz éve, 2010 őszén mutatta be a Magyar Állami Operaház Boito Mefistofele című operáját Kovalik Balázs rendezésében. A produkció a márciusi újranyitást követően, jelentősen megváltozott szereposztással újra műsorra került.
Klasszikus

Egy ukrán dallam, amit mindenki ismer

A háború kitörése óta az ukrán kultúra is egyre jobban a figyelem középpontjába kerül, ám létezik egy zenemű, amit eddig is világszerte ismertek. Csak épp azt nem tudják, hogy a dallam forrása egy ukrán zeneszerző népdalfeldolgozása.
Zenés színház

Elhunyt Teresa Berganza

A világhírű spanyol énekesnőt, számos mezzoszoprán szerep feledhetetlen alakítóját nyolcvankilenc éves korában érte a halál. A hírt a művész közösségi oldalán is közzétették.
Vizuál

KÉP-regény: A klímakrízis madarai

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal arról mesél, jó-e vagy rossz kócsagot látni a Balatonnál.
Plusz

A Sziget nem hisz a kulturális embargóban

Sokszínű fesztivállal készülnek idén a két év kihagyás után visszatérő Sziget szervezői. Az augusztus 10. és 15. zajló eseményen orosz és ukrán fellépők is jelen lesznek.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál hír

Az új Róma: New York – ősszel forgatja új filmjét Francis Ford Coppola

Adam Driver, Forest Whitaker, Nathalie Emmanuel, Jon Voight és Laurence Fishburne játssza Francis Ford Coppola Megalopolis című, ősztől forgó filmjének főszerepeit. A 83 éves alkotó Róma sorsát láttatja a modern világ emblémájává vált New Yorkban.
Vizuál hír

Goya, Tiepolo, Canaletto – Újra láthatóak a Régi Képtár kincsei

Megújult terekben, újrarendezve nyílt meg a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának új állandó kiállítási egysége. Immár hat évszázad európai művészeti irányzatairól és a legfontosabb alkotóiról kaphatunk átfogó képet, a korai gótikától egészen a klasszicizmus korának művészetéig.
Vizuál magazin

KÉP-regény: A klímakrízis madarai

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal arról mesél, jó-e vagy rossz kócsagot látni a Balatonnál.
Vizuál ajánló

Magyarok a láthatáron – Michael von Graffenried fotókiállítása a Budapesti Tavaszi Fesztiválon

Michael von Graffenried svájci fotós bejárta egész Magyarországot, hogy lencsevégre kapja a magyarság esszenciáját. Nagyméretű panorámafotói a 42. Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a Városháza Park szabadtéri kiállításán láthatóak.
Vizuál hír

Beszéljünk a filmekről! – Filmes kalauz az oktatásban

Hónapról-hónapra bővül a Nemzeti Filmintézet oktatási projektje. Már 460 magyar filmről érhető el izgalmas tartalom ingyenesen, online az Alapfilmek platformon, és 100 film nézhető az oktatási intézményekben. A cél, hogy a magyar filmek beépüljenek a közismereti tantárgyakba.