Milyen érdeklődésre számítotok az Art and Antique művészeti vásáron?
A tavalyihoz hasonló várakozás előzi meg a vásárt, ugyanarra számítunk, amire körülbelül egy éve. Akkor egyébként a vírus harmadik hulláma miatt júniusban lehetett csak megtartani az eseményt, és már nagyon várta a közönség, hogy a bezárások után művészeti rendezvényen vehessen részt.
Milyen változás tapasztalható a vírus megjelenése óta a piacon?
Hihetetlen felfutásban van a műtárgypiac, és természetesen nemcsak külföldön, hanem Magyarországon is.
Sokan keresik ugyanis befektetési céllal a műtárgyakat. Sok az új és értő vevő.
A Faur Zsófi Galériában pedig kifejezetten fantasztikusan alakulnak az eladások, hónapról-hónapra több vevőm volt a tavalyi évben.
A 2001 óta működő Faur Zsófi Galéria elsődleges célja a hazai kortárs művészet népszerűsítése és beépítése a nemzetközi művészeti szcénába, amelyet a külföldi vásárokon történő mind aktívabb jelenlétével és a külföldi galériákkal való partnerkapcsolatok kiépítésével kíván elérni. A galéria 2006-ban kiadói tevékenységgel bővítette profilját, a kortárs művészettörténet-írás legújabb eredményeit, több nyelven megjelenő monográfiákat, szakirodalmi kiadványokat ad ki és gondoz. Az alapító-tulajdonos Faur Zsófi, a galériás elfoglaltságai mellet 2013 decembere óta a XI. kerület kulturális megújulásán is fáradozik, a Kult11 Egyesület elnökeként.
A galéria környékéről, a Bartók Béla útról is egyre több helyen olvasni, sok az új hely és program arrafelé. Ez is szerepet játszhat az érdeklődés megnövekedésében?
Valóban, a Bartókon sokan megfordulnak, ezzel párhuzamosan pedig most Pesten kevesen. Szintén fontos szempont, hogy nekünk három nagy üvegportálunk néz az utcára, aminek berendezésére különösen nagy figyelmet fordítunk. Úgy alakítjuk a kirakatot, hogy mindig be lehessen látni a kiállítótérbe, amit este is kivilágítunk, hogy az éjszaka arra járók kedvet kapjanak a kiállításainkhoz.
Mit lehet elmondani a vásárlóitokról?
Az egyre több vevő között természetesen folyamatosan találkozunk újakkal. Általában 35-50 év közöttiek, tehát középkorúak, és érdekes módon nagy számban jelennek meg köztük a férfiak, de természetesen sok női vevőnk is van.
Jól bevált recept alapján állítjátok össze a kiállításaitokat?
Mindenféle művészeti területtel foglalkozunk, fotóval és festménnyel, annak pedig kifejezetten örülök, hogy már a személyes kedvenceim, a szobrok iránt is megfelelő a kereslet. Az utóbbi hónapokban bátrabban nyúlnak a vevők a háromdimenziós felületekhez, a szobrokhoz. A saját ízlésünkön túl a közösségi igény inkább a csoportos kiállításokon tud érvényesülni, de valójában
én annak a 18-20 művésznek rendezek tárlatokat, akikkel folyamatosan kapcsolatban állok, és akiket a Faur Zsófi Galéria képvisel. Ők rendszerint előre jelzik, ha készen vannak egy-egy anyaggal, sorozattal.
Faur Zsófi Galéria (Fotó/Forrás: a tulajdonos engedélyével)
Hogyan lehet bekerülni a körforgásba?
Az biztos, hogy egy fiatal művésznek nehéz bekerülnie ebbe a világba, több alkotóval nekem sincs lehetőségem foglalkozni, bár az is igaz, hogy pályakezdőkkel nem dolgozom együtt. Persze mi is folyamatosan keresünk új művészeket bizonyos kritériumok mentén.
Melyek ezek a kritériumok?
Természetesen az egyik legfontosabb a művészi kvalitás, de ugyanilyen fontos a személyes kapcsolat is.
A művész és a galériás kapcsolata bonyolult viszony, hiszen el kell fogadni egymást, a kémiának itt is működnie kell.
Fontos, hogy milyen műveket hoz létre az adott alkotó, de az is, hogy éppen milyen a magánélete, hogy mennyire kiegyensúlyozott személyiség.
Faur Zsófi (Fotó/Forrás: Faur Zsófi Galéria)
Ezek az együttműködések hosszú oldalakon taglalt szerződések mentén valósulnak meg?
Tizenöt-húsz évvel ezelőtt pontosan meghatároztuk a közös munka körülményeit, ma már ezek organikusan alakulnak. Van, akiben fel sem merül a váltás gondolata, hogy új galériát keressen magának, főleg a fiatalok azonban előszeretettel néznek új kihívások után, a fluktuáció tehát itt is jelen van. Az viszont biztos, hogy habár Magyarországon szűk a piac, és kevés művésszel dolgoznak együtt a galériák,
muszáj galériához tartoznia annak, aki szeretne eladni, és megélni az eladásokból. A művész ugyanis önmagában nem egy egység a piacon.
Olyan művészek engedhetik meg maguknak, hogy ne tartozzanak galériához, akik a galériás piac megjelenése, a rendszerváltás előtt futottak be. Például egy művész önmagában nem tud kiállítani egy-egy nagy nemzetközi vásáron, vagy ha mégis, azok nem a megfelelő kvalitásúak. Nyilván ez külföldön is hasonlóan működik, sőt ott korábban kialakult ez a magángalériás piac. Szerencsére ma már több olyan hazai művészt találni, akiknek az árai megállják a helyüket a nemzetközi piacon. Ma már egyre több hazai művésznek van relevanciája külföldön, a galéria két alkotója, Kiss Dániel és Horváth Lóczi Judit például azon kortárs művészek közé tartoznak, akik egy másik piacon is jól működnek, így a külföldről érkező gyűjtők számára is keresettek.
Ilyenkor szokás rákérdezni a magyar és a határmenti országok piaci erőviszonyaira.
Bőven leköröznek minket azok az országok is, akik hasonlóan hátránnyal indultak a magángalériák piacán a szocializmus miatt.
Faur Zsófi Galéria (Fotó/Forrás: a tulajdonos engedélyével)
A Faur Zsófi Galéria tervez idén külföldi vásáron való megjelenést?
Én még nem mertem elindulni vásárra a vírus terjedése óta, holott 2020-ban rengeteg külföldi megjelenésben gondolkodtunk, amelyeket aztán mind le kellett mondani. Nem véletlenül tartanak meg egy-egy seregszemlét egy adott hónapban, így egy elhalasztott vásár már nem biztos, hogy ugyanazt a közönséget és ugyanannyi látogatót vonz, ezért sem tervezünk most ezzel. Ráadásul a statisztikák alapján az ázsiaiak és az amerikaiak például egyáltalán nem utaznak külföldre. De ezt ellensúlyozza a magyar piac aktivitása, ha ez nem lenne ilyen pozitív, talán én is másként gondolnám. Továbbá
hiszek a pop-up megjelenési lehetőségekben, azokban a kiállításokban például, amelyeket ideiglenesen rendezhetünk meg a hazai nyaraló turistáknak, a vevőkörnek megfelelően jellemzően a Balaton északi partján.
Ugyan a kortárs piac nem tud olyan eladási rekordokat döntögetni, mint a 18-19. századi festészeti hagyatékunk, de legalább az egyik kényes kérdés, a műtárgyhamisítás veszélye nem fenyegeti.
Korábban én is azt hittem, hogy a hamisítás a nem szabályozott piacra jellemző, de a kortárs műtárgypiacot is ugyanúgy érinti, ami számomra is megdöbbentő volt. Ugyan az ecseri piac jelentősége a töredékére esett a műtárgypiac szempontjából, a mai napig megérinti a vásárlókat annak a lehetősége, hogy olcsóbban jussanak remekművekhez. Sokan hiszik, hogy ők azok, akik felfedeznek egy-egy gyöngyszemet, így én is tapasztaltam már olyat, hogy a kortárs művészek szembetalálkoznak olyan alkotásokkal, amelyeket nekik tulajdonítanak, de mégsem ők készítették. Én magam is belefutottam hamisítványokba 10-15 évvel ezelőtt, nem csoda, hiszen borzasztóan jó másolatok jelennek meg időről-időre.
Szerző: Nagy Zsóka
Fejléckép: Faur Zsófi (fotó: Faur Zsófi Galéria)
hírlevél
