Vizuál

Hogyan jött világra a modern fénykép?

2012.06.09. 07:07
Ajánlom
A Szépművészeti Múzeum A fotóművészet születése című tárlata azt az időszakot mutatja be, amelyben a sötétkamrák mesterei világossá tették: a fényírás művészetének helye van a nap alatt.

A 19. század utolsó két évtizedében különösen jól ment a kommerciális fotóstúdióknak. Egyre másra készültek a parkettán korcsolyázó hölgyek, a kitámasztott biciklire ültetett urak, illetve a bájos matrózruhát viselő, műtermi csónakokból bárgyún mosolygó gyermekek portréi. De nem csak művészek és dolgos iparosok fotóztak. A fényképezés széles körben elterjedt. Jó évtizeddel innen voltunk még a századfordulón, amikor a Kodak a következő szlogennel dobta piacra legújabb készülékét: "Ön csak lenyomja a gombot, a többi a mi dolgunk!"

A képrögzítés demokratizálódása csodás forradalmat jelentett a felhasználók, no meg az előállítók szemszögéből, fejcsóválva vettek viszont róla tudomást a fotó művészeti kánonba fogadásán fáradozó alkotók. Csak egy gombnyomás? - kérdezték a meglettebb múzsák evilági kiszolgálói. S azonmód finnyásan odébb húzódtak a mostohának kiáltott fotográfia szellemétől. Mit tehetett volna a művészetek évezredes érckapuján kitartóan kopogtató fényképészet? Hogy életben maradjon, visszafelé volt kénytelen sasszézni, megdermedni, életlenné válni egy időre, hogy tetszhalottságából minden korábbinál élettelibben ébredjen.

E vázlatos történet a piktorializmus korának sötétkamra-környéki vitáit volt hivatott megvilágítani. A kontextust persze jó néhány további adalékkal árnyalja a Szépművészeti Múzeum A fotóművészet születése - A piktorializmustól a modern fotográfiáig (1889-1929) című tárlata. A kiállítás nagy erénye, hogy szinte kizárólag képekben, képekkel beszéli el a fényképészet megrettenését, visszahőkölését, útkeresését és kibontakozását.

Az első termek a festőies stílus technikai újításait, valamint a piktorializmus által olyannyira kedvelt ortodox, a festészettől átvett beállításait és témavariációit vonultatják fel. Oscar Gustav Rejlander számos negatívból montázsolt, Az élet hét útja című képe reneszánsz festménykompozíciót idéz. Henry Peach Robinson platinanyomatain pajkos vidéki idill elevenedik meg. Hugo Henneberg szépiaszín tájképein és Edward Steichen holdfénnyel futtatott éjszakai nagytotáljain elmosódnak a kontúrok. A matt papír hatása is, hogy sokkal inkább karcolatokra semmint fotókra emlékeztetnek ezek a képek. Hans Watzek Fehér vitorlása - ugyancsak szándékkal - szénrajzra hasonlít. Megszólalásig.

Mindahány, a lencsék élességét tompító, vagy a pozitívok részletgazdagságát mesterséges ködbe burkoló - így a fotográfia lényegét támadó - megoldás, paradox módon a fényképészet megújulását készítette elő. Ki dühös tagadással, ki új ösvényekre menekülve igyekezett ugyanis meghaladni a piktorialisták festészethez dörgölőzését. Alfred Stieglitz - és vele a tengerentúli Straight Photography-iskola - a dokumentarista valóságábrázolás, a szociofotó irányába lépett tovább, de fontosak voltak számára a textúrákként, mintázatokként láttatott épületek, mértani formák is. Jacques Henri Lartigue a sebesség és a pompa fotográfusa lett, Pécsi József többek közt az orfeumok világát, vele a mozgást, a táncot, Moholy-Nagy László pedig az absztrakt formákat emelte be fényképészete témái közé. Ahány út, annyi egyéniség.

A Szépművészeti Múzeum gazdag tárlatán együtt láthatjuk a protestálókat, az ösvénytaposókat, a lemaradókat, illetve azokat, akik még évtizedekig kényszeresen kapaszkodnak a festőies fényképezésbe. Egymás mellett mutatkozik az avantgárd és az Új Tárgyilagosság. Tér- és fényfilozófiákat figyelhetünk meg, a test erotikumát, vagy a gépekben felismert szépséget. Szegénységet és a mindennapi élet ünneplését. A kiállítás nem abszolutizálja a festőiség periódusából kivezető utak egyikét sem. Hangsúlyozás helyett felmutatja a tárgyául választott negyven esztendő fontosabb kérdéseit, kísérleteit, vonzódásait, botladozását és válaszait. Tranzitesztétikumot jelenít meg, kavargó művészetszellemet. Betekintést enged a lombikba, amelyből gigászok formálódtak.

A rendezés érdekessége még, hogy nem életutakat követ és nem is szigorú időrend szerint halad, de a tematikus, vagy technikai csomópontokat is jelzésszerűen villantja csak fel. Az alkotói oeuvre-ok szisztematikus bemutatása helyett változatos slide show-t kapunk. Tendenciatörténet helyett izgalmas töredékeket, stílustanulmányokat, ideálokat. Ki-ki meglelheti a számára kedves művészt, témacsokrot. Nagyszerű ötlet, hogy az egyik teremben bemutatkoznak a korszak fényképezőgépei is. A tárlóban formatervezett, elegáns masinák sorakoznak.

A koncepció elsőre strukturálatlannak tűnhet, az installáció pedig széttartónak. Úgy gondolom viszont, ez a látszólagos bábeli állapot tud leghitelesebben beszámolni arról az időszakról, amikor - túllépve a festészettől örökölt proto-nyelven - a fotográfia egyszerre számos, artikulált, érvényes tónusban, dialektusban szólalt meg. A tárlat érzékenyen dokumentálja a folyamatot, amint a piktorializmus Pangeája repedezni kezdett, hogy egymástól távolodó, egymással mégis összeilleszthető kontinensekké szakadjon. A kényszerű csoportesztétika alkotói életművekké alakuljon. Külön földrészekké, amelyeket hamar belakott a lappangó zsenialitás, a modern fotográfia ethosza. Az utat, a Szépművészeti Múzeum termeiben barangolva, mi is bejárhatjuk.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Klasszikus

Molnár Anna rangos kortárs zenei fesztiválon énekel Darmstadtban

A magyar énekesnő Eötvös Péter és Balogh Máté műveit adja elő az Internationale Freienkurse für Neue Musik fesztiválon.
Plusz

A balatonfüredi Anna-bál mítosza és a valóság

Szombaton 193. alkalommal rendezik meg a balatonfüredi Anna-bált, aminek névadó kisasszonyát lehet, hogy nem is Annának hívták.
Színház

Lázár Katinak ítélték a színikritikusok az idei életműdíjat

A Színházi Kritikusok Céhe nyolcadik alkalommal ismer el életműdíjjal a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó, 65 év feletti művészt.
Zenés színház

Csuha Lajos: „Még meg tudok mozdulni a színpadon”

Szíve a rockhoz, a musicalhez húzza, de magát és a közönséget is meg fogja lepni Csuha Lajos a Budavári Palotakoncereken augusztus elején. Rövid interjúnkban az előkészületekről kérdeztük, de az is kiderült, milyen új feladatok találták meg az Operettszínház záruló évadában a hetvenéves művészt.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Vizuál videó

Így látják a madarak az osztrák fővárost - VIDEÓ

Négy sas segítségével készítettek 360 fokos videót Bécsről. A madarak a Duna-toronyból és egy hőlégballonból indulva filmezték a várost.
Vizuál Film

Végre többet tudunk az új Freddie Mercury-filmről

„A bandában csak egy hisztériás királynőnek van hely.” Kijött a Queen-film első igazi előzetese, és még többet ígér, mint a teaser.
Vizuál velencei biennálé

Képzelt kamerák a Velencei Biennále magyar pavilonjában

Szegedy-Maszák Zsuzsanna kurátor és Waliczky Tamás újmédiaművész képviselik Magyarországot jövőre a 58. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálén.
Vizuál videó

Drótmese – Nézze meg online a fiatal magyar alkotó díjnyertes animációját!

Pataki Szandra stop motion animációja egy drótszálakból felépített világban játszódik, ahol senki sem vonhatja ki magát az egymásnak feszülő erők hatása alól.
Vizuál pompeji

Színekkel keltették új életre Pompeii-t és Herculaneum-ot

Nemcsak a színpompás panelek érdekesek, de a helyszínek is, ahol kiállították őket. Az igazgató szerint mindez remek módja a múlt a jelen összekapcsolásának.