telefonos applikáció (Fotó/Forrás: ARe)
Nem túlzás azt állítani, hogy Maurer Dóra meghódította London, és a világ legfontosabb kortárs művészeti központjait. A Kossuth-díjas festőművész, grafikus, egyetemi tanár évek óta a legelismertebb magyar képzőművészek közé tartozik, 2015-ben egy művét kiállította a New York-i MoMA, neve többször feltűnt a Sotheby’s aukcióin, és Londonban sem most állít ki először. 2016-ban a rangos White Cube galéria már felfigyelt életművére.
A Tate Modernben augusztusban nyílt meg munkásságának öt évtizedét felölelő önálló tárlata, amely 2020 júliusáig látogatható, és újra az ő munkáiból válogat a White Cube galéria őszi kiállítása is, ahol a ’90-es évek végétől 2015-ig készült sorozatai láthatók.
A hétvégén bejártuk a magyar művészet szenzációs sikereként számon tartott Tate Modern-beli Maurer Dóra kiállítást, ahol a Festészet Napja alkalmából virtuális tárlatvezetésre invitált bennünket az ARe és az ArtConscious csapata.
A két start-up közös művészeti projektjeit kifejezetten azzal a céllal hívja életre, hogy a 21. századi technológia bevonásával elérhetőbbé, izgalmasabbá tegyék a művészet befogadását.
Első lépésben letöltöttük tehát a Wikitude (AR) kiterjesztett valóság applikációját a telefonunkra és már kezdődhetett is a tárlatvezetés, amely a művész játékosan koncepciózus kísérletezéseinek megértésére hasonlóan játékos stratégiát és gazdag háttértudást kínált.
A kiállítás bejáratával kezdve, minden teremben találtunk néhány alkotást, amelyeket a telefonunkon keresztül „beolvashattunk”, vagy inkább beszkennelhettünk,
úgy, hogy a Wikitude keresődobozába beírtuk az ARe-t, és kiválasztottuk a legelsőként megjelenő, ARe logóval ellátott opciót.
AR tárlatvezetés Maurer Dóra kiállításán (Fotó/Forrás: Binges Viktória, ARe)
A tárlatvezetés során Jakab Luca, a fiatal magyar és kelet-európai képzőművészek nemzetközi megismertetésére fókuszáló ArtConscious kitalálója és vezetője segített megérteni, hogy egy kiterjesztett valóság-alapú (AR) projekt hogyan működhet a művészetben.
„Arra használjuk, hogy minél több háttérinformációt, archív anyagot, akár videókat mutassunk be egy-egy művészről egy olyan eszközzel, ami a mai, okostelefonnal szorosan együttélő közönség számára megkapó lehet.
A huszonéves korosztály fontos közegünk, az ő érdeklődésüket szeretnénk elkapni.
Ezen a kiállításon összesen hat alkotást dolgoztunk fel úgy, hogy befotóztuk a műtárgyakat, amelyeket telefonos applikációval „olvashatnak” a résztvevők. Olyan plusz információkat tudunk így átadni, amelyek egyébként elkerülnék a figyelmet, vagy egész egyszerűen itt a kiállítóteremben nem érhetőek el.”
A kiterjesztett valóság (angolul augmented reality, AR) a valóság egyfajta virtuális (látszólagos) kibővítése. Egy adott térben például a mobiltelefonunk, vagy a tabletünk kamerájával szétnézve virtuális, a valós környezetben ott nem lévő elemeket vetítünk be.
Bár a kiterjesztett valóság (AR) gyakorlati alkalmazása hosszadalmas folyamatnak tűnik, már egyre több galéria és múzeum érez rá a technológia előnyeire, például a Tate-nek is van saját AR kínálata, amely szinte megmozdítja, kiterjeszti egy-egy festmény vizualitását. Jakab Luca, mint Angliában tanult művészeti menedzser, alapvetően az angol közönségnek építette fel Maurer Dóra képeinek, vagy ahogy a művész nevezi, képtárgyainak (AR) bemutatását, és
különösen arra törekedett, hogy elmélyítse a történelmi kontextus, vagyis a művész gondolkodását meghatározó szocializmus és az abban megjelenő magyar neo-avantgárd megismertetését.
AR tárlatvezetés Maurer Dóra kiállításán (Fotó/Forrás: Binges Viktória, ARe)
„Mi inkább edukációs céllal szeretnénk az AR lehetőségeit használni, hogy még jobban érzékelhető legyen, hogy a korai művek fekete-fehér grafikai nyomatai, kollázsai és fotósorozatai után, hogyan fordult a művész figyelme a matematikai indíttatású sorozatművek, természeti akciók és a szeriális munkák felé, és hová jutott el a rendszerváltás után.”
Az AR technológiával feldolgozott alkotásokhoz feltöltött bőséges háttéranyag bevezet a magyar szamizdat történetébe, újságok, cikkek, tanulmányok, videóbejátszások elérését kínálja, és olyan kérdéseket boncolgat, mint a neo-avantgárd politikai, szociális érzékenysége, vagy éppen azt, hogy miért jelenik meg ilyen kevés női alkotó közöttük.
Bár Maurer Dóra a neo-avantgárd alkotójaként mindig a vizsgált rendszerek megváltoztatására törekedett, pályafutása során végig tanárként is dolgozott, így szorosan kapcsolódik a fiatal magyar festőművész generációkhoz is.
Nagy hatással volt az általunk képviselt fiatal művészekre is
– teszi hozzá Jakab Luca –, ezért találtuk ki, hogy az egyik műtárgyat beszkennelve arról olvashatunk, hogyan hatott rájuk mint tanár, vagy mint művész. Maurer Dóra alkotásain keresztül így az ő műveiket, biográfiájukat is bemutathatjuk, a fiatalokat úgyis kevesen merik képviselni.”
Az alábbi, AR technológiával feldolgozott alkotások a kiállítás végéig beolvashatók.
Kiállítás bejárata, Dora Maurer felirat
Első terem: Seven Twists I-VI 1979, printed 2011
Második terem: Displacements, Step 18 with Two Random-Quasi-Images 1976 (overleaf) Parallel Lines, Analyses 1977
Harmadik terem: Relative Quasi Images 1996, első kép balról az ötből, illetve Projected Quasi Images 1988
Utolsó terem: Overlappings 47 (Double-Double) 2012 (overleaf) Stage II 2016
Fejléckép: tárlatvezetés Maurer Dóra kiállításán Londonban, a Tate Modernben (Fotó: Binges Viktória, ARe)
hírlevél
