Hollywood aranykorát mindenki másképp határozza meg, és más színészekhez, alkotókhoz, filmekhez köti. Virágzott a sztárkultusz és a stúdiórendszer, a ma klasszikusnak bélyegzett filmek nagy része is valamikor '40-es, '50-es évek körül születtek. Ebből a korszakból legtöbbeknek olyan arcok ugranak be, mint Marlon Brando, vagy épp James Dean - szinte biztos, hogy Montgomery Clift-et viszont senki, vagy legalább is elenyészően kevesen emlegetnék mikor a kor sztárjairól van szó. Pedig annak idején a legnagyobbak közé tartozott - mára mégis elfeledtük.
A már emlegetett '40-es és '50-es évek gyökeres változást hoztak a hollywoodi filmekben.
A John Wayne-hez és Gary Cooperhez hasonló kemény és hallgatok főhősöket kezdték felváltani a fiatalabb és érzékenyebb férfiszínészek, akik nem szégyellték vállalni érzelmeiket, és egy fokkal komplexebb karaktereket jelenítettek meg, mint a mindent pisztollyal vagy ököllel megoldó sheriff, vagy az egyszerű, tökös problémamegoldó.
Brando, Dean és a többiek már az ún. Method actingre esküdtek, aminek lényege a teljes beleélés, a karakter érzelmi palettájának megjelenítése. A már emlegetett sztárok látványos szerepek sorát tudhattak maguk mögött - és ugyanez igaz volt Montgomery Cliftre is, aki sem színésztudásban, sem sikerekben nem maradt el a legismertebb nevektől. Négy Oscarra jelölték, dolgozott együtt Hitchcock-kal és Fred Zinnemann-nal is - ő volt az egyik első színész, aki a bevett szokásokkal szembemenve nem kötelezte el magát rögtön egy stúdió felé, inkább megvárta, míg néhány sikerével ázsiója feljebb nem szökik, hogy aztán még jobb alkupozícióban lehessen.
Montgomery Clift a Most és mindörökké című filmben (Fotó/Forrás: IMDb)
Első jelentősebb szerepe Zinneman The Search című háborús drámájában volt - ahogy a film, úgy az ő játéka sem volt kiemelkedő, de hadimérnök figuráját így is sikerült olyan élethűen megformálnia, hogy megkapta első Oscar-jelölését, és a rendező öt évvel később is rá gondolt főműve, a Most és mindörökké készítésekor: ő kapta a katona szerepét, akinek felettese megkeseríti az életét, amiért nem akar csatlakozni a boxcsapathoz. A Most és mindörökké fénye az elmúlt évtizedekben kissé megkopott, de még mindig a legnagyobb klasszikusok közé tartozik - 8 Oscar-díjat nyert, köztük a Legjobb film és a Legjobb férfi mellékszereplő díját. Utóbbit Frank Sinatra kapta, aki Clift elől is ellopta a showt.
A két Zinneman-film között, 1951-ben készítette el az Egy hely a nap alatt című drámáját, ami szintén óriásit szólt. Ebben a filmben egy szegény szépfiút játszik, akinek bácsikája állást ajánl, ő pedig közben két nőbe is beleszeret. Talán ez Clift egyik legemlékezetesebb és legjobb szerepe - hasonló figurákkal szerzett máig tartó hírnevet James Dean néhány évvel később. Clift ezzel a három filmszerepével öt éven belül három Oscar-jelölést is szerzett, de díjra egyiket sem tudta váltani.
Talán pont Dean feltűnése halványította el Clift csillagát: hasonló, belső nyugtalanságtól fűtött szerepeket játszottak - Dean karaktere viszont sokkal jobban illett a lázad, ösztönös zseniéjébe, ráadásul életstílusa és korai halála is hozzájárult az őt övező kultstátuszhoz.
Vele ellentétben Clift hollywoodi mércével mérve nem volt kimondottan izgalmas figura: a lehető legtovább megtartotta régi barátait, régi ruháit és régi, New York-i lakását. Deanhez hasonlóan neki is voltak viszont kapcsolatai férfiakkal, és mindössze 8 hónappal Dean halála után ő is autóbalesetet szenvedett - szerencsére túlélte, többek között Elizabeth Taylornak és annak második férjének (mások szerint Rock Hudsonnak) köszönhetően, akik kimentették a romok alól és megmentették attól, hogy saját fogától megfulladjon.
Montgomery Clift
A balesetben súlyosan megsérült Clift a lábadozás és műtétek után elvesztette sármját és makulátlan kinézetét;
egykori tanára, Robert Lewis szerint ami ezután következett, az a hollywoodi történelem leghosszabb öngyilkossága volt.
Sikerült befejeznie az Esőerdő Megye című filmjének forgatását, ami siker is volt, de a baleset jelei már ezen a filmen is láthatók. Clift az alkohol és a fájdalomcsillapítók rabjává vált és önbizalmát is elvesztette - sokszor nem emlékezett saját szövegére sem, az 1962-es Freud: a titkos szenvedély című film forgatásán például már súgókártyákat kellett használnia. A közönség és a kritika sem kényeztette el már úgy, mint balesete előtt, de életének utolsó szakaszában is voltak még nagy dobásai. A Kallódó emberek nagy siker lett, bár ma már úgy emlékeznek rá, mint Marilyn Monroe legkomolyabb színészi teljesítménye. Az Ítélet Nürnbergben című filmje szintén tömve van sztárokkal, Clift azonban itt is képes volt kitűnni - ezért kapta negyedik, egyben utolsó Oscar-jelölését.
Montgomery Clift az Ítélet Nürnbergben című filmben (Fotó/Forrás: IMDb)
1966 nyarának nagy részét Clift New York-i lakásában töltötte. Július 22-én hajnal 1 órakor ápolója lefekvés előtt még ránézett a színészre, aki jelezte, hogy még olvasgat vagy tévézik egy kicsit. A tévében épp a Kallódó emberek című filmjét játszották - ápolója megkérdezte, van-e kedve megnézni vele a filmet, mire kurtán annyit felelt:
Egyáltalán nem!
- ez volt Clift utolsó ismert mondata, másnap reggel a kulcsra zárt szobájában találták meg holttestét. Halálát szívelégtelenség okozta, amihez valószínűleg gyógyszer- és alkoholfüggősége is hozzájárult. Addig nem látott természetességgel jelenítette meg gondterhelt, komplex figuráit a vászon, saját életének élményeit is felhasználva - sztárok egész sora követte színészi módszerét, sokszor nagyobb sikereket és hírnevet elérve mint ő. Annyi hollywoodi csillaghoz hasonlóan őt is méltatlanul feledtük el.
(Via FilmSchoolRejects)
hírlevél
