Mi sem mutatja jobban a magyar filmes szakemberek felkészültségét, mint az, hogy a BAFTA sikerei után, a részben Magyarországon forgott Dűne díszletberendezője, Sipos Zsuzsanna Oscar-díjat vehetett át a legjobb produkciós tervezés kategóriában hétfő hajnalra virradóan Los Angelesben. 

„Korábban jellemzően 40-60 napot forgott egy produkció, most azonban nem ritkák a 150-180 napos munkák sem, amelyek lényegesen hosszabb időre foglalják le az itteni filmeseket” – szögezi le az Aranyéletet és számtalan szervíz reklámot producerként jegyző Fodor Judit (Laokoon Filmgroup).

A szakember szerint általánossá vált a több unittal zajló forgatás is: a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy akár két-három teljes stáb dolgozik ugyanazon a produkción. A technika fejlődésével a stábok mérete is szignifikánsan nőtt az elmúlt években. Míg 15-20 évvel ezelőtt 40-50 fővel forgattak, most a 200-300 fős gárda sem ritka. „A korábban három emberből álló kameracsapat egy-egy nagyobb produkcióban akár 20-25 fősre is duzzadhat” – emel ki egy konkrét példát Fodor Judit.

Azt, hogy rengeteg produkció köt ki Magyarországon, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan és a Külön falka producereként megismert Berkes Juli (Proton Cinema) a képzett szakemberek meglétével, az adókedvezmény rendszerével, a nyugatiaknál alacsonyabb árakkal, a változatos helyszínekkel és a professzionális stúdiókkal magyarázza, nem megfeledkezve Budapest minden szempontból kiemelkedő lokációjáról és a színvonalas vendéglátásról. „Mivel hatalmas és egyre növekvő az igény a tartalomgyártásra, ez a keresleti hullám felhajtotta a béreket, amelyek megállás nélkül emelkedtek az elmúlt években a legtöbb filmes szakmában, de talán az utóbbi két-három évben a leginkább” – teszi hozzá.

filmforgatás (illusztráció) (Fotó/Forrás: Lê Minh, Pexels)

A Saul fia, a Testről és lélekről, a Feleségem története és más nagy produkciók első asszisztense, Kolos István is az elmúlt három-öt évben érzékelt nagy meglódulást a bérekben. Szerinte azokban a szakmákban sikeresebbek a bértárgyalások, amelyekben nagyobb gárdák együttesen tudják képviselni az érdekeiket: ilyen a kameracsapat, a világosítók, vagy a gripesek.

A többszörös Oscar-díjas Dűne, vagy a Moon Knight című Marvel-sorozat produkciós feladatait ellátó Balika Gergő producer (a Mid Atlantic Films magyar vezetője) szerint a magyar filmesek bére elérte azt a maximumot, amelyet a valós tudásbázis lehetővé tett, sőt, azon túl is nyújtózkodott. Ennek elsődleges oka, hogy az elmúlt években roppant mennyiségű új munkatárs áramlott a filmszakmába, ami felhígította a szaktudást és tapasztalatot – bár hasznos és a jövőben sikeressé váló új munkavállalók, tehetségek is érkeztek a rendszerbe a producer szerint. „El kell gondolkodnunk azon, vajon meddig lesz elegendő a közelmúlt olcsó árcédulája a közeljövő dráguló termékeinek felcímkézésére” – fogalmaz Balika Gergő, aki szerint az eredményei alapján

Hasonló véleményen van az ország egyik legtöbbet foglalkoztatott rendezőasszisztense, Kopek Donát, aki olyan filmekben dolgozott, mint a 47 Ronin 2, The Munsters, Knights of the Zodiac, az Örök Tél, a Valan. Szerinte a hazai szervizmunka volumenének tendenciózus növekedése és a nemzetközi tartalomgyártói és -szolgáltatói szektor prosperálása azt jósolja, hogy a következő években még az eddigieknél is több produkció valósulhat meg Magyarországon – amennyiben persze a filmszakmai fejlesztések lépést tudnak tartani az igényekkel.

Az, hogy az elmúlt öt évben majdnem megduplázódott a magyarországi filmes költés, különösen, ha a világjárvány miatti leállást is beleszámítjuk, hatalmas növekedést jelent. Ráadásul a filmes világ trendjeit, a növekvő médiafogyasztási szokásokat és a vizuális kultúra előretörését figyelve tartós jelenségről beszélhetünk az egyebek mellett a Saul fia és az Underworld című filmekben dolgozó Názer Ádám gyártásvezető szerint. A szakember úgy véli, miközben a kereslet növekedésben és ezzel együtt a bérek emelkedésében szinte az összes filmes szakma érintett,

Fodor Judit is hangsúlyozza, hogy a jól képzettség mögött hosszú évek tapasztalata bújik meg: „nem tud senki fővilágosítóként vagy gyártásvezetőként belépni a szakmába, pedig a vezető pozíciókból is óriási a hiány” – mondja a producer, akinek meggyőződése, hogy ennek a szakmának csak az alapjait lehet iskolapadban elsajátítani, a többit a „terepen” kell. Názer Ádám szerint is fontos lenne a frissen végzett fiatalok minél gyorsabb és hatékonyabb integrálása a filmes munkaerőpiacra. „Ezen a területen akad még fejlődni valónk” – ismeri el a gyártásvezető.

Salamon András, rendező, a Lumière Filmiskola vezetője (Fotó/Forrás: Lumière Filmiskola)

„Az a bevétel, amely a filmes szervizmunkák révén jön létre a gazdaságban, tisztességes jövedelmet biztosít a közreműködőknek – teszi hozzá Salamon András, rendező, a Lumière Filmiskola vezetője. A szektor prosperál, a filmesek dolgoznak – és nagyon fontos, hogy tanulnak. Rengeteg, sokszor egészen kivételes és különleges minőségű szakmai tapasztalathoz jutnak, miközben a szakemberek elsajátítják a szektorra jellemző nemzetközi vállalati kultúrát: annak minőségi és filmszakmai kereteit, a legújabb filmes technikákat és technológiákat, a nemzetközi szektorra jellemző mentalitást, a szervezési rész finomságait stb. Ez csupa-csupa jó és hasznos dolog. Közvetett hozzájárulásról van tehát szó, mivel a magyar szerzői filmeket is ezek a szakemberek fogják leforgatni és utómunkázni.

A scriptertől a világosítón és a segédoperatőrön át a fahrtmesterig egyre több olyan szakemberrel fognak tudni együtt dolgozni a magyar szerzői filmek készítői is, akik bárhol a világon megállnák a helyüket. Akik komoly produkciókban edződtek, amelyekben olyan tapasztalatra tettek szert, amelyet magyar filmekben nem tudtak volna megszerezni.

Lehet azonban egy negatív hatása is az elképesztő ütemben emelkedő bérszínvonalnak: egyre nehezebb rávenni mondjuk egy focus pullert, hogy jöjjön el napi 40 ezer forintért élességet állítani egy magyar szerzői filmhez, amikor ugyanezért egy amerikai produkcióban a másfélszeresét is megkapja. Ez bérfeszültségeket okoz. Arról nem beszélve, hogy a külföldi filmeket hatalmas stábokkal forgatják. Azaz olyan nagy a munkaerő-elszívó hatásuk, hogy a nemzetközi szervizmunkák gyártásvezetői is bajban vannak, amikor egy-egy amerikai filmre kell összeszedni csapatot.”

„Ez érdemi fejlődés nélkül – és itt nem az évek alatt megszerezhető rutinra gondolok – hosszú távon erősen rontani fogja a magyar filmszakma, ezen belül a magyar stábtagok versenyképességét” – figyelmeztet a producer, aki szerint ez egyfelől teret nyit a direkt bevándorló munkaerőnek, másfelől viszont megnehezíti a valóban tehetséges és fejlődőképes magyar szakemberek előre jutását a filmes ranglétrán. Véleménye szerint olyan szakmai szerveződésekre lenne szüksége a hazai filmgyártásnak – és rajta kívül számos szakmai közösségnek –, amelyek a kommunikációs összefogáson túl való fejlődési célokat és utakat határoznak meg a tagság számára, ezzel segítve az elaprózott filmes közösség tervszerűbb fejlődési modelljét. Hozzátette: az ezen az úton az elmúlt években elindult olyan intézmények, amilyen a Lumière Filmiskola is, sikeres lépéseket tettek és egyre több tapasztalatot szereznek. Ez pedig jó alapot jelenthet további komolyabb és szervezettebb továbbképzési és magasszakmai workshopoknak, tanfolyamoknak.

filmforgatás (illusztráció) (Fotó/Forrás: Donald Tong, Pexels)

Kopek Donát is központi kérdésnek tartja, hogy a magyar filmes szakma ki tud-e tartósan nevelni annyi megbízható szakembert, amellyel képes kiszolgálni a folyamatosan növekvő piaci igényeket.

– állítja a rendezőasszisztens. Figyelmeztető jelek máris akadnak: bár Balika Gergő szerint költségvetésileg még mindig okosabb megoldás magyar munkaerővel dolgozni egy Magyarországon forgató produkcióban, mint külföldi stábtagok szállására és utaztatására költeni, más célpontok is feltűnnek a térképen.

„Noha az angol és amerikai filmeknek még mindig ideális helyszín Magyarország, a kisebb költségvetésű produkciók már nem feltétlenül engedhetik meg maguknak a magyarországi béreket és költségeket” – ismeri el Berkes Juli. Ezért ezek a stábok Litvániába, Lettországba, Bulgáriába vagy Lengyelországba mennek, ahol van adókedvezmény, alacsonyak az árak, illetve a stúdiók. „Megfontoltan választanak” – állítja Balika Gergő: tekintettel arra, hogy az elmúlt 20 évben több megrendelő már sokadjára dolgozik Magyarországon magyar szakemberekkel, gyakorlatilag minden filmes pozíció bérfejlődéséről egészen pontos adatsorral rendelkeznek. „Ugyanúgy, ahogyan egy-egy nyugati ország futballbajnoksága is statisztikai alapon üzemeltetett klubok csoportját jelenti, annak inkább racionális, mint érzelemtől motivált döntéshozatalával együtt” – szögezi le a producer, aki a hazai filmipar egyik legnagyobb munkaadója.

Hosszú távon azonban csak valós hozzáadott értékkel lehet megtartani a nemzetközi partnereket. „Célzott, gyakorlatorientált, a filmes hiányszakmákra fókuszáló képzési programokkal lehet elejét venni, hogy a dübörgő magyarországi filmgyártás lendületét a szakember utánpótlás fenyegető szűkössége megtörje” – vélekedik a rendező, aki szerint a korszerű, a nyugati filmipar igényeit kielégítő filmes szakképzést ma már csak egy összehangolt módszertan szerint működő iskola képes biztosítani. Hasonló megoldást tartana célravezetőnek Kolos István is, aki sokkal szorosabb együttműködés szükségét érzi a hazai és a szervizfilmes cégek, valamint az iskolák között.

Szecsanov Martin és Ujj Mészáros Károly az X - A rendszerből törölve c. film forgatásán (Fotó/Forrás: Pintér Leo)

Szintén elkerülhetetlennek ítéli a változást Balika Gergő, aki szerint a meglévő képzési rendszer tüneti kezelést tud adni a magyar filmszakma fundamentális problémáira, és körülbelül olyan hatékonysággal, mint egy fájdalomcsillapító: „egy időre javul a közérzet, úgy gondoljuk, megoldottuk a problémát, bízunk benne, hogy működni fog, egyes kivételeknél még talán valóban el is mulasztja a bajt, de összességében tüneti kezelésnek érzem a kezünkben lévő jelenlegi lehetőségeket” – fogalmaz a producer.

Salamon András álláspontja az, hogy a meglévő, jól képzett, minőségi munkára képes szakemberállomány növelésében nem csupán a fiatalokra lehet számítani, hanem a pályamódosítás előtt álló, akár 30 feletti korosztályra is – a „beiskolázáshoz” azonban elengedhetetlen a globális filmes szakma fejlődését naprakészen követni tudó, jól szervezett oktatási infrastruktúra, a tanári bázis és a professzionális kapcsolatrendszer. „Akkor lesz értelme a jelenleginél modernebb, felszereltebb, magasabb színvonalú képzési helyeknek megjelenni a magyarországi filmképzési rendszerben, ha annak üzemeltetői-befektetői egy tervezhető és prosperáló dimenzióba léphetnek be ezzel” – teszi hozzá Balika Gergő.

Fejléckép: illusztráció / fotó: Pexels, Le Minh