Vizuál

Hollywood vagy saját démonai ölték meg a rendhagyó horrorok királyát?

2018.04.16. 08:43
Ajánlom
Val Lewton ars poeticája így szólt: a halál jó. Igyekezett a horror lesajnált műfaját is megtölteni tartalommal, de állandó harcot kellett vívnia a stúdiókkal. Skatulyába került, amiből soha nem is tudott kitörni. Idióta című filmjeivel viszont beírta magát a mozitörténetbe.

A Universal stúdió korai horrorfilmjeit mindenki ismeri: Drakula, Farkasember vagy Frankenstein mind a stúdió istállójából lépett a vászonra. Meglehetősen egyszerű formulával dolgoztak: valamiféle természetfeletti, vagy legalábbis olyan lény tör az emberek életére, akinek nem kellene életben lennie. Ide-oda kergeti a jobb sorsra érdemes filmhősöket, a félelmetes hangulatot pedig főképp a premier plánba mutogatott szörnyek szolgáltatják – na jó, meg a bevett zenei aláfestés. Volt még egy közös ezekben a szörnyfilmekben – és a stúdió számára ez volt a legfontosabb: kevés pénzből készültek és elképesztő sikeresek voltak. Miért változtattak volna hát a bevett formátumon? A Universal horrorok első, legsikeresebb hulláma 17 évig tartott, és 13 többé-kevésbé összetartozó filmből állt. Mint látható, már a Marvel-filmek előtt is volt példa univerzumépítésre

Volt azonban valaki, akinek nem tetszettek az egy kaptafára készülő sablonfilmek – aki a lesajnált horrorműfajban is meglátta a lehetőséget víziójának megvalósítására. Ő volt Val Lewton, a horrorkirály producer, akiknek egyedi rémisztgető filmjei igazi kultstátuszt vívtak ki maguknak – és készítőjüknek is.

Val Lewton (forrás: Wikipedia)

Val Lewton (forrás: Wikipedia)

Lewton azonban sehogyan sem illett a dübörgő hollywoodi stúdiórendszerbe, annak fogaskerekei beőrölték őt – és talán ez vezetett halálához is.

Val Lewtonnak mindig is fura, meghitt viszonya volt a halállal és annak misztikumával. Ukrajnában született, de szülei elváltak, testvéreivel és édesanyjával emigrált az Egyesült Államokba 1909-ben.Babonás közegben nevelkedett, két legnagyobb gyerekkori félelme a macskák és mások érintése volt – ezek első filmjében is központi szerepet kaptak. Hosszú út vezetett azonban Lewtonnak Hollywoodig: először újságíróként kezdett dolgozni, de közmondásosan borzalmas firkász volt.

16 évesen azért rúgták ki egy laptól, mert kiderült, hogy cikke egy teherautónyi kóser csirkéről, akik megdöglöttek a New York-i hőhullámban, teljesen a fantázia terméke volt.

Édesanyja időközben az MGM stúdió egyik irodájában helyezkedett el, és neki is állást szerzett újságíróként: népszerű filmeket ültetett át folytatásos történetekbe színes magazinok számára. Közben önmaga jogán is gyártott az olcsó ponyvákat és erotikus történeteket – miután pedig egyik ilyen munkája, az 1932-es No bed of her own nem várt sikert ért el, otthagyta állását a filmstúdiónál, hogy az írásra koncentrálhasson.

Sikerkönyve sem volt több egy egyszerű ponyvánál, de kiváló időzítéssel került a boltokba: ez volt az egyik első, a gazdasági világválságot tematizáló bestseller.

Hírnevét talán mégsem társadalmi érzékenységének, hanem egyik megbotránkoztató sztorijának köszönheti: ebben egy titkárnő kénytelen örömlánynak állni, hogy pénzhez jusson. A könyv jogait a Paramount stúdió vette meg, a főszerepre Clark Gable-t szerződtették, de a cenzúra nyomására annyit változtattak rajta, hogy az alapanyag szinte felismerhetetlen lett. No Man Of Her Own címmel került mozikba 1932-ben. Lewton csalódottság ellenére visszatért a filmvilágba. 

Ebben ismét anyja segített neki: mikor 1932-ben David O. Selznick ukrán felmenői tiszteletére filmet akart készíteni Tarasz Bulbáról, Lewton anyjának, Ninának jutott a feladat hogy írjon egy listát a számba vehető forgatókönyvírókról. A fiacskáját is felírta, a többi név pedig hogy-hogy nem, kihullott a sorból, így Lewton kapta a megbízást. Habár a projekt végül kútba esett, Selznick felkérte Lewtont, hogy legyen a személyi asszisztense – ő pedig el is vállalta ezt, mert remek kiugrási lehetőségnek tartotta.

David O. Selznick 1941-ben (World-Telegram, fotó: Edward Lynch, forrás: Wikipedia)

David O. Selznick 1941-ben (World-Telegram, fotó: Edward Lynch, forrás: Wikipedia)

Ahelyett viszont, hogy szép lassan lépkedhetett volna a szamárlétrán, csak szenvedett Selznick mellett, aki híresen zsarnokoskodó és kegyetlen producer volt. Hiába léptették elő Lewtont később story editorrá, ebben sem volt köszönet: bármiféle kredit nélkül segítette sikerre Selznick filmjeit.

Az ő ötlete volt például az Elfújta a szél egyik ikonikus képsora, amikor a kamera a katonák holtteste felett pásztázik.

És hogy hogy háláta meg mindezt Selznick? A film vetítésén egy stopperrel a kezében a vécé mellé állította Lewtont, hogy így tudja meg, milyen filmhossz a legoptimálisabb.

Ennek ellenére Lewton 8 évig kitartott Selznick mellett. Akkor sem lépett le, mikor időközben jobb ajánlatot kapott – valószínűleg egyszerűen félt a váltástól, és félt kegyetlen főnökétől is. Mikor például megígérte feleségének hogy fizetésemelést fog követelni, az utolsó pillanatban inába szállt a bátorsága – inkább összedobott gyorsan egy ponyvaregényt, az azért kapott honoráriumot pedig 25 dolláronként csempészte a tárcájába, hogy ne kelljen színt vallani házastársa előtt. 

Végül 1942-ben hagyta ott Selznicket, és csatlakozott az RKO-hoz. A jobb sorsra érdemes stúdió a 40-es évekre pénzügyi gondokkal küszködött, például Orson Welles drága vállalkozásainak (Az aranypolgár, Az Ambersonok ragyogása) köszönhetően. A B-filmjeik viszont tisztességesen teljesítettek – épp ezért pattant ki Charles Corner produkciós vezető fejéből az ötlet, hogy a Universal mintájára nekik is horrorokat kellene gyártaniuk. Ebben az időben a szörnyfilmek ugyanis még mindig taroltak: az ismételten moziba küldött Drakula-Frankenstein páros a nyár meglepetés filmsikere lett, az 1941-es Farkasember pedig kasszát robbantott.

Drakula

Drakula (Fotó/Forrás: Universal Pictures / Northfoto)

Pontosan ezt várták el az RKO-nál is. A horror-részleg élére érkező Val Lewton heti 250 dolláros fizetésért viszonylagos szabadságot kapott.

Mindössze három szabályt kellett követnie: a filmek nem kerülhetnek többe 150 ezer dollárnál, nem lehetnek hosszabbak 75 percnél és a filmcímeket a stúdió határozza meg.

Macskaemberek című film posztere (forrás: Wikipedia)

Macskaemberek című film posztere (forrás: Wikipedia)

Lewton a korlátozások ellenére nagy kedvvel vágott bele a feladatba: áttanulmányozta a kor horrorfilmjeit, és nemcsak titkukra jött rá, de arra is, ő mit nem szeret bennük: az olcsó ijesztegetést, és az olyan bevett formulákat, mint hogy például minden filmbe kell egy fura mellékszereplő (mint Igor a Frankensteinben).

Persze az RKO örült volna, ha pepitába ugyanazokat a filmeket készíti, mint a rivális, amennyiben azok sikeresek. Lewtonnak viszont ambíciói voltak: szeretett volna kitörni a műfaj sablonjaiból, és filmjeivel üzenni is akart valamit. Első filmje az 1942-es Macskaember volt, melynek sztorija szerint egy gyönyörű szerb emigráns lány azért ódzkodik a férfiaktól, mert fél az egykori falujában kísértő babonától, hogy macskaemberré változik, ha szexuális kapcsolatba lép valakivel. Mint láthatjuk, Lewton gyerekkori félelmei köszönnek vissza a történetből is. A film szinte a kor horrorjainak ellentéte volt: a lényeget, a félelem tárgyát egészen a legutolsó jelenetig rejtegeti a néző elől, és inkább vágásokkal és hanghatásaival tartja fenn a feszültséget.

Elárulok egy titkot: ha a forgatókönyv elég sötét, az ember bármit képes beleolvasni!

– mondta Lewton egy interjúban. A Macskaemberek óriási sikert aratott.

Így járt következő filmje, a Zombit gondoztam is. Pedig már a címe is borzalmas – Lewton nem is akarta elvállalni, de aztán aludt rá egyet és előállt saját víziójával: olcsó rémisztgetés helyett egy Jane Eyre-szerű filmet készít, vuduval. Második filmjénél már látható volt, hogy bár a rivális stúdió doktrínáit elutasította, ő maga is előállt ilyenekkel: a horror-klisék helyett inkább szerelmi történetet vegyít a sztoriba, és balladaszerűen homályban tartja a részleteket.

Három jelenet, ami horrort sugall, egy jelenet pedig a tényleges erőszakkal – és függöny. Mindezt 70 percen belül!

– szólt a hitvallása, aminek azért a stúdió előírásával is egyeznie kellett. 

Zombit gondoztam című film posztere (forrás: Wikipedia)

Zombit gondoztam című film posztere (forrás: Wikipedia)

Filmjei – ahogy a következő, a Leopárdember is – hiába arattak nagy sikert, ő skatulyába került: sehogy sem tudott kitörni a B-filmes gettóból. Míg állandó rendezőtársa, Jacques Tourneur előléphetett az A-filmekre, neki továbbra is idióta filmcímekbe kellett életet lehelnie. Mindenesetre következő filmjeiben is igyekezett a műfaj határait feszegetni: A macskaemberek átka című folytatással például gyakorlatilag horror helyett egy melodrámát készített, melynek önéletrajzi ihletése is van: saját karrierjének metaforája, aki számkivetettnek érezte magát a propagandisztikus filmekben tobzódó Hollywood stúdiórendszerében.

Mikor végre lehetőséget kapott egy komolyan film elkészítésére, abban sem volt köszönet: a Youth Runs Wild című II. világháborús drámát 1944-ben  a stúdió veszélyesnek tartotta kritikus hangvétele miatt, ezért elvette Lewtontól, és újravágta – banális és buta film lett belőle. 

A korlátozások ellenére is boldog időszaknak számító RKO-korszak akkor ért véget számára, amikor a stúdió pont a rivális és utált Universal-horrorokért felelős Jack Gross-t ültette a nyakára. Egy stúdióértekezleten Lewton meg is kapta az orra koppintást: csak semmiféle mondanivaló! Nem tudott egyből replikázni, csak később tette meg híres nyilatkozatát:

Igenis van üzenetünk! Az, hogy a halál jó!

A későbbiekben ehhez mérten továbbra is ezzel a témával foglalkozó horrorokat készített – egészen jó barátságba került Boris Karloffal is, akit Gross hozott magával a Universaltól  három filmet készítettek együtt. Végül 3 év, és az ez alatt készített 10 film kellett hozzá, hogy az RKO végre A-filmhez illőm költségvetést biztosítson neki: ez volt a Bedlam című horror 1946-ban. 

Ekkor már Lewton súlyos egészségügyi problémákkal küzdött. 1945-ben kapta első szívrohamát, az orvosok szerint túlzott kimerültség miatt. Az RKO-tól a Paramount-hoz távozott, ahol először feleslegesen dolgozott fél évig egy Dickens-adaptáció előkészítésén, utána pedig minden kreatív döntésében korlátozták – az ilyen körülmények között készített My Own True Love című romantikus dráma méreteset bukott 1948-ban. Ezután az MGM-hez került, ahol szintén csak küszködött a lehetőségekért – egyetlen filmet, egy borzasztó Deborah Kerr-vígjátékot tudott csak tető alá hozni, aztán ajtót mutattak neki. 

Val Lewton (forrás: You Must Remember This podcast)

Val Lewton (forrás: You Must Remember This podcast)

Közben a rendezők, akiknek ő egyengette a pályáját – Robert Wise, Mark Robson – sorra aratták sikereiket. Hálából meghívták Lewtont következő produkciójukhoz, de nemsokára ejtették is: túl lassúnak találták. A munkamániás producer egyszerűen munka nélkül marad, ami az idegeit is megviselte. Végül 1950-ben az Universaltól kapott egy megbízást: az Apache Drums-ról ő maga büszkén így nyilatkozott:

A legolcsóbb, valódi színészekkel készített Technicolor-film!

A western elkészülte után pár hónappal másodszor, majd harmadszor is szívrohamot kapott. Végül 1951. március 14-én hunyt el, 46 évesen. A hozzá közel állók szerint a stressz vitte el, az állandó szenvedés, hogy munkához jusson. Egykori titkárnője  viszont úgy nyilatkozott: egyszerűen mindent a szívére vett, nem tudott jól manőverezni Hollywoodban. A temetésén mondott beszédében egykori színésze, Alan Napier Hollywoodot okolta barátja haláláért, akik ahelyett hogy támogatták volna elképzeléseit, inkább csak kihasználták őt.

A filmgyártás kicsinálta Val-t!

– mondta ingerülten.

Hogy mi Val Lewton életének tanulsága, abban a mai napig nincs egyetértés. Csak egy egyszerű filmes volt, akit megrágott és kiköpött a rendszer? Vagy ő maga akart túl sokat, és feszegette túlzottan határait? Különös vonzódása a halálhoz, babonái és félelmei segítettek neki megtölteni filmjeit tartalommal, ezek nélkül egészen biztosan nem jegyezné a filmtörténet több moziját is. Ugyanezek viszont lehetséges, hogy a halálához is hozzájárultak. Soha nem fogjuk már megtudni, Hollywood ölte-e meg, vagy ő maga engedte, hogy démonjai elhatalmasodjanak rajta – hogy aztán élete ugyanolyan rövid idő alatt fejeződjön be, mint filmjei. 

(A cikk Karina Longworth You must remember this című podcastja alapján készült)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Elvehetik az Operaháztól a beruházásait

A Liget-programot kezelő Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt.-hez kerülhet az Operaház felújítása és a műhelyház felépítése. A kérdésről jövő szerdán szavaz a Parlament. FONTOS: Cikkünket az Operaház válaszával frissítettük.
Plusz

Átadták a Prima Primissima Díjakat

Átadták a tíz kategóriában meghirdetett Prima Primissima Díjakat és a Közönségdíjat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselőinek a Müpában megtartott pénteki gálaesten. A Kult50 több szereplőjét is elismerték.
Klasszikus

Dinyés Soma lesz az MR Gyermekkórusának új karnagya

Dinyés az augusztusban kinevezett Walter Juditot váltja a nagymúltú gyermekkórus élén.
Zenés színház

70 éves Molnár András, a legendás magyar Wagner-tenor

December 8-án ünnepli 70. születésnapját Molnár András Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes, tenorista, érdemes művész.
Jazz/World

"Néha remek dolog levetni a hírnevet" – Interjú Gregory Porterrel

A Grammy-díjas jazzénekest még november 19-ei, budapesti koncertje előtt értük el telefonon. Családjáról, a folytonos úton lét nehézségeiről, alkotói metódusáról és édesapjával való bonyolult viszonyáról is őszintén mesélt. Na meg jellegzetes jazzkalapjáról.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál galéria

Filmes relikviákkal és Mijazaki-kiállítással nyit a Los Angeles-i Filmmúzeum

Az Oscar-díjat is odaítélő Amerikai Filmakadémia múzeuma 2019 végétől várja a látogatókat mozis ritkaságokkal és a Chihiro szellemországban rendezőjének munkásságát felölelő időszaki tárlattal.
Vizuál oscar-díj

Egymással is versenyeznek magyar filmek az Oscar-díj előszobájában

Rekordszámú kategóriában versenyeznek magyar filmek idén az Oscar díjakért folyó versenyben. Január 22-én érkezik a jelöltek listája, addig is mutatjuk, hogy melyik magyar filmekért izgulhatunk.
Vizuál videó

Mi történik a bezárt Néprajzi Múzeumban?

Kiállítás híján a zárt ajtók mögé enged betekintést a múzeum videója. A kulisszák mögött nagyságrendileg 215 ezres tárgyállomány, valamint az archívumi adattárban őrzött dokumentum, fénykép és negatív megmozdítását készítik elő.
Vizuál játék

Játék – Éld át a szecesszió születését a moziban!

Játssz a Fidelióval, és legyél ott A művészet templomai című ismeretterjesztő sorozat Klimt és Schiele művészetét bemutató epizódjának díszbemutatóján, december 11-én az Urániában.
Vizuál online

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan - online, ingyen

Reisz Gábor második filmje december 27-én érkezik a magyar mozikba. Annak, aki addig nosztalgiázna kicsit jó hír, hogy decemberben online elérhető az előző munkája.