Hollywoodban nem lehetne ilyen filmet készíteni – Bán Zsófia és Reisz Gábor a Kult50-ben

Videósorozatunk hetente két alkalommal, kedden és csütörtökön jelentkezik új részekkel, amelyekben párosával mutatjuk be az idei Kult50 szereplőit.

Nézze meg a legújabb részt itt:

Bán Zsófia

„Ez is olyasmi, ami látszólag önmagáért beszél, és látszólag rögtön rá lehet mondani, hogy ez egy tragikus történet, de ezt az installációt úgy is lehet értelmezni, mint egyfajta himnuszt az élet apróbb-nagyobb lehetőségeihez.”

Bán Zsófia (Fotó/Forrás: Dirk Skiba)

Kép és szöveg összefonódásával találkozunk Bán Zsófia Lehet lélegezni! című kötetében – ahogy a 2016-os Turul és dínó esszéi és a 2012-es Amikor még csak az állatok éltek című kötet szövegei is ebben a témakörben barangoltak. Több novella is konkrét képhez, festményhez, fotóhoz vagy kiállításhoz kapcsolódik, jóllehet mindössze három képet mutat meg maga a könyv. Ez talán nem meglepő az ELTE-n vizuális kultúrát is tanító szerző esetében. A tizenkilenc elbeszélés gyakran apróságokból, töredékekből, felvillanó emlékekből épül fel, ahogy a társadalom kisebb csoportjaira – menekültek, gyerekek – is külön figyelmet fordít.

A címadó darab a kötet borítójával folytat párbeszédet. Az Eperjesi Ágnes 2017-es, D. 356 című installációjához kapcsolódó írás egy autista férfi története, aki szappandarabokat farag ki a körmével. Eperjesi művében a színes szappanok hiányzó részeit betonnal kiöntve egészítette ki.

„Ági installációját többnyire úgy értékelték, mint egy csodálatos, tragikus hangvételű művet. Holott én inkább úgy láttam, hogy ennek az embernek ez az élete, és az ő életében neki feltehetően ez a tevékenység okoz örömet, tehát örüljünk neki, hogy van ilyen” – mondta Bán Zsófia. (szerző: Borbély Zsuzsa)

Reisz Gábor

A rejtett utalásokkal teli időutazásban a személyességet száz százalékig viszi a rendező: a saját emlékekből felépített fiktív történet főszerepét is ő alakítja.

Főhőse egy szakítás után gondolja át, hol rontotta el az életét, és „a múltjában kezdi keresni a választ arra, hogy a szerelem valóban csak akkor létezik-e, amikor már gyakorlatilag nincs”. Találkozik saját gyerekkori énjeivel, és az is előfordul, hogy egyszerre négy alteregó néz szembe egymással. A film kiválóan vegyíti a szürrealitást mindennapi frusztrációinkkal, a magyar filmben ritka természetes humorral, sőt még romantikus is mer lenni.

Reisz Gábor (Fotó/Forrás: Cirko Film / Bach Máté)

Reisz Gábor eredetileg tornatanárnak készült, versenyszerűen vízilabdázott, és a gitár is fontos szerepet kapott az életében. Enyedi Ildikó osztályába járt a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, amelyet 2011-ben fejezett be a 65 ezres nézőszámmal berobbanó diplomafilmjével, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlannal. A humort a világon a legjobb dolognak tartja – mondta el a VAN megjelenésekor a Maszol.ro portálnak. „A humor egyszerre távolít el és szül empátiát, szerintem ez nagyon fontos. Soha nem értettem azokat a drámákat, filmeket, ahol humor nélkül próbálnak beszélni. Szerintem legalább önirónia kell ahhoz, hogy élet legyen.” (szerző: Gyürke Kata)