Az Arany Medvét a török gyökerekkel rendelkező német rendező, İlker Çatak nyerte el Gelbe Briefe (Sárga levelek) című politikai drámájáért, amelyben egy ankarai művészpár keresi a kiutat egy elnyomó és autoriter rendszer halójából. A díj azért is különösen figyelemre méltó, hiszen
utoljára 2004-ben kapott német film Arany Medvét.
És külön érdekesség, hogy akkor a szintén török-német rendező, Fatih Akin részesült az elismerésben a Gegen die Wand (A fallal szemben) című alkotásáért.
Çatak 1984-ben született Berlinben, török bevándorlók gyermekeként. Jó tanuló volt, de nem futamodott meg a viták elől, még a tanárokkal sem. Tizenkét évesen Isztambulba költözött, ahol egy német iskolában érettségizett le. Később üzleti tanulmányokba kezdett Németországban, de hamar rájött, hogy nem ez az ő útja, hanem a film. Még a munkaügyi hivatalban is arra biztatták, hogy kövesse szenvedélyét. Bár munkásosztálybeli szülei eleinte nem örültek, mert bizonytalannak tartották a művészi pályát, Çatak kitartása meghozta az eredményt: szombaton Arany Medvét kapott.
Sandra Hüller (Fotó/Forrás: Richard Hübner / Berlinale 2026)
A legjobb színésznőnek járó díjat Sandra Hüller a Rose című filmben nyújtott alakításáért kapta, ahol egy olyan nőt játszik, aki férfiruhában, férfiként kénytelen élni az életét. A türingiai színésznő már 2006-ban is elnyerte egyszer az Ezüst Medvét a legjobb női főszereplő kategóriában, akkor a Requiem című drámában nyújtott alakításáért díjazták.
A zsűri nagydíját szintén egy török film, a Kurtuluş (rendező: Emin Alper) kapta, amely
a vallási szélsőségesség és más etnikumok elleni uszítás mechanizmusát mutatja be.
A zsűri díját, amely a fesztivál harmadik legfontosabb elismerése az Arany Medve és a Zsűri Nagydíja után, a Queen at Sea (rendező: Lance Hammer) nyerte. A Juliette Binoche főszereplésével készült film súlyos erkölcsi kérdéseket boncolgat: mit tegyünk, amikor idős szüleink demenssé válnak? Jogunk van-e átvenni az irányítást az életük felett, amikor ők már döntésképtelenek? A film egy másik Ezüst Medvét is bezsebelt, mégpedig a legjobb mellékszereplőnek járó alakításért: Anna Calder-Marshall és Tom Courtenay ketten együtt kapták a díjat. Teljesen jogosan, alakításuk csakugyan közös teljesítmény: a történetben ők ketten egy egységet alkotnak, hiszen Leslie, Anna Calder-Marshall karaktere teljesen demens, önálló döntésre és cselekvésre képtelen, ezért mindenben férjére, Martinra van utalva. De csak egy medvét kaptak ketten, ezért aztán azon viccelődtek a díjátadón: vagy összeköltöznek, vagy kettéfűrészelik a szobrot.
Tom Courtenay és Anna Calder-Marshall (Fotó/Forrás: Alexander Janetzko / Berlinale 2026)
Grant Gee amerikai független filmes kapta a legjobb rendezés díját az Everybody Digs Bill Evans című filmért, amely
a 20. század egyik legzseniálisabb jazz-zenészének, Bill Evansnek az életét mutatja be a hétköznapi józanság és a zenei mámor izgalmas egyvelegében.
Grant Gee külön köszönte, hogy a díjat ikonjától, Wim Wenderestől vehette át, hiszen akkor döntötte el, hogy ő is filmrendező lesz, amikor szülőhazájában, Oregonban látta a Berlin fölött az eget.
Az Ezüst Medve a legjobb forgatókönyvért Geneviève Dulude-de Celles kezében landolt, a Nina Roza című kanadai–belga–olasz–bolgár koprodukcióban készült filmért. A történet középpontjában egy nyolcéves festőzseni kislány és Mihail (Galin Stoev), a Kanadában élő bolgár kurátor áll, aki harminc évvel hazája elhagyása után visszatér, hogy felmérje a kislány munkáinak értékét. De közben múltja szellemeivel is szembe kell néznie.
Emin Alper (Fotó/Forrás: Dirk Michael Deckbar / Berlinale 2026)
A kiemelkedő művészi teljesítményért járó Ezüst Medvét Anna Fitch és Banker White kapta a Yo (Love is a Rebellious Bird) című filmért. A film Yo utolsó évének intim valóságát és drámai élettörténetét mutatja be a rendezőnő Anna kreatív interpretációival, bábjaival tarkítva. A film végig az emlékek, az idő és a fikció határán mozog, miközben azt is megmutatja, hogyan csatornázza be a művészet, és fordítja át egy másik nyelvre a szeretetet és a gyász iránt érzett fájdalmat.
Ismét megerősítést nyert, mint minden évben a tíz intenzív nap után: a filmek és a művészet bármely ága igenis a változás mozgatórugói. Hiszen mi más képes lenne igazán formálni a világot, ha nem egy film, egy színdarab, egy zenemű vagy egy könyv?
Fejléckép: A Gelbe Briefe (Sárga levelek) című film alkotóstábja a 2026-os Berlinale díjátadóján (Fotó/Forrás: Richard Hübner / Berlinale 2026)
hírlevél
