Vizuál

Így hülyültünk mi, avagy Stirlitz 95 évesen még mindig tudná

2023.02.08. 09:30
Ajánlom
Február 8-án lenne 95 éves a szovjet színész, Vjacseszlav Vasziljevics Tyihonov, akit csak Stirlitzként ismer az a korosztály, akit mi korai X generációként tartunk számon. Annak igyekszünk utánajárni, hogy ebben a sajátos helyzetben voltaképpen ki mit tud.  

A mai ötvenesekről úgy tartja a szociológia, hogy közös jellemzőjük a fogyasztói társadalomhoz és a felgyorsult élethez való igazodás a családi kötelékek kárára, a korlátlan munkaidőhöz való könnyű hozzászokás, a munkahelyi szorongás és az egyedüllét, valamint ezek következményeként a befelé fordulás: az élet értelmének és önmaguknak a keresése. Pedig nem. A sok ilyen és amolyan, befelé és kifelé forduló, családcentrikus és egyedülálló, munkamániás és életművész ötvenes metszetében

mindössze egyetlen mondat áll: „Stirlitz tudta ezt”.

– Fogalmam nem volt, hogy ekkora tömegnyomor lesz a piacon.
– Bezzeg Stirlitz tudta ezt.

Ezt senki nem érti rajtunk kívül, akiket A tavasz tizenhét pillanata című szovjet filmsorozat az 1970-es évek közepén éppen zsendülő, tisztalelkű rosszgyerekként talált el. A szüleinket az „ellenforradalmat” követő években, a televízió őskorában a Patyomkin páncélos lövegeivel (Eisenstein 1925-ös filmes remeklése) célozták meg, és inkább hazai propagandatermékekkel, iskolai rendezvényekkel, illetve a kötelezően ajánlott úttörőmozgalommal szőnyegbombázták, minket pedig többek között A tavasz tizenhét pillanatával igyekeztek szovjetbaráttá simogatni. Nem is eredménytelenül:

szerintünk Lenin legalább akkora elme volt, mint Engels, vagy akár Marx, sőt annyival több is, hogy ő államférfiként meg is valósította mindazt, amit a két német filozófus összeelmélkedett.

824-170728.jpg

Tyihonov A tavasz tizenhét pillanata című filmsorozatban (Fotó/Forrás: Fortepan)

Továbbmegyek: azt hittük, hogy a náci Németország akaratunk ellenére kényszerített bele minket a háborúba, ami ellen foggal-körömmel tiltakoztunk, és ahol tudtunk, például hősies partizánakciókkal ellenálltunk, és bár a németek végül elfoglalták hazánkat, a szovjet hadsereg elkergette őket, és felszabadított minket. A Don-kanyaros történet pedig talán félreértés lehetett, ami mögött szerintünk szintén a fasiszták álltak. Ezeket persze nem A tavasz tizenhét pillanatából vettük, mert az csupán egy orosz kémről szólt, aki Hitler végső ármánykodását próbálta megakadályozni Berlinben 1945 tavaszán, a világháború utolsó heteiben. Azt pedig be kell látnunk, hogy nem is akkora csúsztatás a második világháború történéseit úgy beállítani, miszerint a náci Németország világuralmi törekvéseit elsősorban a Szovjetunió akadályozta meg.

Propaganda azért itt is volt, nem véletlen, hogy

a sorozat a szovjet állambiztonsági szervezet, a KGB megrendelésére készült.

Merthogy a szüleink generációja akkorra már az egész szovjetbarát régióban régen kinőtt a nagy testvér mesebirodalmából, és a KGB-nek, finoman szólva, nem volt pozitív a megítélése. A filmmel ezen a meglehetősen diabolikus imázson szerettek volna változtatni. A valós történeten alapuló filmsorozatban Max Otto von Stirlitz a német hírszerzés magas rangú tisztje, ám az igazi neve Makszim Makszimovics Iszajev, és a szovjet hírszerzés ezredese. Ebből könnyen kitalálható, hogy a dramaturgiai lendületet a lebukás állandó veszélye adta.

826-090111.jpg

A tavasz tizenhét pillanata című filmsorozat egyik jelenete (Fotó/Forrás: Fortepan)

Amikor épp a legkörmönfontabb csapdát állították Iszajev-Stirlitznek, és már minden elveszni látszott, rendre megszólalt a narrátor (Bot Béla) hangja: „De Stirlitz tudta ezt”. Ökölbe szoruló idegrendszerünk azonnal elernyedt, és kiszakad belőlünk a megkönnyebbült sóhaj: hát persze, hogy tudja.

Stirlitz a maga végtelen nyugalmával olyan volt nekünk, mintha az apánk lett volna, csak az apánk nem tudott mindent.

Egyszerre szerettük és féltük őt: semmiképpen nem lettünk volna ellensége ennek a nagyszerű szovjet férfinek.

Egyszemélyes különítményként mindent is megoldott, és mindenből is kimászott: ennyiben távoli rokonságban állt például a mi néhány évvel korábban született Bors című sorozatunkkal, ahol a Sztankay István által játszott Bors Máté menekül sikeresen 15 részen és közel 30 esztendőnyi történelmen át. Utóbbival szemben a szovjet filmsorozatban azonban egy grammnyi humor nem volt. Olyan komolyan vette magát, hogy azt poén nélkül nem is lehetett elviselni. Ebben azért sokat segített a jellegzetes, monoton és sablonos narráció, ami részletesen és szinte folyamatosan kommentálta a történéseket. Nyomában sorra születtek a Stirlitz-viccek:

Stirlitz, mikor este átment a parkon, észrevette, hogy egy szempár figyeli.
– Müller – gondolta Stirlitz
– Stirlitz – gondolta a bagoly.

Stirlitz Berlin főutcáján sétál, miközben a járókelők gyanakodva figyelik.
– Úgy látszik, lebuktam – gondolja Stirlitz. – Most vagy az oroszos pofám az oka, vagy ez az ejtőernyő a hátamon.

Stirlitz kilépett a Gestapo épületéből:
– Daszvidanyja! – vetette oda az őrnek, majd rögtön elgondolkodott, hogy nem hibázott-e.

Ha még nem esett volna le mindenkinek: A tavasz tizenhét pillanata kifejezetten jó filmsorozat volt. Egyébként nem égett volna be kizárólag a fogékony életkor miatt, mindösszesen tizenkét epizód alatt. Feszes dramaturgiájú, izgalmas kalandfilm, ami különös, dokumentarista stílusa mellett abban is szokatlan volt, hogy a német tiszteket nem agyalágyultakként, hanem rátermett és agyafúrt emberekként mutatta be, akik így a szovjet hős valódi ellenfelei lehettek.

827-090138.jpg

A tavasz tizenhét pillanata című filmsorozat egyik jelenete (Fotó/Forrás: Fortepan)

Stirlitzet Vjacseszlav Vasziljevics Tyihonov játszotta. A szovjet színész február 8-án lenne 95 esztendős, és biztosak lehetünk benne, hogy Stirlitzként még mindig tudná.

Vajon mi időközben eljutottunk oda, hogy annyit tudjunk, mint ő, vagy legalábbis többet, mint amennyit ötven éve tudtunk?

Fejléckép: Tyihonov A tavasz tizenhét pillanata című filmsorozat egyik jelenetében (Forrás: Fortepan)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Számos jelentkező pályázik a Magyar Állami Operaház főigazgatói posztjára

A Magyar Állami Operaház főigazgatói pályázatára március 28-ig lehet jelentkezni, a napokban megjelent hírek szerint több jelentkező, énekes, karmester és rendező is megméretteti magát.
Színház

Újabb akadály gördült Eszenyi Enikő budapesti visszatérése elé

Eszenyi Enikő február végén eltörte a csuklóját a Csodálatos vagy, Júlia! című előadás fotóspróbáján. Emiatt májusra kellett halasztani az előadás premierjét a Játékszínben, most pedig Pásztor Erzsi jelentette be, hogy visszaadja a szerepét.
Vizuál

Felszabadított női testek, tabuk nélkül

Saját testüket médiumként használva fogalmazták meg a női lét kérdéseit azok az művészek, akiknek munkáit a Liget Galéria „Lerántjuk a leplet” című kiállításán láthatjuk még április 6-ig.
Vizuál

Ha ezt a tekintetet látja, jobb, ha menekül

Ha nem is hallott még a Kubrick-nézésről, egész biztosan látta már valamelyik filmben az amerikai rendező védjegyévé vált megoldást, amely minden egyszerűsége ellenére vérfagyasztóan hatásos.
Klasszikus

Benjamin Appl, a bársonyos hangú dalkirály, akit muszáj hallani

Végtelen szín áramlik a hangjában, és szinte elviselhetetlenül megindító, ahogy énekel. Így vélekednek a nemzetközi kritikusok a német–brit lírai sztárbaritonról, Benjamin Applről.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál Zöldhullám

KÉP-regény: A magányos biciklista

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos, aki ezúttal arról gondolkodott el, vajon mennyi időnk maradt elkerülni a klímakatasztrófát.
Vizuál ajánló

Időutazás Pécsett – Kulturális túra az ókori Sopianae-tól a Zsolnay család pompájáig

Pécset nem véletlenül emlegetik a kultúra városaként. Történelme, kulturális öröksége kiemelkedik a többi város közül. A legjelentősebb látnivalókat egy csokorba gyűjtve, akciósan fedezhetjük fel áprilisban.
Vizuál hír

Friss felfedezések, váratlan kapcsolatok – Új kiállítással és könyvesbolttal várják az érdeklődőket Szentendrén

Hiánypótló gyűjteményes kiállítást mutat be a Ferenczy Múzeumi Centrum A GYŰJTEMÉNY (1900-2022) címmel március 25-én. Ezzel párhuzamosan új ISBN könyvesbolt is nyílik Szentendrén.
Vizuál hír

Demas Nwoko nigériai művész, építész kapja a 18. Velencei Építészeti Biennálé életműdíját

Demas Nwoko nigériai művész, építész kapja a Arany Oroszlán-életműdíjat a 18. Velencei Építészeti Biennálé május 20-án megnyíló A jövő laboratóriuma című kiállításán.
Vizuál magazin

Ha ezt a tekintetet látja, jobb, ha menekül

Ha nem is hallott még a Kubrick-nézésről, egész biztosan látta már valamelyik filmben az amerikai rendező védjegyévé vált megoldást, amely minden egyszerűsége ellenére vérfagyasztóan hatásos.