A tiszta rokonfogalma a szent, a szentségessel való érintkezés pedig megköveteli a rituális tisztaságot, amelyet leggyakrabban már az ókorban is az alámerítéssel vagy a megmosással gyakoroltak. De mit is jelent Júdea egykori római helytartójának, Poncius Pilátusnak szállóigévé vált mondata, a „Mosom kezeimet”?
Pszichológiai kutatások szerint a tisztálkodás igénye tudat alatti törekvés a lelkifurdalás enyhítésére, ami már kisebb bűnök vagy csalások elkövetése után is fokozódik. Ugyanezen kutatás szerint a kézmosásnak egy másik pszichológiai összefüggésben is jelentősége lehet: azok az emberek, akik morális dilemma előtt állnak, a szó legszorosabb értelmében tisztára moshatják magukat.
Nem csoda, hogy a művészeket régóta foglalkoztatja a tisztálkodás, a kézmosás szimbolikája.
Ma már bizonyított tény, hogy a kézmosás nem pusztán lehetőség arra, hogy egy etikátlan döntés után megszabadítson a rossz lelkiismerettől, hanem az egyik legfontosabb higiéniás módszer egészségünk megőrzésére.
Tanulmányok elemzik, hogy a gyakori és alapos, legalább 30 másodpercig tartó kézmosás, szappannal és vízzel, milyen komoly mértékben tudja megelőzni a vírusok terjedését.
A kézmosás és a tisztaság üzenetét hangsúlyozzák az Európai Digitális Könyvtár és a Fortepan gyűjteményében őrzött képek is, amelyek ízelítőt adnak abból, hogy az idők során hogyan változott a téma ábrázolása. GALÉRIA
Fejléckép: Eglon van der Neer: Nő kezet mos, 1675 (fotó: Mauritshuis Intézet/Europeana)
hírlevél
