Halsman közel négy évtizedig rendszeresen fotózta Dalít, emblematikus fekete-fehér portrékat hagyva az utókorra a szürrealista művészről. A legkiemelkedőbb ezek közül a Dalí Atomicus, ami egy korai példája a Halsman által jumpology-ra keresztelt stílusnak, és amelyet Dalí Atomic Leda című, 1949-es festménye inspirált, ami egyfajta metagesztusként helyet kapott a fotón is. A fotóművész ebben a korszakban minden fotózás végén megkérte alanyait – akik a legtöbbször népszerű közéleti figurák voltak – hogy ugorjanak a levegőbe.
„Ha arra kérsz valakit, hogy ugorjon föl, a figyelme az ugrásra fog irányulni, és eközben lehull a maszk, feltárul a valódi személyiség” - magyarázta.
De még mielőtt Audrey Hepburnt, Grace Kellyt, Richard Nixont, Gina Lollobrigidát és a Windsori herceget is megkérte volna erre (fotók itt), elkészítette Dalíról az ikonikus képet, amin egy vízsugár, három macska, festőállványok és egy szék társaságában lóg a levegőben. Eddigre Halsman egy nehéz időszakon volt túl. Hamis vádak miatt - miszerint megölte apját - 1928-ban négy évre börtönre ítélték, ahol tuberkolózist kapott. Húga közbenjárására azonban, aki Albert Einsteintől kért felmentő levelet, két évvel korábban szabadon engedték. Einstein 1940-ben még egyszer segítségére volt, amikor a fényképész számára amerikai vízumot szerzett, ezzel megszabadítva őt a Franciaországban dübörgő náci invázió elől. Halsman Einsteinről készült, mélyen érzelmes portréja egyik leghíresebb műve lett.
Dalíról először 1941-ben, egy New York-i tetőn készített portrét, amivel barátságukat is megalapozták. Olyan közös munkák követték ezt, mint a Dalí bajusza című 1954-es könyv, mely 36 különböző nézetből ábrázolta a festő jellegzetes, waxolt arcszőrzetét. Vagy az 1951-es Voluptas Mors, amin meztelen női testekből rajzolódik ki egy koponya. A fotográfus elmondása szerint három órát vett igénybe a női résztvevők kompozícióba rendezése. Hasonlóan nagy előkészületeket igényelt a Dalí Atomicus is. A fotó jobb hátsó sarkában szerepel Dalí 1949-es Leda Atomicus című festménye is, de a festménytől eltérően ő a fotón szereplő összes tárgyat súlytalannak szerette volna ábrázolni.
A kép eredeti, retusálatlan változata felfedett néhány trükköt: a kép bal oldalán szereplő széket egy asszisztens emelte föl, a festőállványt a mennyezetről függesztették föl, a talapzatot pedig alátámasztották. De nem volt megfejtés a repülő macskákhoz és a vízsugárhoz. Halsman asszisztensei – felesége, Yvonne és egyik lánya, Irene –
minden egyes felvételnél feldobták a macskákat, míg a vödör tartalmát újra és újra kiloccsantották.
Halsman minden kísérlet után előhívta a filmet, miközben Irene összeszedte, megvigasztalta és megszárította a macskákat. Amikor Halsman végre megelégedett a kompozícióval, Dalí az előhívott fotóra feltette az I-re a pontot az utolsó ecsetvonásokkal, az állványon megjelenő kavargó festékkel. A végleges kép a LIFE magazinban jelent meg. (egyébként Halsman 101 fotójával a mai napig tartja rekordját a LIFE címlapok számában). Bár mindketten műfajuk legkiemelkedőbb alkotói voltak, egymással soha nem versengtek. Ahogy Halsman lánya, Irene mondja egy 2016-os videóban. Dalí soha nem akart fotózni, Halsmannak pedig esze ágában sem volt ecsetet ragadni. De együtt csodálatosan provokatív képeket hoztak létre.
(forrás: artsy.net)