Ezeknek a hatalmas, kérészéletű reklámoknak is megvan a maguk helye és története. Olykor egészen távoli vizuális világok találkoznak össze rajtuk, ám – szerencsés esetben – nemcsak, hogy nem ütik egymást, de olykor még össze is hangolhatók.

Képernyőkép az andrekertesz.hu nevű mikroszájtról (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum)

Farkas Árpád digitális képén három kiállítás molinója látható. Középen, a főbejárattal szemközt a Kertész-képek. André Kertész és Magyarország című tárlat vivőképén az idős fotóst csupán háttal látjuk, az őt körülvevő tömeg, az emberek figyelme, gesztusai, testtartása viszont sokat – ha nem is mindent – elárul arról, hogyan tekintenek rá a többiek.

André Kertész, Budapest 1984, Schwanner Endre felvétele (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár gyűjteménye)

Schwanner Endre fényképe az 1984-ben a Vigadó Galériában rendezett Kertész-kiállítás megnyitóján készült, amikor a Magyar Fotóművészek Szövetségének akkori főtitkára, Féner Tamás éppen megnyitotta azt.

1984, a fénykép exponálásának éve Kertész hazai fogadtatásának történetében is fontos helyet foglal el.

Ebben az évben ugyanis a Budapesti Tavaszi Fesztivál díszvendége volt, s a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével is kitüntették. (Ilyen magas kitüntetést addig még nem kapott hazai fotográfus.) Látogatásának megmaradt felvételei arról tanúskodnak, hogy az akkor pályakezdő fotósok számára különösen fontos volt a jelenléte.

Schwanner Endre 2011 nyarán ajándékozta negatívjait a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának, köztük ezt a képet is, melynek kinagyított változata fogadta a látogatót a Jeu de Paume 250 fényképes vándorkiállítását kísérő Kertész-képek című tárlatunkba lépve.

A honi recepciótörténetet bemutató térben – Tomsics Emőkével, kurátorokként – azt kerestük: milyen szemüvegen át látta Kertészt és képeit hazai közönsége hosszú élete során, mikortól tekintettek rá a fiatalok mesterként és milyen örökséget hagyott maga után. Ezért is választottuk éppen ezt a Schwanner-képet a tárlat arcául, hiszen a felvétel hangsúlyozza az alkotót körbevevő közönséget.

A múzeum homlokzatának bal oldalán egy, a Disztorziók sorozat készítése közben készült képen maga a fotografáló Kertész is látható a torzító tükörben.

Ipari alpinisták munka közben, Budapest, 2011. szeptember (Fotó/Forrás: Fisli Éva)

A Kertészt modelljeivel együtt mutató önarckép a Jeu de Paume nagy életmű-kiállítását hirdette.

A fotós a sorozat többi, sokkal ismertebb darabján meztelen női testek torzulásait fényképezte; negatívjaiból általában kisebb kivágatokat nagyított.

A Kertészre alkotóként oly jellemző újravágás bemutatása volt a Michel Frizot és Annie-Laure Wanaverbecq rendezte francia vándortárlat egyik fontos eleme; bár az ő válogatásuk a vintázsokra – azaz a felvétel idejében vagy nem sokkal utána készült, s ezért a műtárgypiacon ma hallatlanul értékes papír pozitívokra – épült, a molinón látható kép a negatívokra, Kertész nyersanyagainak átértelmezésére, vagyis gondolkodásának megértésére irányította a figyelmet.

(Telek Balázs Torzulások – Kertész lencséi című előadása a Nemzeti Múzeumban, 2011-ben, via FotoKlikk.hu)

A múzeum belseje felé tekintő öreg és a kamera mögött a tükörben látszólag felénk forduló, ereje teljében levő fotográfus recto-verzója mellett, a homlokzat-kép balfelén a Pesti helyszínelők című, Teleki Lászlónak szentelt történeti tárlat molinója látszik. A helyhez igazított grafika, melyen Teleki óriási, félbevágott arca nézett a szemlélőre, nem válik el a szomszédaitól.

A két Kertész-molinó társaságában ugyanis a félbevágott portré az Erzsébet és én című felvétel vágott verziójára rímelt. Főképp, mert a homlokzat mögött, az épület szívében a retrospektív bejárata előtt ennek a hatalmasra nagyított változata fogadta a belépőt.

A reklám funkciójú óriásmolinók ebben az esetben összeolvashatók voltak tehát. Ez a finom vizuális játék persze Vári Ágnesnek és Bak Andreának is köszönhető, akikkel a kurátorok a párhuzamos kiállítások arculatain dolgoztak ekkoriban.

Munkájuk révén – néhány hónapra biztosan – André Kertész is ráíródott a retinánkra.