Vizuál

Ilyen volt a nyár 50 éve

Ács Irén napsütéses fotográfiái a Fényképtárban
2019.06.13. 16:00
Ajánlom
Egy fotóriporternő élete a szövegben, az 1960-as, 70-es, 80-as évek hétköznapjai pedig a galériában. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának munkatársai ezúttal egy különleges életműből válogattak.

Az 1990-es évek elején ismerték meg a Fényképtár munkatársai Ács Irén fotóriportert, akinek akkor közel negyvenéves életművét volt módjuk megtekinteni. Ekkor vetődött föl annak a lehetősége, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárába kerülhetnének az 1960-as, 70-es, 80-as évek hétköznapjait, a vidéki és a városi élet pillanatait, a külföldi helyek – számunkra még ismeretlen - hangulatát megörökítő felvételei. 

011-115927.jpg

Ács Irén fotózik, 1980. Nógrád (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Ács Irén 1924-ben Szécsényben született. Szülővárosában lett fényképésztanuló, majd 1940-ben a fővárosba került, ahol kezdetben Székely Aladár neves Váci utcai műtermében dolgozott, majd 1942-től két évre a HAFA-laboratóriumban helyezkedett el. (A HAFA ezekben az években Budapest egyik meghatározó laborja volt, technikai és művészi értelemben is jó lehetőséget biztosított a fotósok szakmai fejlődéséhez.)

A vészkorszak idején bujkálni kényszerült, minden családtagját elvesztette. Nekik és a szécsényi zsidóságnak állít méltó emléket Őrizd meg… című lírai kötetében.

1954-ben kezdte fotóriporteri pályáját a Néphadsereg című lapnál, majd 1959 és 1992 között az Ország-Világ című képes hetilap munkatársa lett.

06-115926.jpg

Napozó nő a Suhajda-telepen, 1969. (Fotó/Forrás: Ács Irén /Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Munkásságának közel ötven éve alatt rendkívül változatos témákat, helyszíneket örökített meg. Újságíró kollégáival járta az országot – gyakran napi két-három riportot is készítettek - a tudósítások túlnyomórészt a város és a falu életének mindennapjait, az ember és környezete kapcsolatát, pillanatait jelenítik meg. Fényképein viszontlátjuk a szocialista korszak viszonylagos jólétét, olykor az ellentmondásait is. Az újonnan épült panelnegyedek mellett hírt ad a külvárosi nyomortelepekről, a cigányputrikról. De nem egyszerűen dokumentál: meg tudja mutatni azt is, hogy hogyan él, örül, szeret, sír az adott közegben az ember. A Kőbányán 1969-ben készített képén az omladozó bérház tűzfalánál úgy élvezi a tavaszi napot egy fiatal nő, mintha a tengerparton volna. Ez a disszonancia adja meg a felvétel egyediségét.

Képein nyomon követhetjük a fővárosi utca, az emberi kapcsolatok és a divat több évtizedes változását.

A villamoson csipketerítőt horgoló kalauznők, a hajnali tejesautó, a plakátragasztó enyves vödörrel, vagy a divatfotózás szünetében mezítláb kacagó lányok, a falusi kisbíró, a ház előtti padon pletykálkodó falusi asszonyok

– mind-mind egy intim pillanat nyomát hozzák vissza a közelmúltból. Ács Irén rendelkezik egy olyan sajátos fotóriporteri tulajdonsággal, amely lehetővé teszi teljes emberi történetek elmesélését. A Suhajda-telep lakóiról készített sorozata egy állóképekbe komponált lírai dokumentumfilm.

Riportalanyait hosszú beszélgetések során ismeri meg, a tudósítás ezért sokszor személyes, emberi vallomássá nemesedik a képein. Megadatott számára, hogy a kor neves művészeiről készíthetett meghitt hangulatú portrékat.

Különösen megindítóak Weöres Sándorról, Zelk Zoltánról vagy Déry Tiborról feleségükkel együtt készült felvételei.

A szűkebb szülőföld, Nógrád, meghatározó téma és szoros érzelmi kötődés számára. Több albuma jelent meg a nógrádi tájról, a palóc emberekről, a világörökség részét képező Hollókőről. Lehetősége nyílt, hogy Palócországot megmutassa a nagyvilágnak: ezekből a felvételeiből volt kiállítása Párizsban, Jeruzsálemben, Prágában, Londonban, és többek között Szécsényben, Hollókőn, Budapesten is.

Számos külföldi riportja során beutazta elsősorban a volt szocialista tábor országait, ezek közül a Szovjetunió déli tagköztársaságaiban eltöltött idő dokumentumai a legkülönlegesebbek. De járt már a hatvanas években Görögországban, Franciaországban, később Skóciában, Szíriában és Izraelben is.

Az 1960-as évek második felétől a fotós két fényképezőgéppel dolgozott, egyikben fekete-fehér filmet használt, a másikban pedig színeset – adódott ez a lap vegyes nyomásából.

Így tehát 1965 és 1990 között többezer színes diaképet is készített, ezek tematikája kiterjed a kor kulturális, politikai, gazdasági, társadalmi életének számos területére. Ezek beazonosításában van segítségünkre, hogy az Ország-Világ című hetilap összes példányát is megkaptuk a fotóstól!

Ács Irén felvételeit nézve az a legszembetűnőbb, hogy valamennyi meghitt hangulatot áraszt; a fotográfus mindig az emberre kíváncsi, annak érzéseire, hangulatára, gondjaira.

A gyűjteményünknek ajándékozott mintegy 70 ezer felvételből álló életmű okán került fel neve a Magyar Nemzeti Múzeum nagy adományozóinak márványtáblájára – eddig egyedüli fotográfusként. Képeinek feldolgozottsága egyedülálló a tár kortárs anyagai között. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a múzeumi szempontoknak megfelelően sokáig az alkotó személyes közreműködésével írtuk le a a fényképek adatait. Az életmű eddigi legteljesebb bemutatására a Magyar Nemzeti Múzeumban került sor 2005-ben, Ember-Világ címmel.

Ács Irén az idén lenne 95 éves. Gondoljunk rá a napsütéses képeivel – némi kis történeti fotóelemzéssel!

FÉNYKÉPTÁR

Mi ez a sorozat?

Hogyan, milyen elvek szerint épül fel, majd gyarapodik egy történeti fényképgyűjtemény? Mit jelent, hogy az analóg fényképek nemcsak képi tartalmak hordozói, hanem tárgyak is? Mire tanít egy fotóarchívum testközelből? A fénykép vajon elválasztható-e a tértől, időtől és attól a társadalmi környezettől, amelyben keletkezett, vagy kimondhatjuk: a fényképek története egyúttal használatuk története? Milyen forrásokkal dolgozunk? Mihez kezd – és mihez kezdhet még – egy történész a fényképekkel?

Sorozatunk írásaiban a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának történész-muzeológusai – többek közt – e kérdésekre keresik a választ egy-egy konkrét példán keresztül.

Magyarország legrégibb és legnagyobb történeti fényképgyűjteménye több mint százesztendős múltra tekint vissza. Munkatársai gyűjtik, rendszerezik, és feldolgozzák a magyar történelemre vonatkozó fényképfelvételeket, emellett a tár fotótörténeti és fotótechnika-történeti fényképanyaga is jelentős. Jelenleg összesen több mint 1 millió felvételt őriz, ebből több mint 200 ezret egyedileg nyilvántartva, a többit időrendi, tematikus rendszerezésben. A gyűjtemény műtárgynak számító fényképei kutathatók és a folyamatos digitalizálásának hála, egyre több kép érhető el a Nemzeti Múzeum online adatbázisában.

További érdekességeket olvashatsz a Fényképtárról sorozatindító cikkünkben.

A sorozat korábbi részeiért KATTINTS>>>

Legolvasottabb

Könyv

„Tökéletlen csaknem az alapjaiig” – Könyvek, amelyeket megbántak íróik

Kit kellett megölnie Sir Arthur Conan Doyle-nak, hogy végre nyugodtan írhasson? Miért tagadta meg főműveit Lev Tolsztoj? Mitől borzong Krasznahorkai László?
Vizuál

Látványos magyar sci-fi érkezik a mozikba márciusban

A 129 című film történelmet ír azzal, hogy az első olyan magyar sci-fi , amelynek szinte minden jelenetében látványos CGI elemeket láthatunk, kizárólag magyar szakemberek munkája nyomán. A neves színészgárdával készült alkotás március elején debütál.
Tánc

Ifjú tehetségek nyertek felvételt a Magyar Táncművészeti Egyetemre

Több mint 90 gyermek és szüleik részvételével zajlott januárban a Magyar Táncművészeti Egyetem felvételije a felsőfokú táncművészképzés előkészítőjére klasszikus balettművész, valamint a moderntánc és színházi tánc szakirányra.
Klasszikus

Túlvilági utazás a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával

Három 19. századi zenemű szerepel a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának és vezető karmesterüknek, Riccardo Frizzának február 8-i koncertműsorán, melyek mindegyike gyönyörű dallamokkal szól az elmúlásról.
Színház

Tabudöngető előadások érkeznek Szabadkáról a Bethlen Téri Színházba

A Kosztolányi Dezső Színház két Urbán András-rendezést és egy friss Hegymegi Máté-előadást hoz magával a VII. kerületi teátrum 11. Vendégváró Fesztiváljára. A felkavarónak ígérkező produkciókat február 17-19. között láthatják az érdeklődők.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál ajánló

Látványos magyar sci-fi érkezik a mozikba márciusban

A 129 című film történelmet ír azzal, hogy az első olyan magyar sci-fi , amelynek szinte minden jelenetében látványos CGI elemeket láthatunk, kizárólag magyar szakemberek munkája nyomán. A neves színészgárdával készült alkotás március elején debütál.
Vizuál hír

Elek Judit munkássága előtt tiszteleg a rotterdami filmfesztivál

A rendezvény közönsége retrospektív sorozatban láthatja a Kossuth-díjas játék- és dokumentumfilmrendező tizennyolc alkotását.
Vizuál hír

Ők kapták a 2022-es Barcsay-díjakat

Január 26-án átadták a 2022-es Barcsay-díjakat, ezzel egy időben pedig megnyitották a három díjazott, Krizbai Gergely Krizbo képzőművész, M. Kiss Márti és Szabó Franciska festőművészek kiállítását a szentendrei ÚjMűhely Galériában.
Vizuál hír

Hátrányos helyzetű fiataloknak szerveznek ingyenes vetítést a Larry készítői

Bernáth Szilárd filmje szemléletformáló hatású lehet a nehéz sorsú tinédzserek számára. A vetítésen való részvétel regisztrációhoz kötött, a programra intézményvezetők, illetve nevelők jelentkezhetnek.
Vizuál ajánló

Kern András előtt tiszteleg a FILMIO

A Nemzeti Filmintézet streaming platformján négy napig ingyenesen láthatunk három, Kern András főszereplésével készült magyar filmet.