Mihály Mária főigazgató-helyettes az április 22-ei sajtóvezetésen emlékeztetett a pekingi intézménnyel kialakított gyümölcsöző kapcsolatokra, melyeknek köszönhetően az akadémián nemrég nagy Munkácsy-kiállítás nyílt. A tárlatot több százezren nézték meg. Vang Ming-ming, a Pekingi Művészeti Akadémia igazgatója az MNG mintegy 110 festményt felvonultató tárlatának kiváló elrendezését, színválasztását, a terek nagyszerű kialakítását méltatta, kiemelve, hogy a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumból kölcsönzött műtárgyak révén a kínai kultúrába is mélyebb betekintést nyújt. Csi Paj-si a 20. század legnagyobb kínai festője és az akadémia első tiszteletbeli elnöke volt; születésének 150. évfordulóját az intézmény tavaly az addigi legnagyobb volumenű életmű-kiállítással ünnepelte - jegyezte meg.
Vu Hung-liang, az akadémia igazgatóhelyettese kiemelte, hogy az MNG-ben szintén a zöldet választották a kiállítás háttérszínéül, akárcsak a pekingiek az ottani Munkácsy-tárlathoz. "A zöld a tavaszt, a megújulást szimbolizálja, mint a két mester a maga korában és ma is" - hangsúlyozta.
Fajcsák Györgyi, a Hopp Ferenc Múzeum igazgatója elmondta, hogy a festészetet Kínában hagyományosan a legmagasabb rangú művészeti formaként tartják számon. Csi Paj-si mégsem festőként indult: az 1864-ben született mestert földműves családja asztalos inasnak adta, míves faragványainak köszönhetően azonban csakhamar saját műhelyt tudott nyitni. Ekkor kezdett foglalkozni pecsétfaragással - a pecsét a tradicionális kínai festmény fontos része - és festészettel is, először mintakönyvek alapján. A környékbeliek hamarosan nemcsak bútorokat, hanem képeket is kezdtek rendelni tőle, így először a figurális festészetben mélyedt el, az 1900 utáni években tett nagy utazásai hatására azonban a tájképfestészetet is gyakorolni kezdte.
A kiállításban olyan híres tájképei is helyet kaptak, mint az Őszibarackvirág-forrás vagy A két Csao pavilon képe, amelyek jól mutatják a kalligráfia hangsúlyos szerepét a kínai festészetben és Csi Paj-si művészetében; a mélyebb érthetőség kedvéért a képek feliratai magyarul is olvashatók. Csi Paj-si az 1920-as években talált rá igazán saját hangjára, ezt az időszakot a kiállításban reprezentatív képeinek egy csoportja képviseli, amelyen egyaránt felbukkannak a szilvavirág, a glicínia, a lótusz és a fenyő sok jelentésű motívumai. A harmincas évek jelentik Csi Paj-si legfontosabb alkotói periódusát, ekkor számos, a kínai festészetben addig ismeretlen témára talált rá.
Magyarországon először 1930-ban a Nemzeti Szalon kortárs kínai festészeti kiállításán szerepeltek Csi Paj-si képei, első munkái ekkor kerültek a Hopp Ferenc Múzeumba. A kínai mester 1938-ban már nagyobb anyaggal képviseltette magát egy másik budapesti kiállításon, de ebben az időszakban több magyar látogató megfordult dolgozószobájában is, melynek hangulatát a kiállítás is felidézi. Az érdeklődők megismerhetik a korabeli hagyományos kínai festészeti eszközöket, a tust és a pecsétnyomót pedig ki is próbálhatják.
A romló politikai helyzet miatt Csi Paj-si az 1930-as évektől egyre visszavonultabban élt és alkotott, erről tanúskodnak az ekkori munkáin gyakran feltűnő magányos madáralakok is. Élete utolsó éveiben az idős mestert a frissen kikiáltott népköztársaság még számos címmel és kitüntetéssel halmozta el, a nyugati világ azonban csak az utóbbi időben kezdett felfigyelni művészetére. Ennek egyik fontos állomása a Nemzeti Galéria június 28-ig látható életmű-kiállítása.
hírlevél
