Az eredeti cím (Sir, vagyis Uram) szervesebben kapcsolódik a filmhez, mint a magyar. Ez azért inkább a megcélzott nézői rétegről árul el valamit, mint a történetről. A filmben Ratna következetesen Sirnek vagyis Uramnak szólítja Ashwint, mintegy folyamatosan emlékeztetve magát is a köztük lévő különbségre. A megszólítás pedig a befejezésben is fontos szerepet játszik.
Az itthon bemutatott indiai filmek kapcsán sajátos helyzetben találja magát a néző. Az ottani fősodorbeli filmekről, vagyis arról, hogy mit néznek Indiában, ezekből nem kaphat képet. Az európai vagy amerikai szemnek szokatlanul színes, zenés-táncos, (szándékoltan) hihetetlen és legendásan hosszú bollywoodi filmek mozis bemutatásával ugyanis – sajnos és reméljük hogy csak egyelőre – nem próbálkoznak a hazai forgalmazók.
Azok az indiai filmek, amelyek mégis becsusszannak a magyar mozikba, a független, különutas alkotások. Ironikus módon azonban ezek - a saját hagyományaiktól elszakadva és a maguk közegében úttörő módon - a számunkra ismerős elemekből építkeznek. A történetmesélés és a filmes elemek szempontjából tehát otthonos filmet kapunk, ami akár előny is lehet:
így az egzotikus külsőségek nem vonják el a figyelmünket, könnyebben azonosulunk a főszereplőkkel, nem érezzük olyan mélynek a szakadékot a saját életünk és az övék között.
De könnyebben szemünkbe ötlik ennek a társadalomnak a sajátos működése és gazdasági különbségei.
Ashwin és Ratna (Fotó/Forrás: Cirko Film)
Ratna egy kis faluból érkezik Mumbaiba (Bombay). A 19 évesen megözvegyült lány a helyi szokások elől menekülve - az elhunyt férje családjának könyörületére szorulna - viszonylag függetlenül él a nagyvárosban cselédként.
Sőt, keresete egy részéből húga taníttatását támogatja.
A fiatal párból, akiknek a háztartásában szolgál a tervezett esküvő után csak a férfi, Ashwin tér vissza a lakásba. Így kettesben maradnak a cselédszobában lakó lánnyal, aki kérés nélkül teszi elé az ételt és a keze alá készít mindent. Kettejük viszonyában szinte nem is érezni az alá-fölé rendeltséget - hogy hogyan is szokás bánni egy cseléddel, azt Ashwin látogatóba érkező édesanyja, vagy barátai szemléltetik Ratnán.
Hogy pontosan miért maradt el az esküvő, arra apránként kapunk választ. A történet információadagolása meglehetősen szikár. Nem vigyáz ránk - és rá sem - egy mindentudó narrátor vagy a történetbe ágyazott bölcs tanító. Teljesen magunkra vagyunk hagyva: a főhős, Ratna elé hulló információmorzsákból vagyunk kénytelenek összerakni az eseményeket, amelyek az ő életét is megszabják. A főszereplők háttértörténete is apránként bomlik ki.
A társadalmi különbségek a leghétköznapibb helyzetekben látszanak a legélesebben. (Fotó/Forrás: Cirko Film)
A film egyszerű eszközökkel, magától értetődő természetességgel vázolja fel a lány falusi otthona és a munkaadója városi luxuslakása - ezáltal pedig a kettejük közötti - különbséget. Finom vonalakkal rajzolja fel Ratna életének kontúrjait, társadalmi hálóját: a portást, a kifutófiút, a sofőrt vagy a szomszédék cselédjét. Tőlük érkeznek az információk, ők sietnek a segítségére, ha bajban van. Az alkotóknak sikerült átugraniuk a kliséket és a cselédlányt és főnökét is húsvér embereknek ábrázolják. Nem egy harcos egyenlőségpárti és elnyomója, esetleg egy meg nem értett tehetség és egy őt felemelő úr meséjét akarták elmondani.
Ratna a lehetőségeit reálisan felmérve dolgozik álmai megvalósításán: varrni tanul, hogy divattervező lehessen.
Húgát azért taníttatja, hogy ő is a saját lábára állhasson és ne essen bele a kiházasítás miatt az indiai nők életét meghatározó, megszokott csapdába. Kapunk is egy gyorstalpalót az indiai nők lehetőségeiről. A vágy azonban erősebb, amely a vidéki fiatalokat hajtja a nagyváros felé, ahol csillogó, izgalmasabb és jobb életet remélnek főleg a filmekből alkotott kép alapján. Így újabb lehetséges életutak tárulnak fel előttünk a zsúfolt és szegényes mumbai-béli lakónegyeddel, ahol még a vízért is sorba kell állni. A falujuknál is nyomorúságosabb körülmények Ratna helyzetének is új perspektívát adnak.
Az amerikai egalitárius szemléleten trenírozott néző könnyen belefuthat abba, hogy előregyártott véleménnyel, kartonpapír-hőbörgésekkel megmondja a tutit. Rohena Gera rendező-/forgatókönyvírónő a zsigeri reakciók helyett azonban megértést szeretne elérni. Talán ennek az eszköze, hogy a cselekmény olyan lassan folydogál, szinte flow-élményt adva, mintha a tengerparton ülnénk a hullámokat nézve.
Türelmesen végigvezet minket az indiai társadalom cselédek és szegény emberek benépesítette régióiban, megmutatja azokat a szabályokat, szokásokat, kényszerpályákat, amelyek egy másik kontinensről vagy társadalmi berendezkedésből nem láthatóak.
Az indiai társadalom szegényebb régióiba kalauzol a film (Fotó/Forrás: Cirko Film)
Ahogy az is kiderül, hogy az amerikai írói karrierjét feladó és családja építési vállalkozásában váratlanul megbetegedő bátyja helyét átvevő férfi is ilyen - igaz, nagyszabásúbb és kényelmesebb, de - kényszerpályán mozog.
A kettejük közt szövődő érzelmek olyanok, mint a virágillat: leheletfinom, szinte észrevétlen. A film ügyesen lavíroz a klisék között és a dél-amerikai szappanoperák felemelkedést látó cselédlánya vagy az amerikai filmek leegyszerűsítő, cukormázas megoldása helyett Ratna nagyon is reálisan látja kettejük helyzetét.
A szerelmi szál hátterében felvillannak a mai India problémái: a társadalmi szakadék, amely nemcsak gazdasági, de kulturális is.
A faluból felköltöző lány mintha egy másik világból, sőt évtizedből érkezne, míg a férfi életmódja szinte semmiben nem különbözik a miénktől.
A film két főszereplője ennek ellenére bizonyos tekintetben végig egyenrangúként áll egymáshoz. Ratna függetlenségét és méltóságát nem csorbítja a munkája. Ebben mutat rokonságot Charlotte Bronte hősnőjével, Jane Eyre-rel, és ezért lehet esélyük akár egy - teljesen hiteles - happyendre.
Hol nézhetem meg?
A film a Cirko Film online videotékájában is megtalálható, ahol március 30-ig ingyenesen megtekinthető.
Mit nézzek még?
Ha tetszett a mozi és hasonló témában és stílusban keresgélnél, Kiran Rao (ismét egy női rendező) Dhobi Ghat című alkotását érdemes megpróbálni. A több szálon futó történetben keresztmetszetet kapunk Mumbai lakóinak életéről. A kissé sötét alkotásban szintén egy rendhagyó szerelem bontakozik ki. A film a Netflix kínálatában is elérhető.
Ha már indiai film, női rendező és női sors: Gauri Shinde English Vinglish című filmje a fentiekhez képest egy aranyos, könnyed, de szintén különutas darab.
hírlevél
