Christopher Barr soha nem felejti el, milyen érzés volt apját, Benny Barr-t kórházba vinni azon a napon - utóbbi leesett valahonnan és beütötte a fejét, ezért fordultak doktorhoz. Az orvos azonban már első alkalommal jelezte, valami súlyosabb dolog áll a háttérben. A véreredmények őt igazolták: előrehaladott rákot állapítottak meg nála, és tumorokat találtak tüdejében, gerincében és májában is.
Egy büszke északír, aki egész életét a hadseregben töltötte
- így írta le apját Barr, akitől élete során jócskán eltávolodott. 8 éves volt, mikor szülei elváltak, nagyapja nevelte fel, és apja és annak 30 évig tartó második házassága teljesen kimaradt életéből. Benny akkor vette fel a kapcsolatot fiával, mikor második felesége meghalt. Ekkor érkezett a hír betegségéről, pont amikor kezdett újra közelebb kerülni fiához, és Christopher végre visszanyerte apját, gyerekei pedig gazdagabbak lettek egy nagypapával.
Az első dolog, amit mondott, hogy remek élete volt és nem fél meghalni. Attól a pillanattól kezdve soha többet nem említette a félelmet.
- emlékezett vissza Christopher.
Azt mondta, megmutatja, hogyan kell csinálni, hogyan kellene meghalni. Azt mondta, ez az utolsó lecke, amit egy apa a fiának taníthat.
Ekkor jött elő Christopher az ötlettel, hogy Instagramon dokumentálná apja életének utolsó szakaszát. Barr ugyanis fotós, és diszlexiásként egyedül így tudja kifejezni magát. Apja egyből beleegyezett az ötletbe - de Christopher szerint inkább azért, mert megértette, hogy ez segít neki feldolgozni a történteket. Apja ugyanis a mikrót vagy a tévét sem tudja kezelni, így hiába magyarázta el neki a projektet, valószínűleg nem sokat értett a fotózásból, vagy abból, mi is az az Instagram. Azt viszont megértette, hogy a fiának szüksége van erre.
A projekthez a mná caointe, a kelte nyilvános gyász koncepciója adott ihletet a fotósnak - ennek szerette volna egy vizuális formáját megvalósítani.
Apám szerint mindenki kétszer hal meg - fizikailag, aztán akkor, mikor valaki utoljára ejti ki a nevét. Most, a szociális médiával úgy látta, megcsavarhatjuk kicsit az időt
- mondta Christopher, akinek végül 52 napja volt, hogy megörökítse apját annak haláláig. Megegyeztek egy egyszerű szabályban, amihez végig tartották magukat: napi egy képet posztolnak Instagramra, amihez képleírást is fűznek - azt, ami azonnal, abban a pillanatban eszükbe jut. Később sem ezen, sem a fotón nem változtathatnak.
Kezdetben persze hihetetlenül nehéz volt Christophernek saját apját fotózni, de lassan mindketten belerázódtak. Egy idő után már inkább úgy érezte, az apja készíti a fotókat, ő csak kattint az ujjával. Megörökítette apja első éjszakáját az idősek otthonában, ahol végül hátralévő napjait töltötte, vagy ahogy egy délutáni nosztalgiázás után, az emlékekben még mindig elmerülve néz egy filmet a karosszékében. A fotókon nemcsak egy haldokló ember utolsó napjai, de egy újra megerősödő apa-fia kapcsolat is látható. Egyre többen kezdték el követi őket Instagramon, köztük apja régi barátai, munkatársai, akik kommenteltek is a képek alá - ezeket pedig Barr-ék minden este együtt olvasták végig. Benny-t lenyűgözte, bár kicsit értetlenül állt az előtt, hogy ennyien törődnek vele.
A sorozatnak Christopher a Dad, A Very Public Death (Apa, Egy Nagyon Publikus Halál) nevet adta - folyamatosan kapja a felkéréseket európai és amerikai galériákról, hogy ilyen körülmények között is állítsa ki a képeket. Habár apja halálával és a temetéssel a projekt befejeződött, a fotós úgy érzi, bőven akad még dolga: hagyatékát rendezgetve jött rá, mennyi mindent nem tudott apjáról - arról az emberről, akihez immár nem csak rokoni kötelék, de emlékek és érzések is fűzik.
Barr most további projekteken dolgozik, amiket Epikurosz mondása ihletett:
Miért kellene félnem a haláltól? Ameddig mi létezünk, a halál nincs jelen, amikor pedig a halál megérkezik, mi nem vagyunk többé.
(Via Wired)
hírlevél
