Világszinten is ritka az a diadalmenet, amit a Saul fia véghezvitt három éve: egy elsőfilmes rendező debütálásaként lényegében minden díjat megnyert, majd ezt megkoronázva a Mephisto utáni első filmként A legjobb idegennyelvű film Oscarját is elhozta Magyarországnak. Nemcsak mi vártuk tehát Nemes Jeles László második alkotását, hanem az egész világsajtó; aztán meglepetésre nem Cannes-ban mutatták be, ahol a rendező első filmjét, hanem a Velencei, majd a Torontói Filmfesztiválon. Előbbin meg is kapta a kritikusok FIPRESCI-díját, emellé viszont nem társult egyéb elismerés.

Kapcsolódó
A KULT50 bemutatja: Nemes Jeles László
Hosszú út vezetett odáig, hogy a tehetséges rendező Spielberggel beszélgessen az Oscar-őrület kulisszái mögött, vagy Natalie Portman kérdezze őt következő filmjéről. Nemes Jeles László portréja a Fidelio gondozásában megjelent KULT50 kiadványból.
Régóta nem fordult elő, hogy egy magyar rendező neve ennyire megmozgassa a szakmát és a közönséget is, így talán érthető, ha ezt kihasználva a Filmalap döntőbizottsága a Napszálltát választotta Magyarország hivatalos Oscar-nevezésének. Ahhoz viszont, hogy esélye is legyen a díjra, nem elég érdeklődést generálni - magának a filmnek is el kell nyernie a filmszakma tetszését. Hogy ez sikerülni fog-e, az még a jövő zenéje, arról azonban máris elég tiszta képet kaphatunk, hogyan vélekedik a filmről a nemzetközi szaksajtó. A már megjelent kritikák alapján hasonlítottuk össze, hogyan fogadták a filmet a hazai és a külföldi kritikusok.
Gyönyörű, de nehezen követhető – írják itthon
Vízer Balázs az IGN-en megjelent kritikájában dicsérte a színészeket és a látványvilágot, ugyanakkor öncélúnak és öntörvényűnek találta a filmet, amelynek frusztráló a története, követhetetlen a logikája, és alig érteni párbeszédeit. Bodnár Zsolt a 444-től szintén frusztráló filmélményként jellemezte Nemes Jeles moziját, amely bár gyönyörű, de a cselekménye követhetetlen és közel befogadhatatlan. A dramaturgia bonyolultságával Csákvári Géza is egyetért a a Népszaván megjelent kritikájában, de mint írj, ez egyáltalán nem probléma. Szerinte a film Nemes Jeles előző filmjénél is mélyebb és szerteágazóbb,
monumentális, epikus vízió, formai és dramaturgiai bravúr, lehengerlő vizualitású mestermű. Még a Saul fiánál is fajsúlyosabb műalkotás.
A HVG kritikájában Varga Ferenc is a Napszállta kompromisszummentességét dicséri, és szintén grandiózusabbnak, sokrétűbbnek tartja azt a Saul fiánál. Varga Dénes a filmhu-n úgy ír a moziról, mint a hibái ellenére is kimagasló művészi teljesítményről, amely "bátran szembe megy a képalkotás és a narratív történetmesélés manapság uralkodó formáival, ezzel saját világot teremt, és olyan helyekre jut el, ahová csak kevesen mernek benézni." A Filmtett-en Polák Zsóka arra figyelmeztet, hogy a Napszállta rétegfilm, amely nem is próbál megfelelni a nézői igényeknek.
Gyenge forgatókönyv, ám magával ragadó film – mondják a nemzetközi szakírók
Bár még viszonylag kevés külföldi kritika jelent meg a filmről, az ilyen értékeléseket összesítő oldalak pontszámai elég vegyes képet mutatnak a Napszállta fogadtatásáról. A Metacritic-en 8 értékelés után 100-ból 71 ponton áll a film, ami alapvetően kedvező fogadtatást jelent - a tapasztalat szerint azonban minél több a kritika, annál lejjebb szállingózik a pontszám, így arra számíthatunk, hogy a végső érték ettől kevesebb lesz. A RottenTomatoes-on már 13 kritikát tartanak számon, ezek alapján 54 százalékon áll a film, vagyis a site szerint a "romlott" kategóriába tartozik.
Az AV clubon a film bekerült a Torontói Filmfesztivál legjobb alkotásait összegző listára, a szerző ugyanis látványvilágával és hosszú beállításaival az alkotás magával ragadja a nézőt. A The Guardian szintén szerette a Napszálltát: 5-ből 4 csillagot kapott az okkult misztikus drámaként jellemzett film, ami a kritikus szerint teljesen beszippantja a nézőt. A The Hollywood Reporter írója szintén dicséri a látványvilágot - egyenesen azt írja, Stanley Kubrick szelleme kísért a képeken -, a forgatókönyvet viszont azért kritizálja, mert nem ad kontextust és jelentést a látottaknak. Deborah Young szerint maga a téma is kissé elcsépelt: "Hát nem mindig a pusztítás előestékén járunk?" Az egyik legnagyobb presztízsű amerikai filmes lap, a Variety nem volt elájulva a Napszálltától: a rendező több helyen is a Virradatot jelölte meg referenciapontként, a kritikus szerint azonban Murnau filmjével ellentétben Nemes Jeles alkotásából pontosan az érzelmek és az emberség hiányzik.
Ahogy a kritikus fogalmaz, a karakterek egyáltalán nem tűnnek valódinak, a közöttük lévő kapcsolatokat pedig mintha fej vagy írás alapon döntötték volna el a forgatókönyvben.
Az IndieWire-től 5-ös alá osztályzatot kapott az alkotás, amely a szerző szerint maga a nagybetűs MOZI - Nemes Jelesnél pedig alig létezik ma jobb rendezője a hasonló történelmi koroknak. A BFI kritikusa szerint ami a Saul fiát egyedivé tette, az a Napszálltánál inkább erőltetettnek hat: kritizálja azt a megoldást, hogy a mellékszereplők, csak úgy, mint a díszletek, megmaradnak lényegtelen, háttérben elmosódott pontokként, és semmilyen jelentéssel nem bírnak. A hosszú jelenetek és a kameramozgások pedig ezúttal inkább a filmes képzelőerő hiányáról vallanak, na meg arról, hogy maga Nemes Jeles sem bízott eléggé a történetében - írja Jessica Kiang.
Sem itthon, sem külföldön nem állnak tehát a kritikusok egyértelműen a Napszállta mellett - bár kétségkívül megvannak a rajongói. A nagy kérdés az lesz, elegen vannak-e ahhoz, hogy Oscar-jelölésig, esetleg díjig vigyék a filmet. És hogy nem lett volna-e okosabb döntés Szilágyi Zsófia filmjét, a Cannes-ban a Fipresci-díjat elnyerő Egy napot nevezni, amely bár kevesebb hírverést kapott, ám kevésbé megosztó film is. Pár hónap, és kiderül!