Vizuál

Janet Sobel megváltoztatta a festészet történetét, mégis elfeledve halt meg

2022.08.23. 09:05
Ajánlom
Még mindig kevesen ismerik csak az ukrán származású Janet Sobel képzőművész nevét, aki az általa először alkalmazott technikával megbolygatta a művészettörténetet. A csorgatásos-csöpögtetéses módszer „feltalálójaként” ugyanis Jackson Pollockot tartják számon. Cikkünkből kiderül, miért is feledkezhetett meg Sobel érdemeiről a világ.

Ha ránézünk Janet Sobel Milky Way (1945) című festményére, és összevetjük Jackson Pollock két évvel később, 1947-ben készített, Galaxy című munkájával, kétségkívül látjuk a hasonlóságot. 

Lehetséges persze, hogy a csillagok állása, a véletlenek, avagy valamiféle jungi értelemben vett szinkronicitás játszhatott szerepet ebben, ám a neves művészetkritikus Clement Greenberg 1955-ös írásából egyértelműen kiderül, hogy szó sincs véletlenekről, ugyanis Pollock jól ismerte Sobel munkáit, sőt inspirálódott is általa: a beszámolóból kiderül, hogy Greenberg Pollockkal együtt meglátogatta Janet Sobel egyik kiállítását, ahol „felfigyeltek egy-két furcsa képre, amelyet egy »primitív« festő, mutatott be, aki tulajdonképpen »egy Brooklynban élő háziasszony«”. Furcsa, primitív, háziasszony – ezekből a jelzőkből sugárzik a lekicsinylés. Az írás további részében ugyanakkor a szerző bevallja, hogy „meglehetősen lopva csodálta a képeket”, és később maga Pollock is elismerte, hogy nagy hatást gyakoroltak rá a nő festményei.  

Pedig Sobel sokkal több volt egy festegető háziasszonynál, ahogyan mások szerették volna beállítani.

Az ukrán származású művésznő már Pollock előtt kitalálta a férfinak tulajdonított csorgatásos-csöpögtetéses („dripping”) technikát, és ezzel örökre megváltoztatta a művészettörténetet, amely azonban Pollockot tartja csak számon, őt nevezve meg az ún. „action painting” és a „dripping” módszer megteremtőjeként.

 

A történet szerint ugyanis Pollock Springsben lévő birtokán 1947-ben botot ragadott, és a pajtából lett műtermében, a földre kiterített vászonra elkezdte csorgatni, fröcskölni a festéket. Tette mindezt azután, hogy Sobel már évek óta ezzel a technikával festett, Pollock pedig nagyon is tisztában volt a nő képeivel, ismerte, látta, „lopva csodálta” őt. Mégis Pollock írta be magát a művészettörténetbe: 1949-ben a Time és a Life magazin „az USA legnagyszerűbb élő festőjének” nevezte a férfit.

De hogyan és miért feledkezhettek meg Janet Sobel érdemeiről?

Janet Sobel Jennie Lechovsky néven született 1893-ban kelet-Ukrajnában, egy főként zsidók lakta vidéken. Édesapját megölték, a család pedig az antiszemita pogromok elől 1908-ban New Yorkba menekült. Tizenhat évesen férjhez ment Max Sobel aranyműveshez. Öt gyermeket szült, ezért az élete másról sem szólt, csak a háztartásról és a gyereknevelésről. Fia, Sol 19 évesen művésznek készült, ám tanulmányait félbehagyta, így Janet a fiától megörökölt festékekkel kezdett kísérletezni a szabadidejében. Csöpögtette, csurgatta, fröcsökölte, így hozva létre zseniális absztrakt-expresszionista műveket. Erről azonban mit sem sejtett, hiszen soha előtte nem folytatott semmilyen művészeti tanulmányt,

nem tudhatta, hogy az általa kitalált festészeti technika tulajdonképpen a dadaisták és a szürrealisták által alkalmazott automatikus írás továbbfejlesztése,

amelyet a művészettörténet Pollocknak tulajdonít.

„Nem fordultam meg túl gyakran múzeumokban. Nem volt időm az ilyesmire, és nem is értek a művészethez. Olvasni azonban mindig is olvastam, és nagyon szeretem a zenét. Nem hiszem, hogy valaha is tudnék úgy festeni, hogy közben nem hallgatok valamit. Minden embernek kell valami ilyen jellegű dolog, amely melengeti a lelkét belülről” – nyilatkozta egyszer, amikor egy újságíró arról kérdezte, mennyire érdeklődik a művészetek iránt. Nemcsak absztrakt, hanem figuratív festményeket is készített. Ezek motívumai gyakran gyerekkori emlékeiből táplálkoztak: az ukrán népművészetben fellelhető virágminták, helyi viseletek, a zsidó hagyományok szerint élő családok, ágyús katonák és császári seregek jelentek meg képein. Olyan – akkoriban szokatlan – anyagokkal kísérletezett, mint az üveg és a homok, sőt

előfordult, hogy porszívót használt, hogy a nedves foltokat fátyolszerűen tudja felvinni a felületre, amely hagyományos ecsettel nem sikerült volna. 

Fia felismerte, hogy édesanyja nem mindennapi tehetség, így műveit elkezdte – mai szóhasználattal élve – menedzselni: személyesen keresett fel több, akkor már híres művészt és gyűjtőt, így jutott el Max Ernsthez, Marc Chagallhoz, Willem de Kooninghez, Mark Rothkóhoz, Sidney Janis-hez és végül Peggy Guggenheimhez, aki felfigyelt munkáira. Olyannyira lenyűgözte őt Sobel egyedülálló festői világa, hogy előbb beválogatta képeit a szakmailag és társadalmilag is széles körben ismert The Women csoportos tárlatra, majd egyéni kiállítást ajánlott neki az 57. utcai Puma Galériában.

1944-re Sobel jó úton haladt a felé, hogy a New York-i művészeti szcéna meghatározó szereplőjévé váljon. A híres gyűjtő, Sidney Janis például azt jósolta az ukrán művész munkáit látva, hogy Sobel valószínűleg Amerika egyik legfontosabb festőjévé válik. Képeit be is válogatták a nívós Abstract and Surrealist Painting in America című csoportos tárlatra, amelyet az USA több városában is bemutattak.

 

Amikor azonban karrierje igazán beindulhatott volna, Sobel élete nem várt fordulatot vett: férje üzleti ügyei miatt a családnak Brooklynból a New Jersey állambeli Plainfieldbe kellett költöznie, így gyakorlatilag azonnal kikerült a New York-i művészeti vérkeringésből. Ráadásul legfőbb támogatója, Peggy Guggenheim átköltözött Európába, és bezárta legendás galériáját, az Art of the Century-t. Ha ez nem lett volna elég, Sobelnek allergiája alakult ki a festékanyag valamely összetevőjével szemben, így kénytelen-kelletlen, de technikát váltott. Onnantól kezdve olajpasztellel, zsírkrétával és más médiumokkal dolgozott, amelyek nem voltak alkalmasak a csöpögtetős technikára.

1948-ra Janet Sobel, tehetsége ellenére, eltűnt a művészvilágból, mintha sosem létezett volna.

Rá húsz évre, 1968-ban bekövetkezett halálakor már szinte senki nem emlékezett rá. Sokáig mindössze egyetlen történet maradt fenn róla az utókor számára, amelyben „autodidakta háziasszonynak” titulálják, aki „lecsepegetett néhány festékfoltot a vászonra”, ezzel szemben Pollock karrierje az egekbe szökött. És habár képei erejét és a művészettörténetre gyakorolt hatását napjainkban már kezdik értékelni – leghíresebb művét, a Milky Way-t a rangos MoMa (New York-i Modern Művészetek Múzeuma) őrzi –, nevét még mindig nem ismerik elegen.

 

Fejléckép/Forrás: képernyőfotó a Janet Sobel Untitled (1946) című kisfilmből

 

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Jazz/World

Shadows in the Forest, avagy milyen törékeny az élet – ALBUMPREMIER

Shadows in the Forest címmel jelent meg az MZK Publishingnál Palotás Gábor ütőhangszeres művész új marimba-albuma, amelynek a címadó dalból készült videóklipje is most a Fidelión debütál.
Klasszikus

Elhunyt Fodor Tamás hegedűművész

A Budafoki Dohnányi Zenekar egykori koncertmesterét, a Pesti Vigadó munkatársát váratlanul érte a halál. Egykori munkahelyei fájó szívvel emlékeztek rá.
Plusz

Kapszulák – Patti Smith Nap a Csokonaiban

Október 1-jén, a Patti Smith Napon a Csokonai Művelődési és Rendezvény Ház tereiben a zenét és a szabadságot körbejáró eseménysorozat veszi kezdetét, melynek keretében izgalmas performanszon, felolvasáson, beszélgetésen vehetünk részt és egy különleges, zenehallgató kapszulákból álló installációt is megtekinthetünk.
Vizuál

Idén sem lett jobb hely a világ – megnyílt a World Press Photo kiállítás – Galéria

Megnyitott a World Press Photo kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. A nemzetközi zsűri idén 130 ország 4066 fotóriporterének 64 823 fotójából válogatta össze a tárlat anyagát, amelyet világszerte százhúsz helyszínen mutatnak be.
Könyv

„Irodalom nélkül nem volna civilizáció sem” – exkluzív interjú Sjónnal

„Bármikor, ha a világ jelentősen változik, azt legelőször az irodalomban lehet észrevenni” – fejtette ki lapunknak adott interjújában Sjón. A PesText Fesztiválon vendégeskedő író-költővel az irodalom jelentőségén túl az izlandi nyelv történetéről, a jó regény ismérveiről és filmes munkáiról beszélgettünk, de elárulta azt is, mire a legbüszkébb.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál magazin

KÉP-regény: Bábszínház az egész világ

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal a Budapest Bábszínház ikonikus pálcikaemberkéjéről mesélt.
Vizuál hír

Idén sem lett jobb hely a világ – megnyílt a World Press Photo kiállítás – Galéria

Megnyitott a World Press Photo kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. A nemzetközi zsűri idén 130 ország 4066 fotóriporterének 64 823 fotójából válogatta össze a tárlat anyagát, amelyet világszerte százhúsz helyszínen mutatnak be.
Vizuál ajánló

Megérkezett a Toldi teljes előzetese

Másfél perces előzetest kapott a tavaly elhunyt Jankovics Marcell utolsó alkotása, az Arany János Toldijából készült egész estés animációs film. A trailerben a szemfüles nézők felismerhetik a Kecskemétfilm alkotóit is. Videó a cikkünkben!
Vizuál hír

Visszautasította Bulgária Oscar-díjra nevezett filmjét az amerikai filmakadémia

A hivatalos indoklás szerint az Anya című alkotás párbeszédeinek több mint ötven százaléka angol nyelvű, így nem nevezhető a legjobb nemzetközi film kategóriájában – tudatta közösségi oldalán Zornica Szofija, a film rendezője.
Vizuál ajánló

Festői rend és szépség az elcsúfított világban – Dezső Tamás kiállítása a Capa Központban

Mi az a rejtélyes és megmagyarázhatatlan kapocs, ami összeköti az összes élő személyiségét egy életen át? – teszi fel a kérdést Dezső Tamás legújabb, Hipotézis: Levél minden című sorozatában. A világhírű fotóművész legújabb tárlata a Robert Capa Központban látható szeptember 22-től.