Ha ránézünk Janet Sobel Milky Way (1945) című festményére, és összevetjük Jackson Pollock két évvel később, 1947-ben készített, Galaxy című munkájával, kétségkívül látjuk a hasonlóságot.
Milky Way (1945) by Janet Sobel
— BJA Samuel (@bja_samuel) March 26, 2022
Galaxy, (1947) by Jackson Pollock
"Pollock (and I myself) admired [Sobel's] pictures rather furtively at the Art of This Century gallery in 1944. Later on, Pollock admitted that these pictures had made an impression on him." - Clement Greenberg pic.twitter.com/kVOuVe0x92
Lehetséges persze, hogy a csillagok állása, a véletlenek, avagy valamiféle jungi értelemben vett szinkronicitás játszhatott szerepet ebben, ám a neves művészetkritikus Clement Greenberg 1955-ös írásából egyértelműen kiderül, hogy szó sincs véletlenekről, ugyanis Pollock jól ismerte Sobel munkáit, sőt inspirálódott is általa: a beszámolóból kiderül, hogy Greenberg Pollockkal együtt meglátogatta Janet Sobel egyik kiállítását, ahol „felfigyeltek egy-két furcsa képre, amelyet egy »primitív« festő, mutatott be, aki tulajdonképpen »egy Brooklynban élő háziasszony«”. Furcsa, primitív, háziasszony – ezekből a jelzőkből sugárzik a lekicsinylés. Az írás további részében ugyanakkor a szerző bevallja, hogy „meglehetősen lopva csodálta a képeket”, és később maga Pollock is elismerte, hogy nagy hatást gyakoroltak rá a nő festményei.
Pedig Sobel sokkal több volt egy festegető háziasszonynál, ahogyan mások szerették volna beállítani.
Az ukrán származású művésznő már Pollock előtt kitalálta a férfinak tulajdonított csorgatásos-csöpögtetéses („dripping”) technikát, és ezzel örökre megváltoztatta a művészettörténetet, amely azonban Pollockot tartja csak számon, őt nevezve meg az ún. „action painting” és a „dripping” módszer megteremtőjeként.
Janet Sobel (1893-1968) Ukrainian-US Abstract Expressionist painter who pioneered the drip painting technique that directly influenced Jackson Pollock and unlike Pollock, she is not widely recognised for the groundbreaking technique #WomensArt pic.twitter.com/XKMADrpguE
— #WOMENSART (@womensart1) May 20, 2022
A történet szerint ugyanis Pollock Springsben lévő birtokán 1947-ben botot ragadott, és a pajtából lett műtermében, a földre kiterített vászonra elkezdte csorgatni, fröcskölni a festéket. Tette mindezt azután, hogy Sobel már évek óta ezzel a technikával festett, Pollock pedig nagyon is tisztában volt a nő képeivel, ismerte, látta, „lopva csodálta” őt. Mégis Pollock írta be magát a művészettörténetbe: 1949-ben a Time és a Life magazin „az USA legnagyszerűbb élő festőjének” nevezte a férfit.
De hogyan és miért feledkezhettek meg Janet Sobel érdemeiről?
Janet Sobel Jennie Lechovsky néven született 1893-ban kelet-Ukrajnában, egy főként zsidók lakta vidéken. Édesapját megölték, a család pedig az antiszemita pogromok elől 1908-ban New Yorkba menekült. Tizenhat évesen férjhez ment Max Sobel aranyműveshez. Öt gyermeket szült, ezért az élete másról sem szólt, csak a háztartásról és a gyereknevelésről. Fia, Sol 19 évesen művésznek készült, ám tanulmányait félbehagyta, így Janet a fiától megörökölt festékekkel kezdett kísérletezni a szabadidejében. Csöpögtette, csurgatta, fröcsökölte, így hozva létre zseniális absztrakt-expresszionista műveket. Erről azonban mit sem sejtett, hiszen soha előtte nem folytatott semmilyen művészeti tanulmányt,
nem tudhatta, hogy az általa kitalált festészeti technika tulajdonképpen a dadaisták és a szürrealisták által alkalmazott automatikus írás továbbfejlesztése,
amelyet a művészettörténet Pollocknak tulajdonít.
Heavenly Sympathy by Janet Sobel, 1947#WomensHistoryMonth pic.twitter.com/IHx3veGPXN
— Vivien Whiskey ???????? (@vivienwhiskey) March 18, 2018
„Nem fordultam meg túl gyakran múzeumokban. Nem volt időm az ilyesmire, és nem is értek a művészethez. Olvasni azonban mindig is olvastam, és nagyon szeretem a zenét. Nem hiszem, hogy valaha is tudnék úgy festeni, hogy közben nem hallgatok valamit. Minden embernek kell valami ilyen jellegű dolog, amely melengeti a lelkét belülről” – nyilatkozta egyszer, amikor egy újságíró arról kérdezte, mennyire érdeklődik a művészetek iránt. Nemcsak absztrakt, hanem figuratív festményeket is készített. Ezek motívumai gyakran gyerekkori emlékeiből táplálkoztak: az ukrán népművészetben fellelhető virágminták, helyi viseletek, a zsidó hagyományok szerint élő családok, ágyús katonák és császári seregek jelentek meg képein. Olyan – akkoriban szokatlan – anyagokkal kísérletezett, mint az üveg és a homok, sőt
előfordult, hogy porszívót használt, hogy a nedves foltokat fátyolszerűen tudja felvinni a felületre, amely hagyományos ecsettel nem sikerült volna.
Fia felismerte, hogy édesanyja nem mindennapi tehetség, így műveit elkezdte – mai szóhasználattal élve – menedzselni: személyesen keresett fel több, akkor már híres művészt és gyűjtőt, így jutott el Max Ernsthez, Marc Chagallhoz, Willem de Kooninghez, Mark Rothkóhoz, Sidney Janis-hez és végül Peggy Guggenheimhez, aki felfigyelt munkáira. Olyannyira lenyűgözte őt Sobel egyedülálló festői világa, hogy előbb beválogatta képeit a szakmailag és társadalmilag is széles körben ismert The Women csoportos tárlatra, majd egyéni kiállítást ajánlott neki az 57. utcai Puma Galériában.
1944-re Sobel jó úton haladt a felé, hogy a New York-i művészeti szcéna meghatározó szereplőjévé váljon. A híres gyűjtő, Sidney Janis például azt jósolta az ukrán művész munkáit látva, hogy Sobel valószínűleg Amerika egyik legfontosabb festőjévé válik. Képeit be is válogatták a nívós Abstract and Surrealist Painting in America című csoportos tárlatra, amelyet az USA több városában is bemutattak.
Janet Sobel, The Burning Bush, 1944. pic.twitter.com/dJ9CiY5mcc
— Mordecai (@MenschOhneMusil) September 26, 2019
Amikor azonban karrierje igazán beindulhatott volna, Sobel élete nem várt fordulatot vett: férje üzleti ügyei miatt a családnak Brooklynból a New Jersey állambeli Plainfieldbe kellett költöznie, így gyakorlatilag azonnal kikerült a New York-i művészeti vérkeringésből. Ráadásul legfőbb támogatója, Peggy Guggenheim átköltözött Európába, és bezárta legendás galériáját, az Art of the Century-t. Ha ez nem lett volna elég, Sobelnek allergiája alakult ki a festékanyag valamely összetevőjével szemben, így kénytelen-kelletlen, de technikát váltott. Onnantól kezdve olajpasztellel, zsírkrétával és más médiumokkal dolgozott, amelyek nem voltak alkalmasak a csöpögtetős technikára.
1948-ra Janet Sobel, tehetsége ellenére, eltűnt a művészvilágból, mintha sosem létezett volna.
Rá húsz évre, 1968-ban bekövetkezett halálakor már szinte senki nem emlékezett rá. Sokáig mindössze egyetlen történet maradt fenn róla az utókor számára, amelyben „autodidakta háziasszonynak” titulálják, aki „lecsepegetett néhány festékfoltot a vászonra”, ezzel szemben Pollock karrierje az egekbe szökött. És habár képei erejét és a művészettörténetre gyakorolt hatását napjainkban már kezdik értékelni – leghíresebb művét, a Milky Way-t a rangos MoMa (New York-i Modern Művészetek Múzeuma) őrzi –, nevét még mindig nem ismerik elegen.
Fejléckép/Forrás: képernyőfotó a Janet Sobel Untitled (1946) című kisfilmből
hírlevél
