„Járt-e Cecile a Török utcában?” - film készült a Kék rókából

Komoly lelki utazást és egyben önfeledt szórakozást ígér nézőinek a Kék róka. Herczeg Ferenc 1917-es színdarabja Pacskovszky József rendezésében kelt új életre.

A főszerepekben Száraz Dénest és Zsigmond Emőkét láthatjuk, mellettük Fekete Ernő, Schmied Zoltán és Sodró Eliza is újra visszatér a vászonra.

Bár a történet alapja egy romantikus komédia, a tévéfilm megmutatja a szerelmi bonyodalmak drámai oldalát is.

A színmű modernizált feldolgozása helyenként Woody Allen, másutt a francia újhullámos alkotók mozijait idézi. Dialógusaiban, látványvilágában és elbeszélő stílusában is egyedülálló élményt ígér.

jelenet a Kék róka c. filmből (Fotó/Forrás: Megafilm / MTVA)

A történet szerint a gyönyörű és rejtélyes hősnő, Cecília, a vőlegényéhez sietve beleszeret egy ismeretlen férfiba, akiről kiderül, hogy jövendőbelije sokat emlegetett barátja, és tanúja. Ez a szerelem nem teljesedhet ki, mivel Sándor kizártnak tartja, hogy titkos harmadik legyen, ugyanakkor továbbra is gyakran jár a házaspárhoz. A történet idővel szerelmi sokszöggé duzzad. Minden szálat Cecília mozgat, aki rádöbben, hogy egyik férfi sem méltó igazán a figyelmére, ezért elhatározza, hogy kezébe veszi az irányítást.

A mai napig nagy sikerrel játszott színdarabot 1920-ban Erotikon címmel némafilmként már vászonra vitték Svédországban, a magyar filmesek azonban eddig még nem fedezték fel.

Helmeczy Dorottyának, a producernek már korábban felkeltette a figyelmét Herczeg Ferenc munkássága, de ezúttal a férfi-nő kapcsolat ízig-vérig klasszikus játéka érdekelte. Mint mondja, a most elkészült filmes adaptációban:

A szereplők közötti kapcsolatok erőteljesebbek, mint az eredeti műben. Minden nő-férfi kapcsolat igazi tétet kapott, a legnagyobbat pedig a főhős páros karakterei; főként Cecília a női főszereplő, aki megmutatja, hogy finom játékkal mit és hogyan tehet egy nő a szenvedélyes szerelemért.”

jelenet a Kék róka c. filmből (Fotó/Forrás: Megafilm / MTVA)

A rendező, Pacskovszky József úgy fogalmazott, hogy megpróbáltak kicsit francia újhullámos lendülettel egy szerethető, játékos, de ugyanakkor a mélyből fel-fel csillanó drámát készíteni. Bizonyos változtatásokat is beiktattak ehhez, például az eredeti színműben öt szereplő van, a tévéfilmben viszont több mint tíz.

„Megpróbáltuk megteremteni a főhősök környezetét. Cecíliának lesz barátnője, Sándornak szeretője, a professzornak plátói viszonya. Igyekeztünk életszerű, de kiindulási pontként is érdekes helyzetekből indítani a sztorit. Pincér, taxisofőr, kalauz, bárónő a vonaton - mind-mind lenyomatot hordoznak, sorsokat villantanak föl az adott korból. A hőseinket a körülöttük felvillanó karakterekhez való viszonyuk is jellemzi. Esendővé tettük őket, nem akarunk ítélkezni. Az a fajta elnéző irónia ez, amit én nagyon szeretek filmben megjeleníteni.

A Woody Allen-utat követjük, nem a tragédia felé visszük a filmet, a drámát a vígjáték elemeivel próbáljuk ötvözni.”

A történetet a századelőről áthelyezték a ’30-as évekbe, aminek szintén kiemelt jelentősége van. „A nők emancipációja ekkor már nagyobb teret kapott, hitelesebbnek tűnik, hogy Cecília a kezébe veszi a sorsát. Akkor indult be a jazzkorszak, úgy döntöttünk, Sándornak legyen jazz klubja, izgalmas világot ad ez a környezet. A zeneszerző ehhez igazodva Bacsó Kristóf jazz-zenész volt.”

Látványban is magával ragadó a film, mozgalmas stílusra, sok steady-camre (kézikamerával készült felvételre) lehet számítani. Több vizuális rétege is van a filmnek, mert a '30-as évek Budapestjéről készült archív felvételek is kiegészítik a látványt – az autók, a vonatbelsők, a terek, a ruhák egyszerre modernek és korhűek. A digitális trükkök alkalmazása a korszak meseszerűségét erősítik.