MODEM (Fotó/Forrás: Czeglédi Zsolt, MTI)

Az egyik legnagyobb magyar magángyűjtemény, Dr. Antal Péter gyűjteménye és a debreceni múzeum kapcsolata tíz éves, és túl van egy súlyos házassági válságon. A hasonlat annyiban mindenképpen indokolt, hogy ez nagyjából a hetedik évre esett.

Amint arról annak idején sok helyen olvasni lehetett, Csontváry- és Nemes Lampérth-képek tűntek el a múzeumból, ahová tulajdonosa a gyűjtemény jelentős részét tíz évre letétben helyezte el. A keserves história, amiről még a képek előkerüléséig nem is fogunk érdemi részleteket megtudni, egyelőre azzal nyugvópontra jutott, hogy a város felelősséget vállalt intézményéért, és 134 millió forintos kártérítést fizetett az eltűnt képekért a tulajdonosnak. De a Modem első korszakának ezzel vége is lett, a múzeum igazgatóját elküldték, az intézményt pedig beolvasztották a nem kifejezetten azonos profilú Déri Múzeumba.

A „házasfelek” újra egymásra találásáról, az Újratervezés című kiállításról, amely januárban zárt, már beszámoltunk. Az új együttműködés alapja, hogy évi két kiállítást rendeznek a kollekciónak. Az idei második június 4-én annak jegyében nyílt, hogy a Modem mind a jelentős gyűjtemény klasszikusai, mind a kortárs művészeti élet irányába nyisson; ismét Nagy T. Katalin kurátor, a gyűjtemény talán legjobb ismerője válogatott a kollekcióból. De ezúttal nem az Antal–Lusztig darabjai léptek egymással interakcióba, hanem a kurátor kortárs művészeket kért fel arra, hogy reagáljanak az általuk kedvelt vagy fontosnak tartott művekre saját alkotásaikkal. A tárlat ezért a GÉM/GAMEkapocs címet kapta.

132126 Antal Gémkapocs 2016

Új korszak kezdődött a Modemben azzal is, hogy ugyan alárendeltsége nem változott, de Kónya Ábel személyében februárban hivatalba lépett az új vezető kurátor. Mint debreceni képzőművész és tanár, valamint nemzetközileg ismert és járatos kurátor, az ő feladata lesz az, hogy a város és a régió mindennapi kulturális életébe jobban bekapcsolja az intézményt.

Nagyobb teret kívánnak adni a kísérletezésnek és a „trendteremtésnek” is, így például lesz elkülönített tér a legfiatalabb generáció bemutatkozására, és rezidens képzőművészeket is meghívnak a Stúdióba, ami látványműteremként üzemel majd. De az ország egyik legnagyobb kortárs műcsarnokát 2016-tól kezdve térben elosztva párhuzamos társadalmi-közművelődési funkcióknak rendelik alá: a földszinti, a legnagyobb rész az Antal–Lusztig-gyűjtemény, a két felső szint a kortárs alkotások és társművészeti együttműködések tereként fog működni.

Ez a folyamat már június 9-én elindult, a II. emeleten az Ezüst Négyszög 22 Nemzetközi Festészeti Triennále nyílik. Egy, a lengyelországi Przemysl-ben működő kortárs galéria tárlata a magyaron és lengyelen kívül román, szlovák és ukrán képzőművészeket hívott meg. A harmadik júniusi vernissage 16-án lesz, amikor Vonalak és felületek címmel Polónyi István munkásságát mutatják be a harmadik emeleten, tárlatvezetést maga a Németországban dolgozó építészprofesszor tart. Másnap Tízéves a Nemzetközi Velencei-tavi Symposion címmel aland art jeles alkotói mutatkozhatnak be a II. emeleti térben. A távolabbi tervek közül érdemes megemlíteni, hogy a szentendrei Ferenczy Múzeum Vajda Lajos műveit kölcsönzi a nyár végétől kezdve, és Korniss betlehemes sorozatát is kiállítják adventkor.

MODEM

Nagy T. Katalin kurátor a mintegy 4 és félezer darabos Antal–Lusztig-gyűjteményből - ami nincs is még teljes egészében feldolgozva - a meghívott kortárs művészeknek azoknak az alkotóknak a nevét ajánlotta, akikről tudta, hogy valamilyen szempontból fontosnak gondolják. Ám a határok nem is ilyen élesek, mert hiszen több felkért alkotó eleve képviselve van az Antal-Lusztig gyűjteményben. Első körben még fotókat sem láttak a művészek, ám volt, aki gondolkodás nélkül mesterének művét választotta. „Döbbenetesen izgalmas – idézte fel Nagy T. Katalin –, hogy az idősebb Markó Károly tájképére, aminek az a címe, hogy Ideális táj alakokkal, Szurcsik József egy úgymond reflexiót készített, amikor szinte egy az egyben lemásolta azt. Csak az alakokat hagyta ki, viszont finoman, alig észrevehető módon belerejtette az ő tipikus profiljait, egész pontosan kettőt.”

Szirtes János és W. Horváth Tibor képzőművészek Pro.143 című performansza nyitotta meg a kiállítást a Modemben június 4-én

Nyilvánvaló, hogy sokan a motivikus azonosság alapján készítettek vagy adtak alkotást. A kurátor erre Haász Istvánt hozta fel példaként, aki a geometrikus absztrakció mestere, és aki evidensen Kassák mellé szeretett volna kerülni. Ilyen „párokat” alkotnak Barcsay Jenő és Maurer Dóra, Ferenczy Noémi és Lovas Ilona, Nagy Balogh János és Gerber Pál, valamint Vilt Tibor és Šwierkiewicz Róbert művei. „Bukta Imre választása varázslatos volt, mert azt mondta, hogy neki mindig fontos volt Gadányi Jenő, és tőle keressünk valamit a gyűjteményben. Fantasztikus művet küldött, ugyanis talált a saját életművében egy vegyes technikájú, papírra készült munkát, ahol egy parasztasszony ül a ládákon táji környezetben, és ugyanilyen ábrázolásban ül egy hölgy a Gadányi képen egy csónakon.”

Bukta Imre: Öreg almáskert

FeLugossy László viszont Vajda Krisztus-fejét választotta, és ebből kiindulva készített egy videómunkát. Egész más jellegű a kapcsolat azoknál a művészeknél, akik nem egy adott művész alkotását választották, hanem az Antal-gyűjteményben lévő komoly kopt textiltöredék gyűjtemény inspirálta őket. Ezek egyiptomi kopt sírokból kerültek elő, tulajdonképpen kis cafatok, tette hozzá Nagy, afféle kósza leletek, több mint száz éve igen divatosak. „Kótai Tamás, Lévai Nóra és Szanyi Borbála adott egy-egy művet, amelyeken ugyanilyen a töredékesség, a szövet, az ornamentika. Kótai egy rajzot készített papírra, vegyes technikával. Lévai textilművész, az övé egy cérnahímzés, míg Szanyi Borbála szobrász, az övé vizes vágással készült vas lapból, ornamentikával. Ezek nagyon különböző munkák anyagban is, méretben is, és nyilván felfogásban is, nagyon izgalmas őket így együtt látni” – értékelt a kurátor.

A kurátor kezdeményezte kapcsolatteremtés egyik különlegessége, hogy a költészetet is beemelte a térbe: Aba-Novák Vilmos művére Markó Béla, Tóth Menyhértére Jász Attila, Seres Lászlóéra Kabai Lóránt, feLugossy Lászlóéra Nagy Zopán, Palkó Tiboréra Áfra János reagált egy-egy költeménnyel.

132091 Antal Gémkapocs 2016

A Saul fia főszerepelőjeként országosan ismert Röhrig Géza költő legújabb kötetében láthatóak spontán kapcsolódó képzőművészeti alkotások, így adódott, hogy a kurátor őt is meghívja. Röhrig egy Ámos-képet választott és ahhoz írt verset. A kurátort nem titkolt örömmel töltötte el, hogy míg a legtöbbször a képzőművészet csak illusztrálhatja az irodalmi szövegeket a könyvekben, ezen a viszonyon most fordítani tudott.

A gémkapocs-motívum, ami a kiállítás alapötletére utal, vizuálisan is megjelent végül anélkül, hogy ez a kurátor szándéka lett volna. „A New Yorkban élő Böröcz András szintén jelen van a gyűjteményben, és amikor megkérdeztem, hogy tudna-e adni valamit, azt mondta, hogy majd gondolkodik. Végül küldött nekem egy adag rajzot, amin gémkapocsemberkék vannak. Ő mindig ilyen konceptualista módon gondolkodott. Amikor katona volt, akkor is ez a fajta humor mozgatta. Egyszer azt mondta neki az őrmester, hogy: „Böröcz! Húzzon ki!!” és erre Böröcz

odament, megfogta, ledöntötte az őrmestert a lábáról és kihúzta a laktanyából. Persze baromi nagy botrány lett belőle meg sötétzárka és a többi.

De Böröcz most is szó szerint vette a felkérést – mondta Nagy T. Katalin kurátor –, és foglalkozni kezdett ezzel a kedves kis tárggyal, ami emblematikusan jelzi az egész kiállítást, így ő mint gémkapocsrajzoló van jelen.”