Vizuál

Jött a „Kicsi Fiú”, és hopp, 70 ezer ember meghalt

2016.07.01. 08:57
Ajánlom
Lassan eltűnik az a generáció, amelyik mesélni tudna a világháborúról, az atomkorszak kezdeteiről és az első nukleáris támadásokról. Pedig emlékezni muszáj, és nemcsak az áldozatok emléke miatt. A Sziklakórház Atombunker Múzeum megteszi mindenki más helyett.

Rendszeresen visszatérő rémálmom, hogy kitört a világháború, atombombák potyognak az égből, a világ lángokban áll, nekem pedig szeretteimmel együtt menekülnöm kell. Felébredek, és percekbe telik, mire konstatálom, hogy az ágyamban fekszem Budapesten, a párom megnyugtatóan szuszog mellettem, odakint pedig maximum az a veszély fenyeget, hogy egy részeg turistahorda kötözködni kezd velem a Kazinczy utcai bulinegyedben. Voltak olyan idők azonban, amikor nem volt „hová” felébredni a rémálomból, és a valóság maga volt a pokol.

A Sziklakórház Atombunker Múzeumban testközelből átélhetjük, milyen is egy világégés elől menekülni. Ebbe a bombabiztos, természetes barlangrendszerben épült, földalatti intézménybe hozták a második világháború és 1956 alatt a sebesülteket, a hatvanas évek elején pedig átépítették, hogy vegyi és atomtámadás esetén is használható legyen. 1962-től már elavultnak számított mint kórház, viszont továbbra is a János Kórházhoz tartozott; megszüntetni nem akarták, néha polgári védelmi gyakorlatot tartottak benne.

2 A Sziklakórház bejárata

2 A Sziklakórház bejárata

2007-ben aztán megnyílt a múzeum, idén június 29-én két új kiállítással, a Budapesti ostromára, illetve a Hirosimai atomtámadásra emlékező tárlatokkal bővítették az amúgy sem könnyed állandó tárlatát. A szűk járatokban és a hideg termekben megdöbbentő hitelességgel kelnek életre a világháború, az 1956-os forradalom és a hidegháború történése élethű viaszfigurákkal, akik szerepeiknek megfelelően véreznek, fekszenek, műtenek, váratlan felbukkanásukkal nem egyszer a szívbajt hozva az egyszerű látogatóra. Már csak a 15 fokos hőmérsékletért is érdemes a nyári kánikulából bemenekülni a Vár alatt húzódó egykori kórházba, ami vitrinbe rakott sorszámozott tárgyak helyett sokkal életszerűbben, pusztán már építészetével érzékeltetni tudja a háború szörnyűségeit.

A kórházat hatvan főre tervezték mindössze három kórteremmel, de előfordult, hogy 600 beteget kellett ellátniuk egyszerre – ekkor volt, hogy az óriási zsúfoltságban a folyosón a földön feküdtek a betegek. A kórházban civileket és katonákat láttak el vegyesen, a nők számára külön kórterem volt fenntartva. Az 1956-os forradalom első napjaiban a kórház ismét megnyitotta kapuit, hogy ellássa a sebesülteket. A sok borzalom mellett kisbabák is születtek ebben a kórházban.

Budapest ostroma – értelmetlen pusztulás

Budapest ostroma 1944-1945-ben a második világháborús hadműveletek egyik legjelentősebb és legszörnyűbb összecsapása volt. Az 52 napig tartó hadművelet után a világszerte csodált magyar főváros romokban hevert. A Harmadik Birodalom és megmaradt szövetségesei számára a háború megnyerésére 1944 decemberében-1945 januárjában és februárjában már esély sem volt, nyugaton az angolszászok, keleten a szovjetek közeledtek Németország szíve felé. Hitler Budapestet "erőddé" nyilvánította, amit az utolsó emberig tartani kellett, de csak azért, hogy a Führer a nyugat-magyarországi erőforrásokat megtartsa, és ezzel a háborút elhúzhassa.

Az értelmetlen háborúban 38 ezer budapesti veszett oda, a sebesültek száma elérte a kétszáz-negyvenezret, a szovjet veszteség halottakban és sebesültekben a becslések szerint 95 ezer fő körüli lehetett.

A Sziklakórház új kiállításán Budapest ostromának egy egykori kórteremben állítottak emléket archív fotókkal és egy szintén viaszbábukból álló installációval, ami jól érzékelteti a védők helyzetét és a harc borzalmait, valamint azt, hogy az orvosok és nővérek nem a Sziklakórházban várták a sebesülteket, hanem az életüket kockáztatva kimentek értük a városba. Kiállították az egykori védők relikviáit is. A képre kattintva megtekintheti a kiállításról készült galériát. 

"Én lettem a halál, a világok pusztítója"

Ez az idézet már a Hirosimát és Nagasakit ért bombatámadásokat bemutató kiállítás címe. 1945. augusztus 6-án délelőtt 8 óra 15 perckor az Amerikai Egyesült Államok légiereje ledobta a Little Boy („Kicsi Fiú”) elnevezésű atombombát Hirosima városára. A becslések szerint a támadás 90-140 ezer ember életét követelte, akiknek a fele, 70 ezer ember azonnal meghalt. Három nappal később, augusztus 9-én Nagaszaki városával tették meg ugyanezt: a Fat Man („Kövér Férfi”) 80 ezer halálos áldozattal járt, és további 75 ezer embernek sugársérülése lett.

A katasztrófák után tilos volt fényképeket készíteni a helyszínen – erre csak az amerikai katonáknak volt lehetősége, de 1952-ig meg volt tiltva a publikálásuk is, így hét évig nem ismerhette meg a nagyvilág a történeteket. A civil lakosoknak a rajzolás volt az egyetlen dokumentálási módja; ezeket, valamint a túlélők későbbi visszaemlékezései során készített képeit állították ki a Sziklakórház kiállításán, itt tekinthet meg belőlük ízelítőt:

A tárlat nem erőlteti ránk a sérülések látványát, hanem egy „kis kukucskálóállvány” mögé rejti őket – így aki akar, szörnyülködhet. Azt is láthatjuk egy jókora tablón, jelenleg milyen atomfegyvereket gyártanak a világban; nem kis aggodalomra ad okot, hogy sokkal, de sokkal nagyobb pusztításra képesek, mint a hirosimai és a nagaszaki atombombák. 

Bár az atomtámadásokra emlékező kiállítás a viaszbábus megvalósítással ellentétben nem realista módon tárja elénk a szörnyűségeket, hanem művészeti alkotásoknak is beillő rajzokon, a borzalmakat hatásosan érzékelteti főleg abban a speciális közegben, amit az atombunker kínál.

Atombombák hatásfoka a különböző korszakokban - a legkisebb a hirosimaié és a nagaszakié

Atombombák hatásfoka a különböző korszakokban - a legkisebb a hirosimaié és a nagaszakié

Tudjuk, hogy a katasztrófaturizmus nem ok nélkül virágzik, és Hollywood sem véletlenül gyártja az apokaliptikus filmeket – a civilizált embernek is igénye van a horrorra, az adrenalinra, a félelemre. Tatai Gábor, a Sziklakórház igazgatója kitért rá megnyitó beszédében, hogy a mai látogatóknak már nincs élményük a háborúkról, és alapnak veszik a békét. Sőt, már-már unják – pedig a béke nem törvényszerű, hanem aktívan tenni kell érte.

Nyomatékosításnak épp elég, ha leereszkedünk a föld alá megnézni, mit élhettek át eleink – aztán a ragyogó nyári napsütésbe alaposan átértékeljük, ami nekünk jutott.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

„A szolgája vagyok a könyveknek” - Interjú Gálos Viktor fotóssal

Hatvan egérfogó, kétszáz tojás, egy halfarok, esetleg egy kiszuperált tévé porcelánnyuszival, felkészülésként pedig több ezer oldalnyi szépirodalmi szöveg elolvasása – alig két hét alatt. Gálos Viktor fotós mesél a néhol vidám, néhol szürreális munkáról, ami a Libri irodalmi díj köteteinek fotói mögött áll.
Klasszikus

A mi Kodályunk – A héten kerül a mozikba a zenetudósról szóló dokumentumfilm

Az elmaradt márciusi premier helyett július 9-től látható Petrovics Eszter zenés ismeretterjesztő filmje.
Plusz

Kőbányára kell utaznunk a legújabb Kolodkóért

A gerillaszobrász két új alkotásával gazdagodott Budapest: ezúttal a Dreher Sörgyárak története ihlette meg Kolodko Mihályt.
Színház

A nyáron is látható az év egyik legfelkavaróbb előadása Molnár Piroskával

A dokumentumfilmként, majd könyv változatban is megjelent, mélyen elgondolkodtató Egy német sorsot február elején, nagy szakmai és közönségsikerrel mutatta be az Orlai Produkciós Iroda Molnár Piroska tolmácsolásában, Máté Gábor rendezésében. Az előadás – ami igazi kuriózum, hiszen a színésznő élete első monodrámáját játssza – júliusban és augusztusban hét alkalommal látható a Hatszín Teátrumban.
Zenés színház

Schiller és Verdi tette halhatatlanná: 475 éve született Don Carlos

A 16. században élt spanyol infáns nevét Schiller drámája és az ennek nyomán született Verdi-opera tartotta fenn, de a történeti igazsághoz egyiknek sincs sok köze.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál morphoto

KÉP-regény: Madárlesen

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos, aki olyan profi, hogy még azokat a madarakat is lencsevégre kapja, amelyek ott sincsenek.
Vizuál ajánló

A budapesti mozikban vetítik Ennio Morricone western-klasszikusait

A számtalan filmtörténeti klasszikus zenéjét jegyző legendás zeneszerző, Ennio Morricone előtt tisztelegve július 11-én egyszeri alkalommal látható lesz a Volt egyszer egy Vadnyugat a Pólus Moziban, július 16-tól pedig két héten át műsoron szerepel A Jó, a Rossz és a Csúf a Corvin Moziban.
Vizuál galéria

Kovászt festettek a Tűzoltóság falára

Új színes falfestmény díszíti a belvárosi Károly körúton álló Tűzoltóság homlokzatát. A kovász is lehet híd című alkotás Hitka Viktória képzőművész rajza alapján készült, a kivitelezés Magyarország első tűzfalfestő szervezete, a Színes Város Csoport munkája. A festmény a Budapesti Városarculati Nonprofit Kft. felkérésére köszönetképpen született meg – a budapestiek felé.
Vizuál interjú

„A szolgája vagyok a könyveknek” - Interjú Gálos Viktor fotóssal

Hatvan egérfogó, kétszáz tojás, egy halfarok, esetleg egy kiszuperált tévé porcelánnyuszival, felkészülésként pedig több ezer oldalnyi szépirodalmi szöveg elolvasása – alig két hét alatt. Gálos Viktor fotós mesél a néhol vidám, néhol szürreális munkáról, ami a Libri irodalmi díj köteteinek fotói mögött áll.
Vizuál ajánló

Másfél tucat emlékezetes magyar film a Benczúr Kertben

A legrégebbi 1934-ből való a „legfiatalabb” 2001-ből. Az egyik lírai, a másik kifejezetten röhögtető, az egyik pörgős, a másik lassú, tűnődő, és nem is egy nosztalgikus. A sokszínű kínálat szűk egyharmada lefutott, de a másik kétharmad is remek estéket kínál.