Kafka, az örök rejtély – 15 sor film

Kafka, a nyomasztó. Kafka, a humoros.
Kafka, a szorongó kívülálló. Kafka, a társaság középpontja.
Kafka, a cseh író. Kafka, a német író. Kafka, a zsidó író.
Kafka, a nőcsábász. Kafka, a gátlásos agglegény.
Kafka, a zseni. Kafka, a kisember.
Kafka, a művész. Kafka, a hűtőmágnes a Károly hídon.

Agnieszka Holland rendhagyó életrajzi filmje valamiképpen ezeket az ellentmondásokat gyúrja egybe: a Franz – Kafka élete nem kizárólag felvillantja a 20. század legnagyobb hatású írója életének általunk ismert legfontosabb pillanatait, hanem reflektál arra, hogy az elmúlt száz évben hogyan, hányféleképpen próbáltunk viszonyulni a titokzatos és töredékes életműhöz, valamint a művész személyéhez. 

Jelenet a Franz – Kafka élete című filmből (Fotó/Forrás: Vertigo Média)

Nem rossz gondolat ez, hiszen az egyik legfontosabb kafkai motívum az absztrakt vagy nagyon is valós terek labirintusjellege – végeláthatatlan a bejáratok száma, és aki belép egy ajtón, váratlan, távolinak hitt helyen találhatja magát… már ha a kapu őrzője beengedi egyáltalán.

Kafka életművéhez is pontosan így lehet közelíteni. Vizsgáljuk akár pszichoanalitikus, vallási, filozófiai, társadalomelméleti vagy politikai szempontból írásait,

A nagy egészet nem lehet átlátni: a titkokat rejtő Kastély bejárata végül csak még messzebbre vezetett a célunktól.

Jelenet a Franz – Kafka élete című filmből (Fotó/Forrás: Vertigo Média)

Agnieszka Holland és Marek Epstein forgatókönyve töredékesen, az idősíkokat és a különböző narratívákat is folyamatosan váltakoztatva, kaleidoszkópszerűen követi végig az író életét, feltárva a legfontosabb toposzokat: apjával való problémás kapcsolatát, kudarcos házasodási kísérleteit és nőügyeit, irodalmi sikereit és küszködéseit, vagy éppen a hivatali élet elviselhetetlenségét. Ebben Kafka életének fontos szereplői is segítségünkre lesznek, barátai vagy épp testvére, akik olykor a kamera felé fordulva kommentálják a látottakat. Sőt, a rendező még néhány ironikus gesztussal reagál arra a kétségkívül zavarba ejtő jelenségre is, hogy

Agnieszka Holland rutinos és magabiztos rendező, a töredezett narratívához ügyesen megtalálta a megfelelő vizuális nyelvet. Másrészről kérdéses, hogy az író életét és a hozzá tapadt ellentmondásos toposzokat nem ismerők vajon képesek-e eligazodni a különböző regiszterek között, hiszen néhány esetben az egymást követő jelenetek egyáltalán nem kapcsolódnak egymáshoz, sem stilisztikailag, sem tartalmilag. 

Jelenet a Franz – Kafka élete című filmből (Fotó/Forrás: Marlene Film Productions)

Sok elképzelés van arról, hogy Kafka a hétköznapokban milyen ember is volt. 2024-ben, a művész halálának 100. évfordulójára készült hatrészes minisorozat megnyerő, kissé különc, de frappáns és a társaságra nyitott emberként mutatta be. Holland ezzel szemben visszahúzódó, szinte autisztikus jeleket mutató, szótlan emberként ábrázolja őt. Lehet ezt vitatni vagy sem, de az biztos, hogy a felnőtt Kafkát alakító Idan Weiss találó választás volt a szerepre – nemcsak fizikai megjelenése miatt, hanem mert

Agnieszka Holland a történet végén végül maga is beismeri: Kafka lényege a titok, a megoldókulcs pedig örökké hiányozni fog, azt az író magával vitte a sírba. Ennélfogva ez a film legalább annyira szól rólunk, az utókorról, mint magáról a szerzőről – és talán ez az egyetlen hiteles módja, ahogy ma közelíteni tudunk hozzá.

Kafka, a rejtély.
Kafka, a megoldás.

Fejléckép: Jelenet a Franz – Kafka élete című filmből (Forrás: Vertigo Média)