Az újranyílt Magyar Nemzeti Galériában az állandó kiállítás látogatói személyesen is megcsodálhatják Rippl-Rónai műveit, a pünkösdi hosszú hétvégén pedig a múzeum kiállításai hétfőn is látogathatók, az aktuális járványvédelmi előírások betartásával.
Az évforduló alkalmából tartandó online tárlatvezetések Rippl-Rónai József művészetével ismertetnek meg május 22-én és május 27-én. Az eseményeken megtudhatjuk, hogyan jutott el az ifjú művész Kaposvárról Munkácsy Mihály műhelyén át a legnagyobb párizsi szalonokig, és hogy miként lett a szecessziós törekvések egyik legfőbb képviselője.
Százhatvan évvel ezelőtt, 1861. május 23-án született Kaposváron Rippl-Rónai József festő- és grafikusművész, a modern magyar festészet egyik legismertebb képviselője, az előző századforduló legeredetibb és az egyik legnagyobb hatású magyar művésze, a modern magyar festőművészet egyik vezéralakja, a francia posztimpresszionista Nabis-csoport tagja és a szecessziós törekvések egyik legfőbb magyarországi képviselője. Gazdag színvilágú, dekoratív művészete üde színfoltot jelent a magyar festészetben.
A világ több nagy múzeumának gyűjteményében találhatók Rippl-Rónai-művek, a párizsi Musée d'Orsay például öt alkotást is őriz a festőtől: a Jelenet Somssichék kertjében című képe a múzeum állandó kiállításán látható, akárcsak a chicagói Art Institute-ban a Karcsú nő vázával című festménye. Rippl-Rónai József azon magyar művészek közé tartozik, akiknek önarcképe megtalálható a firenzei Uffizi galériájában.
160 éve született Rippl-Rónai József (Fotó/Forrás: MNG)
Ez a magyar piktor vagy a legnagyobb, vagy majdnem a legnagyobb”
– írta jó barátjáról, Rippl-Rónai Józsefről 1915-ben Ady Endre, aki vendégeskedett is a festő kaposvári villájában. A Nyugat első nemzedékének több tagja is megfordult a Róma-villában, köztük Móricz Zsigmond vagy Szabó Lőrinc, Kosztolányi Dezső és Babits Mihály is, aki versben is emléket állított barátjának, A festő halála címmel. A későbbiek során Rippl-Rónai portrét is készített barátairól, ahogy Ernst Lajosnak íródott levélében olvasható: „Le akarom festeni mindazokat, akik ezt a viszontagságos kis maradék országunkat naggyá, kultúrájában elismertté teszik” – nyilatkozta a Fideliónak Géger Melinda művészettörténész, a Rippl-Rónai Múzeum munkatársa korábbi interjúnkban. A szakember arról is beszélt, hogy a festő mind kereskedelmi, mind művészeti szempontból az élvonalat képviseli, mint mondta: „Rippl-Rónai József a magyar műkincspiac csúcsa.
Rippl-Rónainak sikerült, ami a magyar képzőművészetben ritka és kimagasló teljesítmény, és ezt tükrözi a rangja és műveinek értékelése is."
A festőre jellemző, dekoratív és népszerű „kukoricás stílus" festészeti technikája is szóba került beszélgetésünkben: „A kifejezést egy újságíróval történt beszélgetés során alkalmazta a művész, amikor megpróbálta jellemezni nagyon újszerű, dekoratív, színkontrasztos képeit. A kukoricás festésmód annyit tesz, hogy különálló, színes foltokból áll a kép, a festő széles ecsetvonással, mozaikszerű festékfelrakással dolgozik, nagyon kevés színt használ, viszont ezek nagyon felfokozottak és kontrasztosak – vörösek, sárgák, zöldek, kékek. Közel áll a francia Fauves (Vadak) képviselte festészeti irányzathoz. Ez a festői nyelv Rippl-Rónai védjegye, még a hamisítók is főképp ezt próbálják másolni."
Fejléckép: Rippl-Rónai Jozsef: Tavaszi munkák (fotó: Rippl-Rónai Múzeum)
hírlevél
