Katharine Hepburn 1907. május 12-én született Hartfordban. Már kilencéves korában kitűnt különc stílusával, amikor haját fiúsan rövidre vágatta, és azt kérte a családjától, szólítsák Jimmynek. Később azzal magyarázta viselkedését, hogy úgy érezte, a fiúk jóval több kalandban vehetnek részt, mint a lányok, ő pedig nem szeretett volna ezekből kimaradni.
Gyerekkorától kezdve vonzotta a színpad, első kisebb, alig néhány perces szerepét 1928-ban kapta. Még abban az évben történelem és filozófia szakos diplomát szerzett. A rendezők imádták jellegzetes, New England-i akcentusát, de viselkedése miatt számos szereplehetőségtől esett el.
A nehézségek ellenére 1932-ben mégis megkapta A harcos férje című darab főszerepét, ebben figyelt fel rá George Cukor.
A magyar származású filmrendező azonnal szerepet ajánlott neki a Búcsú a szerelemtőlben, amelyben John Barrymore partnereként volt látható. A film egy csapásra ismertté tette a nevét, a siker pedig további tíz filmet hozott neki Cukor mellett, valamint az Oscar-díjat 1933-ban az Ébredj velünkben nyújtott alakításáért. Nem sokkal később leforgatta a Kisasszonyokat, amely az amerikai filmtörténet egyik legsikeresebb darabja lett.
Színpadi szerepekben sem szűkölködött, A tó című darab főszerepe azonban majdnem a karrierjébe került. A rendezővel, Jed Harrisszel ugyanis nem volt zökkenőmentes a munka, a feszült hangulat pedig Hepburn filmes alakításaira is rányomta bélyegét: az 1934-ben készült mozijai sorra megbuktak.
1935-ben aztán úgy tűnt, rendeződik az élete, és újra Oscar-díjra jelölték. A folyamatos nyomás azonban nem tett jót neki, csak 1937 környékén látszott kiút a válságból. A Nősténytigris szakmai siker volt, de a nézők nem szerették. Ezután a mozi- és színháztulajdonosok reakciója sem maradt el: Hepburn feketelistára került, úgy emlegették, mint a „pénztárak mételyét”. Megítélésén nem segített, hogy kerülte a nyilvánosságot, és nem szeretett találkozni a rajongóival sem. Ők aggatták rá az „Arrogáns Katharine” gúnynevet.
Ezekben a válságos időkben érte el színpadi karrierje egyik legnagyobb sikerét: a Philadelphiai történet hatására újra a figyelem középpontjába került, a megfilmesített változat után egy kritikusa azt írta:
„Gyere vissza Katie, mindent megbocsátottunk”.
Hepburn ezután sorra kapta a szerepajánlatokat, és a magánélete is rendeződni látszott. Az év asszonya forgatásán találkozott Spencer Tracyvel, akivel a kapcsolata 26 éven át, a férfi haláláig tartott. A viszonyról mindenki tudott annak ellenére, hogy Hepburn elvált asszony, Tracy pedig nős férfi volt. 1967-ben a nyolcadik és egyben utolsó közös filmjükben, a Találd ki, ki jön vacsorára című alkotásban nyújtott alakításáért a színésznő elnyerte a második Oscar-díját is. Egy évvel később már Az oroszlán télenért vehette át a szobrot, végül tizenhárom évvel később, 1981-ben is díjazták Az Aranytóért.

Találd ki, ki jön vacsorára, Sidney Poitier, Katharine Houghton, Katharine Hepburn, Spencer Tracy (Fotó/Forrás: port.hu)
Még közel a 90-hez is forgatott, 1994-ben Warren Beatty kérésére vállalta el utolsó filmjét, A sors útjait. Karrierje során összesen 44 filmben szerepet, 1999-ben az Amerikai Filmintézet minden idők legnagyobb amerikai filmlegendájának választotta. 96 évesen, 2003. június 29-én halt meg Connecticutban.
Fejléckép: Katharine Hepburn Az év asszonya forgatásán (forrás: Universal History Archive/Universal Images Group/Getty Images Hungary)