A foltvarrás egyszerre türelem, emlékezés és találkozás: apró textildarabokból épít új világot, miközben minden öltés személyes történetet hordoz. A kiállítás ezt az egymásra rétegződő, időt és közösséget összekapcsoló folyamatot mutatja be — a kézimunka csendes ritmusát és a foltvarrók sok évtizede élő hálózatát. A Foltvarrás kékben tárlat a patchwork mellett a kékfestés hagyományát is középpontba helyezi. A kézi nyomású, indigófestéses textíliák egyszerre idézik a múltat és a mai vizuális kultúrát.
A Foltvarrás kékben című időszaki kiállítás (Fotó/Forrás: Incze László / Néprajzi Múzeum)
A Foltvarró Céh és a Néprajzi Múzeum által meghirdetett Nagyjainktól örökül kékfestő pályázat – és az erre épülő kiállítás – így vált egyszerre versennyé és együttműködéssé, ahol a közösségi alkotás legalább olyan fontos, mint az egyéni teljesítmény. A bemutatott művek a hagyomány és a kortárs kísérletezés határán születtek: a kézimunka, a hímzés, a tűzés és az applikáció technikái új ütemben találkoznak a geometrikus és organikus formákkal. Ilyen például Forczek Cecília Életfa című faliképe, Farkas Zsuzsa és Nyikos Lilian Átirat című közös munkája, valamint az Algyői Foltvarrók Köre által készített A kékfestő, ami összeköt című közösségi alkotás. A párna kategória díjazottjai – Pokomándy Zsuzsanna, Surányi Melinda és Morvay Reni – szintén a kiállítás résztvevői. A kiállítás anyagában helyet kaptak továbbá a korábbi évek meghatározó művei is, többek között nemzetközi sikereket aratott alkotások is.
A múzeum workshop-tere lehetőséget ad arra is, hogy a látogatók átérezzék a közösségi alkotás lassú, figyelmes ritmusát. A kiállítást átszövő kék szín a folytonosság, az emlékezet és a szabadság jelképeként kapcsolja össze a generációkat és a történeteket, amelyek ebben az élő textilkultúrában új formát kapnak.
A Néprajzi Múzeum Foltvarrás kékben című időszaki kiállítása 2026. február 1-ig látogatható.
Fejléckép: A Foltvarrás kékben című időszaki kiállítás (fotó / forrás: Incze László / Néprajzi Múzeum)
hírlevél
