Vizuál

Keleti Éva: „Krízishelyzetben élesedik a belső kameránk”

Művészi szabadság
2020.04.13. 16:55
Ajánlom
Karanténban is fotózik Keleti Éva. A Fidelio.hu-nak még egy szelfit is készített mobiljával az otthonában. Közben jótékonysági fotóárverésre készül, egyik ikonikus képét ajánlotta föl az aukcióra: 1957 februárjában fényképezte Darvas Ivánt, aki egy szamárháton ül, mosolyog, integet, miközben már tudta, néhány nap múlva börtönbe kell vonulnia. A fotót sokáig nem lehetett közzétenni. Keleti Éva Kossuth-díjas fotográfussal arról is beszélgettünk: 89 évesen is van benne egy türelmetlenség, hogy elviselhetővé tegyük a világunkat empátiával.
90646313_817123732102552_4718302023135526912_n-155553.jpg

Keleti Éva a Fidelio.hu számára készített szelfije (Fotó/Forrás: Keleti Éva)

Azt mondta egyszer: a fotográfus szemében folyton működik a fotómasina.

Az soha nem áll le nálunk. Pillanatra sem lankad a figyelmünk.

Karanténban sem? Otthon, a négy fal között?

Krízishelyzetben, nem várt szituációban kifejezetten élesedik a belső kameránk.

Fotózik is ilyenkor?

Végszóra tette föl a kérdést. Amikor hívott telefonon, akkor hagytam abba a fényképezést. Mostanában gyakrabban használom hozzá a mobilt.

Mit kap le a lakásában?

Egy árnyékcsíkot, hajszálrepedést a falon, a fény játékait a tárgyakon. De ha asztalt, széket, ablakot, körtét, bármit fotózunk is, történetet mesélünk mindig. Az idő belekomponáltatja magát a képekbe. Az egyik ablakomból rálátok az Oktogonra, a villamosmegállóra, háttérben az üzletekre. Régebben akárhányszor kinéztem arrafelé, káosznak láttam a nyüzsgést, gyakran félelemkeltőnek.

Manapság dermedt a körút, a szokott hangok elvesztek, a fények is mások, és ez a fura, rejtélyes csend még félelmetesebb.

A teljes izoláció mintha lekettőzné az életünket, létrehoz egy párhuzamos világot, a valóságon túlit. Vagy ittenit? Ez az, amit még nem tudunk, ugyanis megjósolhatatlan, hogyan rendeződik át a világ. Minél kevesebbet mutatunk most egy fotóval, annál többet elárulunk a jelenről. Az én mai képeimről hiányoznak a fotóim amúgy állandó szereplői: az emberek.

Gondolt arra, hogy online fotókiállítást szervez a képeiből? Esetleg másokéból is?

Kollégáim számos pályázatot kitaláltak, ahova „karanténfotókat” várnak. Ezen kívül segíteni szeretnénk munkanélküli fotósokon. Sajnos elég sokan vannak. A fotográfusokat a KATA adózási kedvezménye nem érinti, úgyhogy beadványban kértük a minisztériumot, próbálják ezt korrigálni, az életükről van szó. Korniss Péter pedig azzal keresett meg, hozzunk létre egy alapítványt, amelyből rászoruló fotósokat támogathatunk.

Szűk szakma a miénk, jól ismerjük egymást, tudjuk, kik azok, akik leginkább nélkülöznek ezekben a napokban.

Közben hasonló okból szerveződik egy jótékonysági árverés is, még az sem kizárt, hogy online lesz. Tőlem is kértek fotót, olyat, amelynek nem csupán eszmei értéke van, hanem gyűjtők kíváncsiságát is felkeltheti.

Melyik képet ajánlja föl az aukcióra?

Valószínűleg azt a Darvas Iván-fotót, amelyen mosolyogva integet szamárháton, miközben már tudja: néhány nap múlva börtönbe kell vonulnia, megszűnik a szabadsága.

darvas-155617.jpg

Keleti Éva: Darvas Iván (Fotó/Forrás: Keleti Éva engedélyével)

Ikonikus fotó. Belevésődött a kulturális közemlékezetbe, s úgy maradt.

Darvas Iván az 1956-os forradalom idején testvérét, Attilát – akit kémkedéssel vádoltak – kihozta a börtönből. Besétált érte, és kijöttek együtt karöltve. Nem sokkal később kezdték forgatni a Gerolsteini kalandot Ivánnal a főszerepben. Megüzente neki a hatalom: ha a felvételeknek vége, lecsukják azért, amit ’56-ban tett. A forgatás befejeződött, Iván pedig felhívott telefonon: „Akarsz rólam még képet?” A bérelt háza mellett fényképeztem, közel egy erdőhöz. Már majdnem elraktam a kamerát, amikor megkérdezte: „Szamaragoljak még utoljára?” És felült a környék szamarára, hülyéskedett, játszott és valójában tényleg búcsút intett a szamár hátáról. A képet sokáig nem lehetett publikálni, az MTI archívumában őrizték. Valamikor a hetvenes években jelenhetett meg.

Az idő tesz történelmivé egy fotográfiát?

Úgy mondanám: felnő a kép az idővel. Darvas Iván szamaras fotójában benne van a kor, ugyanakkor a mából már belelátjuk Iván későbbi amnesztiáját, újrakezdését, zsenialitását, az emberi nagyságát. Akkor egyébként azt hittem, nincs annál abszurdabb helyzet, hogy Iván úgy bolondozik, mintha nem is fenyegetné börtön.

Ki gondolta volna, hogy abszurdabb is lehet a valóság?

Ezt éljük át ebben a rendkívüli időszakban. Szerintem mindenkit, aki eleve nem szellemi elzártságban él, foglalkoztat ma a kérdés: a világjárvány vajon a civilizáció egyik mérföldkövét jelenti-e. Van egy kis utópisztikus felhangja az egésznek, nem?

De. Másfelől azt is öntől hallottam korábban: ha az ember kiáll bizonyos próbatételeket, azok megtanítják a következő lépésre. Így is lehet nézni ezt a helyzetet, nem?

Persze. De most mégis meg vagyok zavarodva. Azt hiszem, nem lehet a következő lépésen gondolkodni, mert egy új világ jön, amelyet ma még nem ismerünk, ezért aztán azt sem tudjuk, egyáltalán hogyan közelítsük meg. Nekem például két hónapja még voltak kiállításterveim a következő évre, amikor betöltöm a kilencvenediket. Jelenleg a jövő mindig az adott huszonnégy órára szűkül le nálam. Tudja, mi az, amire inkább trenírozom magam?

DSC06289-163014.jpg

Keleti Éva (Fotó/Forrás: Csabai Kristóf / Fidelio)

Hogy ne féljen?

Nem. Annyi traumát átéltem az eltelt évtizedekben, hogy a félelem – amely persze lehet veszélyesebb korlát, mint a fizikai karantén – már nem tud megingatni. Viszont az agyam épségét szeretném megőrizni.

Az első napokban azt éreztem, futok a percekkel, egyszerűen nem tudom estére, mit is csináltam egész nap.

Ez zavart. Aztán kialakítottam a napirendemet, és rádöbbentem: ilyenkor is lehet programokat szervezni. Egész életemben fegyelmezett voltam, nem esik nehezemre betartani a saját szabályaimat. Ha rend van körülöttünk, akkor pedig biztonságban is érezzük magunkat. Fél nyolckor kelek, tornával indítom a napot a gyógytornászom előírása alapján, majd reggeli, bejelentkezik skype-on a lányom, a fiam, és várom a fél tízet.

Akkor mi történik?

Minden nap ugyanabban az időben felhív a barátnőm, Béres Ilona. Évtizedek óta nem telik el úgy nap, hogy ne beszélnénk telefonon. Ma éppen a Tartuffe-ökről esett szó…

Jó sok van belőlük körülöttünk.

Mi a színházi előadásokat elevenítettük föl. Valahogy újra nagyon él a fejünkben a Major Tamás féle Tartuffe. Délutánonként pedig hívnak az unokák, látom monitoron a dédunokákat, és rendezgetem az archívumomat.

Azt még nem fejezte be?

Sosem érek a végére. És így a jó.

Csak arra gondolok, életművét már a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta.

Ez igaz. A minap azonban kinyitottam egy szekrényt a lakásban, és csodákra bukkantam a negatívok között. Még magamat is meg tudom lepni. Törőcsik Mariról találtam egy olyan sorozatot, amelyen a lányával és a vietnami fiával vannak hárman a Gellérthegyen. Nem emlékeztem erre. Aztán délutánonként még kimegyek a levegőre: körbesétálok a gangon, olykor a bejárati ajtó elé húzok egy széket, odasüt a nap, keresztrejtvényt fejtek. Este fél hétkor pedig a laptop előtt várom a játszótársaimat.

keleti_eva-095925.jpg

Keleti Éva fotóművész Élet/kép című kiállításának terében a Műcsarnokban (Fotó/Forrás: Bruzák Noémi / MTI)

Mit játszanak online?

Bridzsezünk. Minden este ugyanazokkal, akikkel már nyolc éve minden szombaton, vasárnap délután játsszunk, persze eddig rendes asztalnál űztük a dolgot.

Az agyamat mozgatja a játék, ez erőt ad.

Ottlik Géza író, aki a világ egyik legjobb bridzsjátékosa volt, írta, hogy a bridzs része a valóságnak, mert itt a végére lehet járni a „miértek láncának”, és teljesen tisztázható, megérthető, igazában mi történt, hogyan és miért.

Milyen igaz! Látja, ezért is véd a bridzs minket a jelenlegi helyzettől, amit még nem értünk tisztán. De azért sok minden más is óv tőle. Például olyanok is felhívnak, akikkel régen beszéltem, kérdezik, nincs-e valamire szükségem. Jólesik. Amikor az ember csak az életével van összezárva hetekre, hónapokra, talán végiggondolja, kivel miért szakadt meg a kapcsolata, lehet, hogy egy teljesen banális ok miatt, és ilyenkor voltaképpen könnyű felemelni a telefont, rákérdezni a másikra, mi van vele.

Én azt vettem észre a telefonbeszélgetéseim alapján, hogy a bizonytalanság miatt sokkal sérülékenyebb mindenki, óvatosabban kell megszólítanunk a másikat, figyelmesebben.

Egyetértek. Én úgy fogom föl ezt a helyzetet, hogy időt kaptunk a hibák kijavítására, és igyekszem is elvégezni a javítómunkát.

Él bennem és éltet engem még 89 évesen is egy hasznos türelmetlenség, hogy elviselhetővé tegyük a világunkat empátiával.

Mert mégiscsak az a lényeg: érdemes szeretni, és tisztelni az embert a másikban.

 A sorozat többi része ide kattintva érhető el!

Fejléckép: Keleti Éva (fotó: Urbán Ádám / Wikipédia)

Keleti Éva: Csak én vagyok, meg a fényképezőgépem

Kapcsolódó

Keleti Éva: Csak én vagyok, meg a fényképezőgépem

Meg több teremnyi legendás magyar művész és egy csokornyi feltörekvő tehetség. És ami összeköti őket: Keleti Éva kamerája. A fotóművész retrospektív kiállításának december 10-i megnyitója előtt exkluzív tárlatvezetést tartott a Fideliónak.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Elhunyt Jerger Krisztina művészettörténész

Életének 72. évében, kedden hunyt el a varsói Magyar Kulturális Intézet egykori vezetője, aki sokat tett a lengyel-magyar művészeti kapcsolatokért.
Klasszikus

Hatalmas előrelépés a zenekarnak: a Mezzo TV sugározza a Concerto Budapest koncertfilmjét

Több hónapos munka eredménye, hogy a zenekar saját gyártású koncertfilmmel mutatkozhat be a Mezzo TV műsorán. A filmet, amelyet Szabó Stein Imre rendezett, a magyar közönség is láthatja az interneten. Kulisszatitkokról a vezető rendezőt kérdeztük.
Vizuál

Két tonna üvegnegatív: vidéki fényképészműtermek gyűjteménye

A kidobástól megmentett üvegnegatívokon az egyes vidékek népviselete mellett a háború előtti és alatti élet pillanatai villannak fel megmutatva azt is, mit tartottak megörökítésre érdemesnek az életükből az 1910-20-as évek táján.
Színház

Újra járhatunk szabadtéri előadásokra, de a fesztiválokra még várnunk kell

A Magyar Közlönyben megjelent kormányrendelet többek között színházi előadásra, mozira, cirkuszra, valamint könyvszakmai rendezvényre vonatkozik.
Vizuál

Csúnya varázs - Budapesti fényképek az 1930-as években

Az éjszakai fényképezés és a „varázsosítás” összefüggése - erről ír a FényképTár mai részében Tomsics Emőke, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának történész-muzeológusa.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál magazin

Csúnya varázs - Budapesti fényképek az 1930-as években

Az éjszakai fényképezés és a „varázsosítás” összefüggése - erről ír a FényképTár mai részében Tomsics Emőke, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának történész-muzeológusa.
Vizuál galéria

A festő, akinek lakását és öltözködését is utánozták a bécsiek

Tökéletesen megtestesítette a romantikus művész ideálját tehetségével és fényűző életmódjával, pedig állítólag hihetetlenül félénk volt. Hans Makart művészete a szecesszió előfutára lett, Gustav Klimt rajongott a munkáiért.
Vizuál galéria

Két tonna üvegnegatív: vidéki fényképészműtermek gyűjteménye

A kidobástól megmentett üvegnegatívokon az egyes vidékek népviselete mellett a háború előtti és alatti élet pillanatai villannak fel megmutatva azt is, mit tartottak megörökítésre érdemesnek az életükből az 1910-20-as évek táján.
Vizuál slow life

Ez egy komoly, szinte drámai kiállítás, meglehetősen sötét jövőképekkel

A Lassú élet. Radikális hétköznapok című kiállítás áprilisban nyílt volna a Ludwig Múzeumban. Egy interjúsorozatban a kurátori csapat tagjait kérdezzük az egyelőre csupán a virtuális térben látható csoportos válogatásról. Az ötödik epizódban Csizek Petra beszélt kedvenc műveiről és az önállóbb nézői befogadásról
Vizuál videó

A Lánchíd is szerepel Hans Zimmer legújabb klipjében

Hans Zimmer Oscar-díjas zeneszerző és napjaink egyik legnépszerűbb DJ-je, Alan Walker közös, „Time” című számához a COVID-19 koronavírus miatt kiüresedett városokat megjelenítő videoklipet készítettek. A dal először az Eredet című film betétdala volt, amely most Alan Walker feldolgozásában, közös előadásukban született újjá.