Vizuál

Keleti Éva: „Krízishelyzetben élesedik a belső kameránk”

Művészi szabadság
2020.04.13. 16:55
Ajánlom
Karanténban is fotózik Keleti Éva. A Fidelio.hu-nak még egy szelfit is készített mobiljával az otthonában. Közben jótékonysági fotóárverésre készül, egyik ikonikus képét ajánlotta föl az aukcióra: 1957 februárjában fényképezte Darvas Ivánt, aki egy szamárháton ül, mosolyog, integet, miközben már tudta, néhány nap múlva börtönbe kell vonulnia. A fotót sokáig nem lehetett közzétenni. Keleti Éva Kossuth-díjas fotográfussal arról is beszélgettünk: 89 évesen is van benne egy türelmetlenség, hogy elviselhetővé tegyük a világunkat empátiával.
90646313_817123732102552_4718302023135526912_n-155553.jpg

Keleti Éva a Fidelio.hu számára készített szelfije (Fotó/Forrás: Keleti Éva)

Azt mondta egyszer: a fotográfus szemében folyton működik a fotómasina.

Az soha nem áll le nálunk. Pillanatra sem lankad a figyelmünk.

Karanténban sem? Otthon, a négy fal között?

Krízishelyzetben, nem várt szituációban kifejezetten élesedik a belső kameránk.

Fotózik is ilyenkor?

Végszóra tette föl a kérdést. Amikor hívott telefonon, akkor hagytam abba a fényképezést. Mostanában gyakrabban használom hozzá a mobilt.

Mit kap le a lakásában?

Egy árnyékcsíkot, hajszálrepedést a falon, a fény játékait a tárgyakon. De ha asztalt, széket, ablakot, körtét, bármit fotózunk is, történetet mesélünk mindig. Az idő belekomponáltatja magát a képekbe. Az egyik ablakomból rálátok az Oktogonra, a villamosmegállóra, háttérben az üzletekre. Régebben akárhányszor kinéztem arrafelé, káosznak láttam a nyüzsgést, gyakran félelemkeltőnek.

Manapság dermedt a körút, a szokott hangok elvesztek, a fények is mások, és ez a fura, rejtélyes csend még félelmetesebb.

A teljes izoláció mintha lekettőzné az életünket, létrehoz egy párhuzamos világot, a valóságon túlit. Vagy ittenit? Ez az, amit még nem tudunk, ugyanis megjósolhatatlan, hogyan rendeződik át a világ. Minél kevesebbet mutatunk most egy fotóval, annál többet elárulunk a jelenről. Az én mai képeimről hiányoznak a fotóim amúgy állandó szereplői: az emberek.

Gondolt arra, hogy online fotókiállítást szervez a képeiből? Esetleg másokéból is?

Kollégáim számos pályázatot kitaláltak, ahova „karanténfotókat” várnak. Ezen kívül segíteni szeretnénk munkanélküli fotósokon. Sajnos elég sokan vannak. A fotográfusokat a KATA adózási kedvezménye nem érinti, úgyhogy beadványban kértük a minisztériumot, próbálják ezt korrigálni, az életükről van szó. Korniss Péter pedig azzal keresett meg, hozzunk létre egy alapítványt, amelyből rászoruló fotósokat támogathatunk.

Szűk szakma a miénk, jól ismerjük egymást, tudjuk, kik azok, akik leginkább nélkülöznek ezekben a napokban.

Közben hasonló okból szerveződik egy jótékonysági árverés is, még az sem kizárt, hogy online lesz. Tőlem is kértek fotót, olyat, amelynek nem csupán eszmei értéke van, hanem gyűjtők kíváncsiságát is felkeltheti.

Melyik képet ajánlja föl az aukcióra?

Valószínűleg azt a Darvas Iván-fotót, amelyen mosolyogva integet szamárháton, miközben már tudja: néhány nap múlva börtönbe kell vonulnia, megszűnik a szabadsága.

darvas-155617.jpg

Keleti Éva: Darvas Iván (Fotó/Forrás: Keleti Éva engedélyével)

Ikonikus fotó. Belevésődött a kulturális közemlékezetbe, s úgy maradt.

Darvas Iván az 1956-os forradalom idején testvérét, Attilát – akit kémkedéssel vádoltak – kihozta a börtönből. Besétált érte, és kijöttek együtt karöltve. Nem sokkal később kezdték forgatni a Gerolsteini kalandot Ivánnal a főszerepben. Megüzente neki a hatalom: ha a felvételeknek vége, lecsukják azért, amit ’56-ban tett. A forgatás befejeződött, Iván pedig felhívott telefonon: „Akarsz rólam még képet?” A bérelt háza mellett fényképeztem, közel egy erdőhöz. Már majdnem elraktam a kamerát, amikor megkérdezte: „Szamaragoljak még utoljára?” És felült a környék szamarára, hülyéskedett, játszott és valójában tényleg búcsút intett a szamár hátáról. A képet sokáig nem lehetett publikálni, az MTI archívumában őrizték. Valamikor a hetvenes években jelenhetett meg.

Az idő tesz történelmivé egy fotográfiát?

Úgy mondanám: felnő a kép az idővel. Darvas Iván szamaras fotójában benne van a kor, ugyanakkor a mából már belelátjuk Iván későbbi amnesztiáját, újrakezdését, zsenialitását, az emberi nagyságát. Akkor egyébként azt hittem, nincs annál abszurdabb helyzet, hogy Iván úgy bolondozik, mintha nem is fenyegetné börtön.

Ki gondolta volna, hogy abszurdabb is lehet a valóság?

Ezt éljük át ebben a rendkívüli időszakban. Szerintem mindenkit, aki eleve nem szellemi elzártságban él, foglalkoztat ma a kérdés: a világjárvány vajon a civilizáció egyik mérföldkövét jelenti-e. Van egy kis utópisztikus felhangja az egésznek, nem?

De. Másfelől azt is öntől hallottam korábban: ha az ember kiáll bizonyos próbatételeket, azok megtanítják a következő lépésre. Így is lehet nézni ezt a helyzetet, nem?

Persze. De most mégis meg vagyok zavarodva. Azt hiszem, nem lehet a következő lépésen gondolkodni, mert egy új világ jön, amelyet ma még nem ismerünk, ezért aztán azt sem tudjuk, egyáltalán hogyan közelítsük meg. Nekem például két hónapja még voltak kiállításterveim a következő évre, amikor betöltöm a kilencvenediket. Jelenleg a jövő mindig az adott huszonnégy órára szűkül le nálam. Tudja, mi az, amire inkább trenírozom magam?

DSC06289-163014.jpg

Keleti Éva (Fotó/Forrás: Csabai Kristóf / Fidelio)

Hogy ne féljen?

Nem. Annyi traumát átéltem az eltelt évtizedekben, hogy a félelem – amely persze lehet veszélyesebb korlát, mint a fizikai karantén – már nem tud megingatni. Viszont az agyam épségét szeretném megőrizni.

Az első napokban azt éreztem, futok a percekkel, egyszerűen nem tudom estére, mit is csináltam egész nap.

Ez zavart. Aztán kialakítottam a napirendemet, és rádöbbentem: ilyenkor is lehet programokat szervezni. Egész életemben fegyelmezett voltam, nem esik nehezemre betartani a saját szabályaimat. Ha rend van körülöttünk, akkor pedig biztonságban is érezzük magunkat. Fél nyolckor kelek, tornával indítom a napot a gyógytornászom előírása alapján, majd reggeli, bejelentkezik skype-on a lányom, a fiam, és várom a fél tízet.

Akkor mi történik?

Minden nap ugyanabban az időben felhív a barátnőm, Béres Ilona. Évtizedek óta nem telik el úgy nap, hogy ne beszélnénk telefonon. Ma éppen a Tartuffe-ökről esett szó…

Jó sok van belőlük körülöttünk.

Mi a színházi előadásokat elevenítettük föl. Valahogy újra nagyon él a fejünkben a Major Tamás féle Tartuffe. Délutánonként pedig hívnak az unokák, látom monitoron a dédunokákat, és rendezgetem az archívumomat.

Azt még nem fejezte be?

Sosem érek a végére. És így a jó.

Csak arra gondolok, életművét már a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta.

Ez igaz. A minap azonban kinyitottam egy szekrényt a lakásban, és csodákra bukkantam a negatívok között. Még magamat is meg tudom lepni. Törőcsik Mariról találtam egy olyan sorozatot, amelyen a lányával és a vietnami fiával vannak hárman a Gellérthegyen. Nem emlékeztem erre. Aztán délutánonként még kimegyek a levegőre: körbesétálok a gangon, olykor a bejárati ajtó elé húzok egy széket, odasüt a nap, keresztrejtvényt fejtek. Este fél hétkor pedig a laptop előtt várom a játszótársaimat.

keleti_eva-095925.jpg

Keleti Éva fotóművész Élet/kép című kiállításának terében a Műcsarnokban (Fotó/Forrás: Bruzák Noémi / MTI)

Mit játszanak online?

Bridzsezünk. Minden este ugyanazokkal, akikkel már nyolc éve minden szombaton, vasárnap délután játsszunk, persze eddig rendes asztalnál űztük a dolgot.

Az agyamat mozgatja a játék, ez erőt ad.

Ottlik Géza író, aki a világ egyik legjobb bridzsjátékosa volt, írta, hogy a bridzs része a valóságnak, mert itt a végére lehet járni a „miértek láncának”, és teljesen tisztázható, megérthető, igazában mi történt, hogyan és miért.

Milyen igaz! Látja, ezért is véd a bridzs minket a jelenlegi helyzettől, amit még nem értünk tisztán. De azért sok minden más is óv tőle. Például olyanok is felhívnak, akikkel régen beszéltem, kérdezik, nincs-e valamire szükségem. Jólesik. Amikor az ember csak az életével van összezárva hetekre, hónapokra, talán végiggondolja, kivel miért szakadt meg a kapcsolata, lehet, hogy egy teljesen banális ok miatt, és ilyenkor voltaképpen könnyű felemelni a telefont, rákérdezni a másikra, mi van vele.

Én azt vettem észre a telefonbeszélgetéseim alapján, hogy a bizonytalanság miatt sokkal sérülékenyebb mindenki, óvatosabban kell megszólítanunk a másikat, figyelmesebben.

Egyetértek. Én úgy fogom föl ezt a helyzetet, hogy időt kaptunk a hibák kijavítására, és igyekszem is elvégezni a javítómunkát.

Él bennem és éltet engem még 89 évesen is egy hasznos türelmetlenség, hogy elviselhetővé tegyük a világunkat empátiával.

Mert mégiscsak az a lényeg: érdemes szeretni, és tisztelni az embert a másikban.

 A sorozat többi része ide kattintva érhető el!

Fejléckép: Keleti Éva (fotó: Urbán Ádám / Wikipédia)

Keleti Éva: Csak én vagyok, meg a fényképezőgépem

Kapcsolódó

Keleti Éva: Csak én vagyok, meg a fényképezőgépem

Meg több teremnyi legendás magyar művész és egy csokornyi feltörekvő tehetség. És ami összeköti őket: Keleti Éva kamerája. A fotóművész retrospektív kiállításának december 10-i megnyitója előtt exkluzív tárlatvezetést tartott a Fideliónak.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Új társulati tagok és jubiláló munkatársak a Vígszínházban

Díjátadóval és a jövő évad terveivel búcsúztatta a 2020/21-es évadot a Vígszínház társulata. A fennállásának 125. évét ünneplő teátrum vezetősége az eseményen köszöntötte a jövő évadtól társulati tagként ott játszó művészeket, valamint díjazta a kiemelkedő teljesítményt nyújtó munkatársakat.
Vizuál

Elhunyt Perczel Anna, építész, városvédő

2021. június 13-án elhunyt Perczel Anna az Óvás! Egyesület alapítója, Belső-Erzsébetváros épített és kulturális örökségének védelmezője, a pesti zsidónegyed lelkiismerete - adta hírül facebook oldalán az Óvás! Egyesület.
Vizuál

A megfejthetetlen ember - Nagy Dénes rendező, a Természetes fényről

Sárban úszó táj, sebhelyes kezek, feszítő csend és kiismerhetetlen vidék. Egy magyar honvéd gyalogosegység a mocsaras vidéket járva, eldugott orosz falvakban szovjet partizánokat keres. A Magyar Mozgókép Fesztiválon mutatkozik be Nagy Dénes első filmje, az Ezüst medve-díjas Természetes fény.
Klasszikus

Barokk muzsikától a dallamos kortárs zenéig - 11 éves az Anima Musicae

A 11 éves Anima Musicae korszakokon átívelő műsorral készül születésnapi koncertjére. Locatelli, Haydn, Dohnányi és Wolf Péter műveivel, valamint Balog József virtuóz zongoraművésszel köszöntik a közönséget és az élet visszatértét június 20-án este, a Nádor Teremben.
Klasszikus

Szabadtéri programokkal indul újra az Óbudai Társaskör

Július 9-én a Budapesti Vonósok háromnapos sorozatával nyit az Óbudai Társaskör, majd koncertekkel és zenés összeállításokkal várja a közönséget az Óbudai Nyár keretében. Vendégük lesz többek közt Bősze Ádám, Dés László és a Sárik Péter Trió.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál Rendtörténet

Akik az erdőkből merítettek erőt

A Pálosok című tárlat az egyetlen magyar alapítású és máig működő férfi szerzetesrend, a pálos rend történetéről ad áttekintést. Egyszerre szól a világi és egyházi társadalom valamennyi csoportjához, s nyit azok felé is, akik kevés, vagy semmilyen tudással nem rendelkeznek a pálos rendről.
Vizuál gyász

Elhunyt Perczel Anna, építész, városvédő

2021. június 13-án elhunyt Perczel Anna az Óvás! Egyesület alapítója, Belső-Erzsébetváros épített és kulturális örökségének védelmezője, a pesti zsidónegyed lelkiismerete - adta hírül facebook oldalán az Óvás! Egyesület.
Vizuál gyász

Június 22-én vesznek végső búcsút Jankovics Marcelltől

Június 22-én, kedden 14 óra 30 perckor a Farkasréti temetőben vesznek végső búcsút Jankovics Marcelltől - adta hírül a Magyar Művészeti Akadémia (MMA).
Vizuál interjú

A megfejthetetlen ember - Nagy Dénes rendező, a Természetes fényről

Sárban úszó táj, sebhelyes kezek, feszítő csend és kiismerhetetlen vidék. Egy magyar honvéd gyalogosegység a mocsaras vidéket járva, eldugott orosz falvakban szovjet partizánokat keres. A Magyar Mozgókép Fesztiválon mutatkozik be Nagy Dénes első filmje, az Ezüst medve-díjas Természetes fény.
Vizuál hír

Fődíjat nyert Szajki Péter filmje New Yorkban

Összesen öt díjat, köztük a fődíjat hozhatta el Szajki Péter Most van most című alkotása a New York Film Awards-on.