Vizuál

Kellemetlenné váltak a meztelen nimfák?

2018.02.02. 10:50
Ajánlom
Eltávolította a faláról Waterhouse Hülasz és a nimfák című képét egy manchesteri galéria. Idejétmúltak a meztelen tündérek? Vitaindító gesztus a műalkotások kortárs értelmezéséről vagy cenzúra?
Waterhouse: Hülasz és a nimfák, Manchester Art Gallery 1896.15 (1)

Waterhouse: Hülasz és a nimfák, Manchester Art Gallery 1896.15 (1) (Fotó/Forrás: Wikipedia)

A Manchester Art Galéria vitaindító szándékkal vette le a falról pénteken John William Waterhouse (1849-1917) híres Hülasz és a nimfák (1869) című festményét, sőt a képeslap verzióit is eltüntette az üzletéből. A látogatókat az alkotás helyén egy felirat tájékoztatja a döntésről, amivel a galéria gyűjteményében található alkotások bemutatásáról és értelmezéséről szeretnének párbeszédet kezdeményezni. 

Egyúttal arra kérik a közönséget, hogy mondják el a véleményüket a falra ragasztott Post-it cetlivel vagy akár a Twitteren. 

Guardian cikke szerint a képen meztelen, tinédzser lányoknak tűnő nimfák  láthatóak, amint a vesztébe csábítják a jóképű fiatal férfit. Vajon a viktoriánusok túl plasztikusra sikeredett erotikus fantáziája a jelenlegi légkörben helytelen, sőt, sértő a modern közönségnek? - teszi fel a kérdést a lap.

Az egyik legismertebb preraffaelita festmény Hülasz királyfi vesztét ábrázolja. Az ifjú Héraklész fegyverhordozója és kedvese volt, akivel együtt keltek útra az Argón. Amikor Hülasz vízért ment a Pégai-tóhoz, 

a tó nimfáinak annyira megtetszett a gyönyörű ifjú, hogy lehúzták magukhoz a mélybe.

Héraklész egész éjszaka félőrülten kereste társát, így lemaradt az Argóról. Hülaszt senki sem látta többé.

Clare Gannaway, a galéria kortárs művészettel foglalkozó kurátora szerint a cél a párbeszéd és nem a cenzúra volt: "Nem arról szól, hogy letagadjuk egy bizonyos műalkotás létezését". A festmény a Szépség hajszolása (Pursuit of Beauty) elnevezésű teremben függ több, hasonló  meztelen női testet megmutató XIX. századi kép között. 

A kurátor szerint az elnevezéssel van gond, mivel ebben az értelmezésben a férfi alkotók jelenítik meg a női testet pusztán passzív  műalkotásként, vagy végzet asszonyaként. 

"Személy szerint zavarban vagyok, hogy nem foglalkoztunk az üggyel hamarabb. Most tenni akarunk valamit a kérdésben, miután olyan hosszú ideig megfeledkeztünk róla" - mondta Gannaway, aki a Time's Up és a  #MeToo kezdeményezéssel indokolja a vita időszerűségét.

Maga az eltávolítás is egy művészi gesztus, mely Sonia Boyce alkotó márciusban nyitó kiállításának része lesz. Ennek kapcsán a látogatók a #MAGSoniaBoyce hashtaggel írhatják meg a véleményüket.

A vélemények egyelőre nagyon vegyesek, van aki szerint ez egy nagyon veszélyes precedenst teremt, míg mások politikailag korrekt lépésnek értékelik.

"Nem tetszik, hogy eltávolítanak vagy máshova helyeznek egy műalkotást, és megmondják mi a helyes vagy mi nem"

- nyilatkozta a lapnak Michael Browne, aki jelen volt a festmény levételénél. A művész amiatt aggódik, hogy ezzel a gesztussal a múltat próbálják meg kitörölni. "Arrra használják a hatalmukat, hogy megvétózzák egy közgyűjtemény darabjait. Egyelőre nem is tudjuk, meddig nem lesz látható a festmény - napokig, hetekig, hónapokig? Akár az is előfordulhat, hogy soha többé nem kerül vissza, hacsak valaki fel nem emeli érte a szavát."

Browne elmondása szerint attól tart, hogy a történelmi festményeket kidobják és helyüket a kortárs alkotások veszik át. "Tudom, hogy vannak más olyan alkotások is a raktárakban, melyeket valószínűleg valamilyen okból sértőnek találnának és emiatt soha nem kerülnek ki a falra."

Gannaway azonban állítja, hogy a lépés nem a cenzúráról szól.

"Valószínűleg a kép hamarosan visszatér, de reméljük, hogy más kontextusba helyezve. Ez nem csak egyetlen festményről, hanem a galéria teljes kontextusáról szól."

John William Waterhouse - The Lady of Shalott

John William Waterhouse - The Lady of Shalott (Fotó/Forrás: Wikipedia)

John William Waterhouse (1849 – 1917) egyike a legismertebb preraffaelita festőknek. Témáit főleg az antik mitológiából és az Artúr-mondakörből merítette.

Lady Shalott című festménye a Tate Britain legkelendőbb képeslapja. Waterhouse művészetének bizonyos szeletei valóban kényelmetlen érzéssel tölthetik el a közönséget. akadnak képei, meleket csupán egy hajszál választ el a pornográfiától. Waldemar Januszczak kritikus például a Szent Eulália halála című képről mondta azt egy 2009-es kiállításon, hogy "azt se tudja, hogy nevessen, sírjon, vagy hívja a rendőrséget." A 12 éves lány borzalmas mártírhalált halt, a kínzásoknak azonban nyoma sincs a nyilvánvalóan felnőtt női testen, mely a képen látható.

A Twitteren is többen hozzászóltak a kép eltávolításához. Az egyik felhasználó a fenti képet küldte a témában: "Ugyanaz a jelenet, ugyanaz a korszak, de egy női alkotótól,  Henrietta R. Raetól." A Christie's leírását idézve hozzáteszi: "Rae elsősorban a klasszikus témák festőjének tartotta, akinek művészetében nagy szerepet kaptak a meztelen női alakok.

A történetnek furcsa pikantériát ad, hogy a kurátorok a női szépség tárgyiasításáról szóló vitát egy olyan képpel indították el, ahol 

a festményen ábrázolt történet szerint a férfi testét tárgyiasították.

Hülasz elbűvölő szépsége ragadta meg a nimfát, aki magával rántotta az ifjút a vízbe.

Diego Velazquez: Vénusz tükörrel (1647-51)

Diego Velazquez: Vénusz tükörrel (1647-51) (Fotó/Forrás: Wikipedia)

kell-e a múzeumoknak politikai alapon cenzurázni a műalkotásokat?

Guardian művészetkritikusa, Jonathan Jones szerint ez lehet az egyetlen kérdés, ami felvetődik az eset kapcsán. A kép eltávolítását ahhoz hasonlította, amikor a Lady Chatterley szeretőjének megjelentetése miatt a Penguin Books-ot támadták 1960-ban. Véleménye szerint ezzel a lépéssel hatvan évvel vetik vissza a gondolkodást, "pedig a modernitás szabadságába beletartozik a szexualitás szabadsága is. Még egy fura, öreg viktoriánus perverznek is joga van enyhén pornográf nimfákat festenie."

A Hülasz és a nimfák Jones szerint nem egy mestermű, de ennél sokkal rázósabb történetek is állnak valódi művészi értékkel bíró művek mögött, gondoljunk csak Picasso munkáira, de említi Velázquez Vénusz tükörrel vagy Titiano Diana és Aktaión című képét.

Nem ez az első közelmúltbéli eset, amikor egy nőábrázolás vita tárgyát képezi. Nemrég Balthus: Thérèse álmodik című festménye váltott ki indulatokat.

Petíciót indítottak a festmény miatt, ami vágytárgyként ábrázol egy kislányt

Kapcsolódó

Petíciót indítottak a festmény miatt, ami vágytárgyként ábrázol egy kislányt

Szerették volna, ha lekerül a New York-i Metropolitan Museum faláról Balthus: Thérèse álmodik című 1938-as festménye, melyen az akkor 12 év körüli modelljét szerintük szexuálisan szuggesztív pózban ábrázolja az alkotó.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Karinthy Vera: „Felelősséggel dolgozom a színház jövőéért”

A Karinthy Színház alapítójának lánya lapunknak úgy nyilatkozott, jelenleg tárgyalások folynak a színház jövőjéről, a támogatások lehetőségeiről.
Színház

„Praktikusan nekem is távoznom kell” – Megszólalt a Karinthy Színház egyik ügyvezetője

A produkciós vezetői feladatokat is ellátó Kerekes-Katz Petra, a Karinhty Színházat működtető kft. egyik tulajdonosa a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében azt írja, a korábbi művészeti vezetőhöz, Földes Eszterhez hasonlóan, „praktikusan” neki is távoznia kell.
Zenés színház

„Maradj otthon, hallgass zenét” – Dalposta Kolonits Klárától és Dinyés Dánieltől

Az operavilág meghatározó művészházaspárja, Kolonits Klára énekesnő és Dinyés Dániel karmester dalpostát indított a közösségi médiában, mert a zene nem némulhat el világjárvány idején sem. A mai epizódot nálunk, a Fidelio olvasói is meghallgathatják.
Klasszikus

Rohmann Ditta: Úgy teszünk, mintha normális életet élnénk

A Művészi szabadság című sorozatban Rohmann Ditta csellóművészt is megkérdeztük, mivel tölti az időt a járványhelyzet alatt. Természetesen ő sem unatkozik, sőt, hangfelvételt is küldött nekünk.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál Film

Lélekben mindenki Indiában él – A Baltazár Színház elérhetővé teszi fesztiválnyertes filmjét

A Baltazár Színház egész társulata március 13-án Mumbaiba utazott volna, fellépni a Pitypang és a Por című előadásokkal. Egy nappal az út előtt zárta le határait India. Maradtunk és megértettük, hogy a mostani időszak a belső utazásról szól.
Vizuál galéria

A rokokó sztárfestője még a gipszstukkókat is belekomponálta freskóiba

Giovanni Battista Tiepolo a mennyezetet égbolttá változtatta, arisztokrata megbízóit szinte istenként ábrázolta. Kétszázötven éve, 1770. március 27-én halt meg a 18. századi dekoratív festészet legnagyobb alakja, "Velence legjobb festője". 
Vizuál fotó

KÉP-regény: Gondolatok a könyvtárban

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezen a héten arról elmélkedik, mit jelent egy fotósnak a kihalt város, illetve mennyire kihaltak valójában az utcák.
Vizuál hír

Tragikus adatvesztés történt – A látogatók segítségét kéri az Aba-Novák Galéria

A Leányfalun működő XX. századi és kortárs galéria egy technikai meghibásodás miatt elveszítette kiállításainak dokumentációját.
Vizuál interjú

„…a mozgókép sokrétű katartikus élménye”

Dárday István Balázs Béla- és Kossuth-díjas filmrendező, az MMA rendes tagja idén ünnepli 80. születésnapját. A Balázs Béla Stúdióról, a dokumentum-játékfilmek lényegéről és filmjeik civil szereplőiről beszélgettünk. Lesti Árpád interjúja.