Cseh Tamással sokszor találkoztam, és sok lemeze megvolt, megvan. Láttam számtalan szabadtéri koncerten, pálinkáztunk Kapolcson, boroztunk a Kossuth-díjának átadóján a Parlamentben, és láttam a Levél Nővéremnek című lemez zseniális előadását a Bárka Színházban. Sőt egyszer fényképeztem egy szerb formát, aki valamilyen rejtélyes okból kifolyólag Cseh Tamás dalokat énekelt szerbül Magyarországon, magyar közönségnek. Ezt azóta sem értem, de a lényeg az, hogy
Cseh Tamást magát harmincéves fotográfusi ténykedésem alatt mindössze egyetlen egy alkalommal fényképeztem csak le,
bár az kétségkívül emlékezetesre sikeredett.
Az egész onnan jutott eszembe, hogy olvasom több helyen, hogy Füst a szemében címmel zenés színházi estet rendeznek Cseh Tamás történetével és dalaival 2024. január 5-én a Budapest Kongresszusi Központban. A barátnőmmel beszélgettünk arról, vajon tudja-e, miért ez a címe ennek az előadásnak, honnan jön ez a Füst a szemében? Cseh Tamás közismerten indián is volt. Bakonybél környékén becsatlakozott egy társaságba, akik indián jelmezekben, indiánként éltek kint az erdőben, amit a korabeli hatalom nem nézett túl jó szemmel. Ügynökök sora figyelte meg a renitens kívülállók „rendszerre veszélyes” játékát. Hiába, az ostobaság nagy úr! Szóval, itt mindenkinek saját indián neve volt, és
mivel Cseh Tamás folyton hunyorgott, ezért aztán a Füst a szemében nevet kapta.
Kapcsolódó
Az indián képzőművész, akinek dalain generációk nőttek fel – megnéztük a Cseh Tamás-kiállítást
Emléktárgyak, autóstoppos igazolvány, a Baksa-Soós Jánostól kapott gitár, ecsetek – mindezek láthatóak a Petőfi Irodalmi Múzeum új tárlatán, amit a művész 80. születésnapja alkalmából rendeztek, Helyzetjelentések címmel.
1994-ben volt a budapesti Bakáts téren valami fesztivál. Már nem emlékszem a részletekre, de a történtek fényében ezen nem is csodálkozom. A lényeg, hogy ott lépett fel Cseh Tamás is, és este nyolcra odaküldtek, hogy csináljak néhány fényképet a fellépésről. Aznap semmi más munkám nem volt, így egy Ráday utcai vendéglátóegységben vártam a kezdést, gondoltam, iszom valamit koncert előtt, abból nem lehet baj. „De hát akkor igyunk végre, ha itthon nincs, menjünk el, gyerünk, / most már majd nemsokára nyit a közért. / Chivas Regal, Cuvée Marcel, San Domingo, / vagy netán jobb lesz egy liter finom kevert.”
Közben összebarátkoztam a pincérlánnyal, és néha kinéztem a térre, hogy mi újság a koncerttel, de még nem történt semmi, úgyhogy gyorsan érkezett „két deci vodka még a kevertre”, és egyre furcsábbnak tűnt, hogy már lassan egy órája nem kezdődött el a koncert, pedig a közönség jelen volt.
Én meg már ott tartottam, hogy ebből fotózás aznap este úgysem lesz, így aztán úgy döntöttem, hogy akkor „mindenkinek egy dupla rumot”!
Cseh Tamás '94, Bakáts tér (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)
Közben szivárogtak arra néhányan meglehetősen morcosan a tér felől, és elmondták, hogy komoly csúszás van, mert valamiért nem szól a cucc! Semennyire! Kicsit se. Oké, hogy amúgy ingyenes lenne az egész, de több százan csak ezért jöttek oda, és ez így azért mégse tűnik teljesen méltányosnak. „És most, hogy minden egybevág, / még egy sört, és aztán nincs tovább!” – ezzel a jelmondattal kezdtem a végjátékba, és a sör elfogyasztása közben hirtelen felcsendült az Ausztrália című dal. Hát, ez elég váratlanul ért, úgy a semmiből. Az ösztöneim elindítottak a színpad felé, ami nagyjából olyan lehetett, mint amikor Leonardo DiCaprio A Wall Street farkasában hazamegy a Lamborghinivel. Annyi maradt meg nagyon halványan, hogy mire odavánszorogtam a színpadhoz,
Cseh Tamás belecsapott ugyan a húrokba, de megint nem történt semmi.
Az emlékeim innentől kezdve erősen hézagossá válnak. Az még halványan megvan, ahogy fényképezőgéppel a kezemben próbáltam magyarázni a biztonsági őrnek, hogy „Nem vagyok részeg, fogd az esernyőd, / pincér, nézze azt a rongyingű felhőt”, de az egész szituáció annyira kaotikussá vált, hogy velem már nem nagyon foglalkoztak. A hangosítás olyan volt, mintha egy szobában gitározna valaki erősítő nélkül. A negatívot most végignézve, Cseh Tamás az összes képen vagy a gitárját babrálja, vagy a technikusokkal próbál kommunikálni. A végén állítólag eljátszott pár dalt, de én itt már leléptem. Elég kemény belegondolni, hogy ez a Bakáts téri őrület már harminc éve volt! Cseh Tamás idén már 80, az Ausztrália című dal szövegírója, Csengey Dénes pedig 70 éves lenne. Én viszont azóta már pontosan tudom, hogy
Lángol a gólya a távvezetéken, / minden világos ebben a fényben!
További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide! »»»
Fejléckép: Cseh Tamás '94, Bakáts tér (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)
hírlevél
