Most, hogy vége van a nagy filmfesztiválok február-márciusi szezonjának, konkrétan lement a Berlinale és az Oscar-díjkiosztó, kicsit elméláztam azon, hogy is működnek ezek a filmfesztiválok, meg hogy milyen szerepe van ebben az egész történetben a kis Magyarországnak. Akárhogy is van, filmek azért készülnek Magyarországon is, ráadásul sok esetben egész jó filmek, sőt, a magyar filmesek az elmúlt években is komoly eredményeket értek el, függetlenül attól, hogy az alkotók ki lettek volna tömve pénzzel.
Mondjuk a Futni mentem sikere egyértelműen igazolja, hogy nem feltétlenül csak pénz kell a filmkészítéshez,
illetve hát vannak olyan filmek, amelyekre gigantikus nagy pénzeket költöttek rá, aztán valahogy mégsem sikerültek olyanra, mint amit eredetileg elvártunk volna.
De most nem is ez itt a lényeg, hanem az, hogy idén megint volt filmszemle Magyarországon. Én azt gondolom, hogy sokkal jobban passzol kis hazánkhoz ez az 1965 és 2012 között megrendezett filmes buli, mint bármilyen vörös szőnyeges, nagyestélyis, szmokingos filmfesztivál. Én nagyon sajnáltam, amikor bezárták. És nem is azért, mert nem lehet máshol filmeket nézni – bár egyébként nem lehet – hanem azért, mert
a filmes szakmának ez egy olyan eseménye volt, ahol találkozhattunk és beszélgethettünk bármelyik rendezővel, színésszel,
oda lehetett menni forgatókönyvírókhoz, szóval a közönség ténylegesen összetalálkozott a filmesekkel, és sokkal több információhoz lehetett jutni a Magyarországon bemutatott filmekkel kapcsolatban, mint a filmszemle megszüntetése óta bármikor. Az még persze kérdéses, hogy az a filmszemle, amit most visszacsináltak, lesz e majd olyan, mint a régi volt.
Ez a kép az 1997-es filmszemlén készült Koltai Róbertről és Kern Andrásról, akik társrendezői voltak az abban az évben közönségdíjas A miniszter félrelép című vígjátéknak, ami évtizedeken keresztül a legnézettebb magyar film volt a rendszerváltás után. Ahogy én odamentem hozzájuk, hogy megcsináljam ezt a képet, bárki odamehetett a szemlén, és a nézők mentek is, olyannyira, hogy a Koltai-Kern páros alig győzte a rohamot.
Koltai Róbert és Kern András az 1997-es Magyar Filmszemlén (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)
Azért választottam ezt a képet, mert ők ketten és A miniszter félrelép szimbolizálja nekem talán legjobban a magyar filmgyártás múltját, jelenét és jövőjét. Bemutatja azt, hogy
Magyarországon is lehet komoly állami támogatással, nagy költségvetéssel, tehetséges színészekkel tényleg népszerű és jó vígjátékot csinálni.
És hogyha már egyszer sikerült, akkor miért ne sikerülhetne akár többször is? Csak hát a filmkészítőnek és a projekt finanszírozójának talán valamilyen közös platformon kellene mozogni végre. És akkor esetleg lenne még egy csomó Miniszter félrelép meg Saul fia, meg Futni mentem vagy egy Hogyan tudnék élni nélküled?, ami azóta A miniszter félrelépet is lenyomta, és jelenleg az elmúlt 35 év legnézettebb magyar filmje lett.
Egyébként a legnagyobb európai filmfesztiválok (és itt leginkább a Cannes-Velence-Berlin aranyháromszögre gondolok) olyan komoly szakmai és nézettségi múltra tekintenek vissza, olyan nagy kaliberű filmeseket mutattak már be a világnak, hogy nem is látom igazán értelmét annak, hogy valami ilyesmit csináljunk. Egyrészt évtizedekig tartana felfuttatni, másrészt pedig a magyar filmesek is inkább az említett három seregszemle valamelyikén szeretnének nyerni, nem pedig egy olyan filmfesztiválon, ami csak azért érdekes, mert Magyarországon rendezik.
Viszont adnék egy tippet a következő magyar filmszemle rendezőinek:
próbáljuk végre elérni, hogy a magyar filmek az egész országban mindenki számára könnyen hozzáférhetőek legyenek!
Az jutott eszembe, hogy minden évben igyekszem megnézni az Oscar-gála előtt az összes nominált filmet, legalábbis azokat, amelyek a fontosabb kategóriákban vannak jelölve, és azért ez majd’ minden évben sikerül. Így pontosan tudom, hogy aki a díjat megkapta, az miért kapta meg! Idén talán csak egyet nem láttam, mert semmilyen platformon nem volt, de azért az amerikai filmeket elég egyszerű elérni. Na, most ez például az európai fesztiválokon bemutatott filmekre már kicsit sem igaz, ugyanis a cannes-i vagy a velencei győzteseket hónapokkal, fél évvel a fesztivál után tudom csak megnézni, ami azért jelentősen lerontja a fesztiválélményt. Hogy ez miért van így, azt egyáltalán nem értem. Talán ebben jobbak az amerikaiak, akik nem vigyáznak annyira a filmjeikre, mint az európai vagy akár a magyar kollégák, és ezen felvetés mentén talán érdemes lenne elgondolkodni az okokon, majd mihamarabb orvosolni kéne ezt problémát, és akkor esetleg a Koltai-Kern páros szellemisége is visszatérhetne a magyar mozikba.
További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide! »»»
Fejléckép: Koltai Róbert és Kern András az 1997-es Magyar Filmszemlén (fotó/forrás: Hegedűs Ákos / morphoto)
hírlevél
