Az új James Bond film, a Nincs idő meghalni (No time to die) kapcsán jutott eszembe ez a kép. Az 1973-as Bond-film, az Élni vagy halni hagyni (Live and let die) egyik legmókásabb jelenete, amikor az akkor még Roger Moore által alakított nullanullahetes úgy szabadul meg egy mesterséges tavacska közepéről, hogy keresztülszalad egy halom krokodilon.
Azt nem tudom, hogy a Die szócskát hányféle opcióban lehet még egy három szóból álló szerkezetben felvázolni, de azt gondolom, hogy még messze nincs a történet rendesen kimaxolva.
Kéretik a dolgot igencsak komolyan venni! Amikor először láttam a krokodilos futkározást, akkor még én is erőteljesen röhögtem rajta, azóta viszont volt szerencsém megfordulni egy krokodilfarmon a kenyai Mombassa mellett, és pontosan tudom, hogy a szituáció nemcsak hogy elképzelhető, de nagyon is kivitelezhető. Mindössze csak némi kurázsi és egy kis idiotizmus kell hozzá. Félreértés ne essék, senkinek sem javaslom a krokodilfutást, csak azt próbálom vázolni, hogy a filmbéli jelenet nem teljesen a képzelet szüleménye.
Krokodilfarm Mombassában (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)
A krokodilfarmokra akkor kell érkezni, amikor a látogatók már elhagyták az objektumot. Ez elsőre lehet, hogy nem könnyen értelmezhető, de ne felejtsük el, hogy Afrikában vagyunk, ahol a tér és idő fogalma nem teljesen egyeztethető össze az Einstein által felvázolt logikával. Példának okáért, Kelet-Afrikában van olyan, hogy time, meg olyan is, hogy African time. Ha véletlenül nem ez utóbbira utalnak, azt külön jelzik. Na, most, ha az ember egy adott időpontban szeretne bejutni a krokodilfarmra, akkor nincs más dolga, mint jelezni a személyzet felé, hogy ez most nem African time, amit egy húsz dolláros bankjeggyel illik nyomatékosítani. Innentől már csak az objektívet kell élesíteni és becserkészni az amúgy látványosan unatkozó krokodilokat.
Az egyébként egy furcsa dolog, hogy ha nincsenek ott a látogatók, akkor valahogy kevésbé tűnnek veszélyesnek ezek az ősi hüllők, pláne akkor, ha felzabáltak egy nagyobb tétel kutyahúst vagy valami ilyesmit.
Azt nem árulták el, hogy pontosan mivel etetik őket, de azért vannak ötleteim. A krokodilon szaladgáláshoz visszatérve, amikor felajánlották a lehetőséget, akkor azt hittem, hogy poén. De aztán kiderült, hogy a hüllők tényleg annyira szorosan egymás mellé zárnak, hogy simán át lehet rajtuk szaladni, amit végül csak azért nem tettem meg, mert sajnáltam még egy húszast feldobni arra, hogy a saját bőrömet vigyem a krokodilvásárra. Igen, itt még azért is húsz dollárt kérnek, ha meg akarom mosni egy páncélos hüllő fogát.
Amikor bezár az egész krokocirkusz, még mindig át lehet menni a szemben lévő teknőssimogatóba, ahol egy húszasért bárki meglovagolhat egy óriásteknőst, vagy elvihet sétálni egy leguánt. Azt már csak igen félve merem megjegyezni, hogy mindezek mellett mérges kígyó farm is üzemel, ahol egy erősen fogatlan fekete mamba mintegy szuvenírként figyel a mohó turistára, aki nagyjából akkor kezdi megérteni, hogy mit is próbálnak eladni neki tulajdonképpen…
További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide>>>
Fejléckép: Krokodilfarm Mombassában (fotó: Hegedűs Ákos / Morphoto)
hírlevél
