Vizuál

KÉP-regény: A legény meg a gát!

2019.05.10. 13:30
Ajánlom
Az ember egy pillanatra nem figyel, rossz buszra száll, és máris azt veszi észre, hogy útlevél és vízum nélkül dezertált Paraguayba!

Ez egyáltalán nem vicc, és még én is nehezen hiszem el, pedig kétszer is megcsináltam, igaz egyszer taxival. Ráadásul az a legjobb az illegális paraguayi beutazásban, hogy az ember már csak akkor veszi észre, hogy merre jár, mikor már vastagon bent figyel egy olyan országban, ahol egyébként az adott pillanatban semmi keresnivalója nem lenne.

Az egész az Itaipuval kezdődött. Gyanítom, hogy Itaipu ügyben nem mindenki naprakész, ezért egy pár mondatos magyarázkodós kitérőt tennék a témakörben. Az Itaipu egy gigantikus gát, a dél-amerikai Paraná folyón, Paraguay és Brazília között. Jelenleg a világ legnagyobb vízerőműve a 2016-ban felállított rekordjával, ekkor ugyanis 103 098 366 MWh áramot dobott össze, ami azóta sem sikerült egyetlen erőműnek sem. A megtermelt energián a két ország felesben osztozik. Nagyjából Bős-Nagymaros feeling, csak ott megcsinálták. Az építkezés 1975-től 1991-ig tartott. 1984 május 5-én nyitották meg és építették folyamatosan tovább. Elkészültéig 12,3 millió m³ acélt és betont használtak fel, a költségek elérték a 20 milliárd amerikai dollárt. Ennyit a számokról.

ITAIPUFidelio-133526.jpg

Az Itaipu-gát (Fotó/Forrás: morpho)

A gátat egyébként a modern világ egyik csodájának tartják, és tényleg fenséges a gáton alázúduló több millió köbméter víz látványa. Ja, hogy ebből semmi sem látszik a képen? Igen, nekem is feltűnt. Pedig én keményen próbálkoztam évekig, higgyétek el! Először 1993-ban indultam neki az Itaipunak. Eredetileg nem ezért mentem Dél Brazíliába, hanem az Iguazú-vízesés miatt, csak ha már ott van a gát is, alig egy fél őserdőnyire, miért is hagynám ki? Tényleg, miért is? Az első alkalommal rendkívül naivan és rutintalanul álltam hozzá az egészhez. Először is hagytam, hogy a látogatóközpontban végignézessenek velem egy filmet az erőmű építéséről, és másfél órán keresztül néztem, ahogy irtják az esőerdőt és betont öntenek a helyére. Egyébként a filmet első randira semmiképpen nem javaslom.

Aztán adtak egy 03-as sorszámot és kb 15 dollárért fel lehetett szállni egy 03-as számú buszra, ami elvitt az objektumhoz. Ez eddig kb elviselhető, csak hát a köd az esetek 25 százalékában nullára redukálja a látási viszonyokat, és nekem sikerült belecsapnom egy ilyen 25 százalékos etapba, úgyhogy attól a képtől megkímélnélek benneteket. Pláne, hogy el sem készült. Azt mondjuk, kizártnak tartom, hogy a kiindulási pontnál ne tudták volna pontosan, hogy a látási viszonyok a nulla felé konvergálnak, de hát pár autóbusznyi 15 dollár, az úgy tűnik, túlmutat minden ködön…

Aztán visszaszálltam erre a bizonyos buszra, ami rövid kitérő után megállt egy vegyesboltszerű izé előtt. Hogy Dél-Amerikában milyen egy átlagos vegyesbolt, abba most nem mennék részletesen bele, de nagyjából a helikoptertől a koporsószögig, kb bármivel találkozhat az ember. Én csak egy kólát vettem, de a válasz picit meglepő volt ugyanis az árus unottan 20 guarani-t kért az italért. Guarani????  De hát Brazíliában a fizetőeszköz a real! A guarani Paraguay pénzneme! Gyorsan megkérdeztem, hogy hol vagyok én most tulajdonképpen, mire a boltos vigyorogva közölte, hogy: Aeroporto Itaipu. Igen, a helyi reptéren voltam, a Paraguayi oldalon. A ködben nem a 03-as buszra szálltam fel, hanem a 09-esre, és máris Paraguayban találtam magam. Se ellenőrzés, se vízum, se útlevél, semmi. Az első ötletem az volt, hogy milyen könnyen fel tud szívódni valaki Dél-Amerikában. Ha én most nem megyek vissza a brazil oldalra, senki nem találna meg soha. Visszamenni viszont csak hivatalosan lehetett, határellenőrzés, brazil vízum stb. Érdekes, hogy azt a kutya se kérdezte meg tőlem, hogy mégis hogyan kerültem én Magyarországról Paraguayba? Másnap újra megpróbáltam vizualizálni az erőművet, de egész nap trópusi vihar tombolt, úgyhogy már a látogatóközpontból visszairányítottak. Itt már nekik sem volt arcuk elkérni a 15 dollárt…

Aztán három évvel később újra arrafelé vitt az utam, úgyhogy kőkeményen elhatároztam, hogy Itaipu-fotó nélkül én haza nem megyek. Kibéreltem egész napra egy taxit, hogy leegyszerűsítsem kicsit az életem. A másfélórás, minden szempontból építő jellegű filmecskét most már rutinosan otthagytam, és egyből a vizitor pulthoz mentem beszerezni a buszos sorszámot. Aztán irány az erőmű! Köd sehol, gyönyörű, szikrázó napsütés! A gát meg lezárva, karbantartás, víz egy szál se, a világ egyik csodája éppen nem üzemel, ezt eddig elfelejtettük mondani, a 15 dollárt köszönjük, viszontlátásra! Itt el is ment a kedvem az egésztől és megkértem a taxist, hogy valahol álljunk meg, mert vennék egy sört. Vagy kettőt. 10 perc múlva megállt egy településen, ahol gyanúsan portugál helyett minden spanyolul volt kiírva, és a helyi bank előtt egy nagy tábla mutatta az aznapi guarani-dollár árfolyamot….

Már nem is kérdeztem, hol vagyunk, pontosan tudtam. Konklúzió: Valahányszor próbálod lefényképezni az Itaipu-gátat, az sosem fog sikerülni, és te biztosan Paraguayban fogsz kikötni, akár akarod, akár nem, akár van vízumod, akár nincs. Annyit azért még hozzátennék, hogy megkérdeztem a sofőrt, hogy át tudunk-e menni innen Argentínába? Argentin vízumom sem volt, de negyed óra múlva, 25 dollárral könnyebben az Iguazú-vízesést az argentin oldaláról fényképeztem. Hogy ez milyen is volt, az sem utolsó történet, sőt ott még a kép is összejött, de ezt a sztorit inkább meghagynám a jövő hétre.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Hegedűn játszott az agyműtétje közben, a sebész elveszett Mahlernél

Egy 53 éves brit muzsikus agyműtéten esett át. A hangszerét is vinnie kellett az operációra, hogy az orvosok ellenőrizni tudják, ne sérüljenek az agy más részei a beavatkozás közben.
Klasszikus

Egy életet kell végigélni ahhoz, hogy valaki így tudjon zongorázni

Kurtág Márta emlékére szólt a zene szerdán a BMC-ben, a 94 éves Kurtág György játékát pedig videofelvételen hallottuk. Feleségének tett ígérete volt, hogy ezt a Mozart-szonátát adja elő.
Zenés színház

A díva, akit a grúz szegénységből a világ tetejére segített az énekhangja

Tbilisziben született, Milánóban él, szerte a világon ünneplik. 2020-ban Japán és Kína mellett a Keresztény farsang sztárvendégeként Magyarországon is fellép „az operavilág Angelina Jolie”-jaként emlegetett szoprán, Nino Machaidze, aki magazinunknak karrierje lépcsőfokairól, múltjáról, jelenéről és jövőjéről is mesélt.
Jazz/World

Jön Juan Diego Flórez – Íme a 17. VeszprémFest teljes programja

Az öt napos zenei fesztiválon duplázik a Jazz+Az, érkezik a Postmodern Jukebox és közönség elé lép a világ egyik legnépszerűbb opera csillaga, Juan Diego Flórez.
Vizuál

A színész, akinek Oscar-jelölést hozott, hogy összebilincselték Tony Curtis-szel

Sidney Poitier bahamai földművesek gyerekéből lett az első afroamerikai, aki Oscar-díjat kapott a legjobb férfi színész kategóriában. Kitaposta az utat a fehérek uralta Hollywoodban, mégis számos kritika érte az alakításait. Idén ünnepli 93. születésnapját.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál hír

A Netflix hozza Sophia Loren új filmjét

A Netflix vásárolta meg az Előttem az élet című világhírű regényből, Sophia Loren főszereplésével készülő új produkció forgalmazási jogait.
Vizuál hír

Tiltakoznak a dolgozók a múzeumok költöztetése ellen

Elfogadhatatlannak tartják, hogy államtitok lett egy közgyűjtemény költözésének részleteiből, a műtárgyakhoz pedig évekig még a szakértők sem férhetnek hozzá. "Költöző közgyűjtemények, veszélyeztetett értékek, bizonytalanságban tartott munkatársak..." címmel adtak hangot véleményüknek.
Vizuál morphoto

KÉP-regény: A napelemes poloska

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezen a héten a klímaváltozásra reflektál.
Vizuál berlinale

Jeremy Ironsszal és politikai állásfoglalásokkal nyitott a Berlinale

A társadalmi, politikai kérdések iránt hagyományosan nyitott Berlini Nemzetközi Filmfesztivál csütörtök esti megnyitóján egyperces néma tiszteletadással emlékeztek meg a Hessen tartományi Hanauban előző nap történt lövöldözés áldozatairól.
Vizuál kritika

Eredeti művek – hamis kiállítás?

Lehet-e egy punkot klasszikus kiállításon bemutatni? Kifinomult bosszú a művészeti közegtől vagy egyszerű félreértelmezés?