Vizuál

KÉP-regény: A legény meg a gát!

2019.05.10. 13:30
Ajánlom
Az ember egy pillanatra nem figyel, rossz buszra száll, és máris azt veszi észre, hogy útlevél és vízum nélkül dezertált Paraguayba!

Ez egyáltalán nem vicc, és még én is nehezen hiszem el, pedig kétszer is megcsináltam, igaz egyszer taxival. Ráadásul az a legjobb az illegális paraguayi beutazásban, hogy az ember már csak akkor veszi észre, hogy merre jár, mikor már vastagon bent figyel egy olyan országban, ahol egyébként az adott pillanatban semmi keresnivalója nem lenne.

Az egész az Itaipuval kezdődött. Gyanítom, hogy Itaipu ügyben nem mindenki naprakész, ezért egy pár mondatos magyarázkodós kitérőt tennék a témakörben. Az Itaipu egy gigantikus gát, a dél-amerikai Paraná folyón, Paraguay és Brazília között. Jelenleg a világ legnagyobb vízerőműve a 2016-ban felállított rekordjával, ekkor ugyanis 103 098 366 MWh áramot dobott össze, ami azóta sem sikerült egyetlen erőműnek sem. A megtermelt energián a két ország felesben osztozik. Nagyjából Bős-Nagymaros feeling, csak ott megcsinálták. Az építkezés 1975-től 1991-ig tartott. 1984 május 5-én nyitották meg és építették folyamatosan tovább. Elkészültéig 12,3 millió m³ acélt és betont használtak fel, a költségek elérték a 20 milliárd amerikai dollárt. Ennyit a számokról.

ITAIPUFidelio-133526.jpg

Az Itaipu-gát (Fotó/Forrás: morpho)

A gátat egyébként a modern világ egyik csodájának tartják, és tényleg fenséges a gáton alázúduló több millió köbméter víz látványa. Ja, hogy ebből semmi sem látszik a képen? Igen, nekem is feltűnt. Pedig én keményen próbálkoztam évekig, higgyétek el! Először 1993-ban indultam neki az Itaipunak. Eredetileg nem ezért mentem Dél Brazíliába, hanem az Iguazú-vízesés miatt, csak ha már ott van a gát is, alig egy fél őserdőnyire, miért is hagynám ki? Tényleg, miért is? Az első alkalommal rendkívül naivan és rutintalanul álltam hozzá az egészhez. Először is hagytam, hogy a látogatóközpontban végignézessenek velem egy filmet az erőmű építéséről, és másfél órán keresztül néztem, ahogy irtják az esőerdőt és betont öntenek a helyére. Egyébként a filmet első randira semmiképpen nem javaslom.

Aztán adtak egy 03-as sorszámot és kb 15 dollárért fel lehetett szállni egy 03-as számú buszra, ami elvitt az objektumhoz. Ez eddig kb elviselhető, csak hát a köd az esetek 25 százalékában nullára redukálja a látási viszonyokat, és nekem sikerült belecsapnom egy ilyen 25 százalékos etapba, úgyhogy attól a képtől megkímélnélek benneteket. Pláne, hogy el sem készült. Azt mondjuk, kizártnak tartom, hogy a kiindulási pontnál ne tudták volna pontosan, hogy a látási viszonyok a nulla felé konvergálnak, de hát pár autóbusznyi 15 dollár, az úgy tűnik, túlmutat minden ködön…

Aztán visszaszálltam erre a bizonyos buszra, ami rövid kitérő után megállt egy vegyesboltszerű izé előtt. Hogy Dél-Amerikában milyen egy átlagos vegyesbolt, abba most nem mennék részletesen bele, de nagyjából a helikoptertől a koporsószögig, kb bármivel találkozhat az ember. Én csak egy kólát vettem, de a válasz picit meglepő volt ugyanis az árus unottan 20 guarani-t kért az italért. Guarani????  De hát Brazíliában a fizetőeszköz a real! A guarani Paraguay pénzneme! Gyorsan megkérdeztem, hogy hol vagyok én most tulajdonképpen, mire a boltos vigyorogva közölte, hogy: Aeroporto Itaipu. Igen, a helyi reptéren voltam, a Paraguayi oldalon. A ködben nem a 03-as buszra szálltam fel, hanem a 09-esre, és máris Paraguayban találtam magam. Se ellenőrzés, se vízum, se útlevél, semmi. Az első ötletem az volt, hogy milyen könnyen fel tud szívódni valaki Dél-Amerikában. Ha én most nem megyek vissza a brazil oldalra, senki nem találna meg soha. Visszamenni viszont csak hivatalosan lehetett, határellenőrzés, brazil vízum stb. Érdekes, hogy azt a kutya se kérdezte meg tőlem, hogy mégis hogyan kerültem én Magyarországról Paraguayba? Másnap újra megpróbáltam vizualizálni az erőművet, de egész nap trópusi vihar tombolt, úgyhogy már a látogatóközpontból visszairányítottak. Itt már nekik sem volt arcuk elkérni a 15 dollárt…

Aztán három évvel később újra arrafelé vitt az utam, úgyhogy kőkeményen elhatároztam, hogy Itaipu-fotó nélkül én haza nem megyek. Kibéreltem egész napra egy taxit, hogy leegyszerűsítsem kicsit az életem. A másfélórás, minden szempontból építő jellegű filmecskét most már rutinosan otthagytam, és egyből a vizitor pulthoz mentem beszerezni a buszos sorszámot. Aztán irány az erőmű! Köd sehol, gyönyörű, szikrázó napsütés! A gát meg lezárva, karbantartás, víz egy szál se, a világ egyik csodája éppen nem üzemel, ezt eddig elfelejtettük mondani, a 15 dollárt köszönjük, viszontlátásra! Itt el is ment a kedvem az egésztől és megkértem a taxist, hogy valahol álljunk meg, mert vennék egy sört. Vagy kettőt. 10 perc múlva megállt egy településen, ahol gyanúsan portugál helyett minden spanyolul volt kiírva, és a helyi bank előtt egy nagy tábla mutatta az aznapi guarani-dollár árfolyamot….

Már nem is kérdeztem, hol vagyunk, pontosan tudtam. Konklúzió: Valahányszor próbálod lefényképezni az Itaipu-gátat, az sosem fog sikerülni, és te biztosan Paraguayban fogsz kikötni, akár akarod, akár nem, akár van vízumod, akár nincs. Annyit azért még hozzátennék, hogy megkérdeztem a sofőrt, hogy át tudunk-e menni innen Argentínába? Argentin vízumom sem volt, de negyed óra múlva, 25 dollárral könnyebben az Iguazú-vízesést az argentin oldaláról fényképeztem. Hogy ez milyen is volt, az sem utolsó történet, sőt ott még a kép is összejött, de ezt a sztorit inkább meghagynám a jövő hétre.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Tudod, mit énekel latinul a kórus a Mr. Bean-sorozat főcímében?

Az eredeti Mr. Bean-sorozat főcímében elhangzik egy latin nyelvű kórus, amelynek a szövegére senki sem figyelt. Pedig mély mondanivalót hordoz!
Zenés színház

Az Operett új vezetése bemutatta új évadát

A 2019/20-as évad legfontosabb bemutatója a Csárdáskirálynő lesz, de Mohács tragédiája is megjelenik egy új rockmusicalben.
Vizuál

Hosszú taps fogadta az Egy férfi és egy nő újabb folytatását Cannes-ban

Hatalmas sikerrel vetítette Claude Lelouch több mint fél évszázados Oscar-díjas filmjének újabb folytatását a Cannes-i filmfesztivál. Az Egy élet legszebb évei című film főszereplői ezúttal is Jean-Louis Trintignant és Anouk Aimée. 
Színház

“Kasszasiker” az Átriumban!

Új bemutatóra készül az Átrium, a Kasszasiker című vígjátékát június 17-én mutatja be színház.
Tánc

A kiégett szerelemmel szembesít az izraeliek könyörtelen táncelőadása

Sharon Eyal legújabb koreográfiájában, a Love Chapter 2-ban azt az élményt foglalja táncba, amikor a szerelem már csak egy „utóbetegség, miután már minden elveszett”. Az előadás három alkalommal látható a Trafóban május 24. és 26. között.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál fotó

Egy kis napfény – Budapesti életképek 1945–1949

Budán még javában zajlott az ostrom, amikor Pesten már megnyílt az első mozi, a következő napon megindult az első villamosjárat, majd Buda felszabadulása után öt nappal fogadta vendégeit az első kávéház is. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának munkatársai ezúttal az 1945 és 1949 közötti néhány békés évből válogattak fotókat.
Vizuál videó

Elzavarták a Szent Márk térről a festményeit áruló Banksy-t

A Biennále miatt május eleje óta az egész művészvilág Velencére figyel, mégis mindenki elsiklott az ismert street artist felbukkanása felett. Pontosabban elsétált mellette, ahogy ez a most posztolt videójából kiderül.
Vizuál rövidfilm

13 éves magyar fiú nyert díjat Cannes-ban

Százados Ábel mobiltelefonnal forgatott kisfilmjéért nyerte el a Legígéretesebb Fiatal Filmes díját a rangos francia filmfesztiválon.
Vizuál Film

Boksz, zene, Porrajmos - kezdődik a Budapesti Nemzetközi Cigány Filmfesztivál

Hogyan él az európai romaság? Milyen a Porrajmos emlékezete? Kilencedik alkalommal rendezik meg csütörtöktől vasárnapig a Budapesti Nemzetközi Cigány Filmfesztivált - a Romani Film Festet az Art+ Cinema moziban Budapesten.
Vizuál hír

Brad Pitt, DiCaprio, Margot Robbie a vörös szőnyegen - Bemutatták Tarantino új filmjét Cannes-ban

Lelkes fogadtatásban részesült Quentin Tarantino Volt egyszer egy Hollywood című filmje kedd este a 72. Cannes-i fesztiválon. Az idei fesztiválon eddig nem látott tömeg fogadta az alkotókat a Croisette-en.